A tavaszi franciaországi választások előtt Éric Zemmour lehet az ország első jelentős zsidó elnökjelöltje a háború utáni V. Köztársaság korszakában. A legutóbbi felmérések szerint a szavazatok 16%-át szerezte meg, és ezzel egyenrangúvá vált Emmanuel Macron elnök legfőbb kihívóival. De van egy bökkenő: A szélsőjobboldali újságíró, közéleti értelmiségi és következetes provokátor Zemmour még nem jelentette be, hogy hivatalosan indul. A franciaországi zsidók többsége pedig különböző okokból nem kíván semmit kezdeni a jelenséggel.
„Ő egy szélsőjobboldali politikus, és mint ilyen, veszélyt jelent a köztársaságra. Lehet, hogy zsidó, de nem ő a zsidó közösség hangja” – mondta Joel Mergui, a Consistoire, egy centrista francia-zsidó szervezet elnöke a Jewish Telegraphic Agency-nek.
A 63 éves Zemmour erős konzervatív követőkre tett szert szilárd nacionalista és bevándorlásellenes filozófiájával, amely a francia társadalmat a muszlim és más külföldi befolyások ostroma alatt állónak írja le. Egyes megnyilvánulásai gyűlöletbeszéddel kapcsolatos ítéletekhez és pénzbírságokhoz is vezettek – 2011-ben „betolakodóknak” nevezte a muszlim bevándorlókat, 2016-ban pedig azt mondta, hogy a legtöbb drogkereskedő arab vagy afrikai.
Egyes kritikusai szerint képmutató, mivel saját származása szerint algériai szefárd bevándorló.
Eddig a francia-zsidó vezetők és szervezetek nem sok energiát fordítottak arra, hogy reagáljanak Zemmour retorikájára, de hirtelen meteorszerű felemelkedése a választási felmérések élmezőnyébe – annak ellenére, hogy néhány hónappal a szavazás előtt adott interjúkban még mindig langyos a politikai karrierre – arra kényszerítette őket, hogy nyilvánosan állást foglaljanak a leendő jelölttel kapcsolatban.
A népszerűségi mutatói megegyeznek Marine Le Penével, aki a 2017-es választások utolsó fordulójában a szavazatok egyharmadát kapta a hasonlóan jobboldali Nemzeti Összefogás párt vezetőjeként.
A francia-zsidók véleménye Zemmourról a politikai spektrum minden részéről bonyolult, nagyrészt a számos, kifejezetten zsidó kérdésben kifejtett nézetei miatt.
Zemmour, aki több bestseller könyvet is publikált politikáról és társadalomról,
nyíltan beszélt zsidó identitásáról, elmondta, hogy időnként jár zsinagógába jár. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy támogatja a kipa nyilvános viselésének betiltását, más vallási jelekkel együtt. Egy 2016-os vitában a kipa viselését „vallási szelfihez” hasonlította, mondván, hogy a kipa viselése azt jelenti, hogy „ráerőltetjük a vallásunkat másokra”. Hozzátette, a zsidókat arra kérni, hogy viseljék, olyan, mintha arra kérnék őket, hogy viseljék a nácik által a holokauszt idején rájuk kényszerített sárga csillagokat.
Sok francia zsidó számára még sértőbb, hogy védelmébe vette azt az ellentmondásos elméletet, amely szerint a nácikkal együttműködő Vichy-kormány feláldozta a Franciaországban élő külföldi zsidókat, hogy megmentse a francia anyanyelvűeket a holokauszt idején. Egyes történészek elfogadják, mások viszont hevesen vitatják ezt az elméletet, akik szerint a Vichy-kormány a francia állampolgárságú zsidókat is elárulta.
„Vichy megvédte a francia zsidókat” – mondta a múlt hónapban a CNewsnak, a francia Fox News megfelelője.
Zemmour kétségbe vonta Alfred Dreyfus ártatlanságát is, a német, francia-zsidó származású katonáét, akinek kémkedés vádjával történő vádemelését széles körben antiszemitaként ítélték el. Egy 2020-as televíziós panelben Zemmour azt mondta, hogy még ha Dreyfus ártatlan is volt, akkor is lehet, hogy „német volt a célpontja, nem pedig zsidó”.
Zemmour még a szélsőjobboldali francia zsidók közül is felbosszanthat néhányat, akik a legnagyobb támogatói közé tartoznának. Tavaly azt mondta a CNewsnak, hogy ha Izraelnek vannak atomfegyverei, akkor Irántól sem szabad megtagadni azokat.
A francia Zsidó Védelmi Liga, egy szélsőjobboldali csoport közleményében azt írta, hogy bár „rendszeresen üdvözli és védelmezi Eric Zemmour bátorságát az iszlamistákkal szemben”,
az Iránnal kapcsolatos megjegyzései „tudatlanságról vagy rosszhiszeműségről tanúskodnak, amelyek hiteltelenítik állításait”.
Ezek a vélemények, valamint szélesebb körű ideológiája a francia zsidó intézményrendszer többségét és a francia zsidóság prominens személyiségeit Zemmour ellen fordította.
„Ő nem egy hasznos idióta – ő egy hasznos zsidó és a holokauszttagadás új vezetője hazánkban” – írta Francis Kalifat, a francia-zsidó közösségeket tömörítő CRIF ernyőcsoport vezetője egy múlt heti véleménycikkében, amelyet a francia média mindenütt újranyomtatott.
A híres nácivadász Serge Klarsfeld és fia, Arno az év elején a Le Monde című napilapban megjelent véleménycikkében azt írta, hogy Zemmour „lábbal tiporja a nemzeti és a zsidó értékeket”, és kijelentette, hogy „a zsidóknak harcolniuk kell a szélsőjobboldal ellen”.
Bernard-Henri Levy, egy ismert zsidó balközép filozófus a múlt héten a Le Point című lapban írt egy véleménycikket, amelyben párhuzamot vont Zemmour és Donald Trump, volt elnök között, és azt állította, hogy mindkettő alkalmatlan választás bárki számára, akinek fontosak a zsidó értékek.
„Öt évvel ezelőtt azt mondtam a trumpizmus által megkísértett amerikai zsidóknak: A vele való szövetkezés öngyilkos lehet. Most ugyanezt mondom a franciaországi zsidóknak, akiket megkísért Eric Zemmour aljas szimplizmusa”, aki tagadja „a zsidó nagylelkűséget, a zsidó sebezhetőséget, a zsidó humanizmust és annak idegenségét”
– írta Levy.
Trumphoz hasonlóan Zemmour is az etnikai csere koncepciója által vezérelt félelem narratívájára támaszkodott.
„Fennáll a veszély, hogy országunk meghal, lakosságát és civilizációját egy másikra cserélik” – mondta egy október 1-jei interjúban, amelyben kiemelte – ahogy Trump is tette a kampánya során – a különbséget közte és az olyan vele szemben álló karrierpolitikusok között, mint Marine Le Pen és Emmanuel Macron, Franciaország centrista elnöke, aki az előrejelzések szerint annak ellenére győz, hogy 40% alatti támogatottsággal rendelkezik.
De Zemmournak is vannak zsidó támogatói. A Tribune Juive, a közösség egyik legrégebbi kiadványa, nemrégiben egy négy cikkből álló sorozatot tett közzé olyanoktól, akik vagy támogatják Zemmourt, vagy pedig kénytelenek visszavágni a zsidó intézményrendszer kritikusainak.
Az egyik cikkben William Fitoussi, egy konzervatív párizsi biztosítási ügynök Zemmourt nevezte az „egyetlen politikusnak, aki igyekszik véget vetni a milliók beáramlásának, beleértve a közösségből származó testvéreik gyilkosait”.
A CRIF és Levy „Eric Zemmour zsidó identitásának felhánytorgatása annyira émelyítő, hogy először el sem tudtam hinni ” – írta Elie Sasson, egy Párizs környéki zsidó fogorvos, a Tribune Juive kolumnistája egy október 17-én megjelent véleménycikkében. „Jelzik a kiátkozását, mert ő nem egy ’jó baloldali zsidó’”.
Rodolphe Sebbah, egy párizsi fotós egy másik Tribune Juive véleménycikkében bírálta az általa „baloldali VIP-knek” nevezett Levy-t, aki csodálta François Mitterrand volt elnököt annak ellenére, hogy személyes barátságban állt a magas rangú Vichy-tisztviselővel és náci kollaboránssal, René Bousquet-vel.
Sarah Cattan a Tribune-ban azt írta, hogy Zemmournak „elvetemült nézetei vannak, amelyek vitára szorulnak, de nem a zsidó identitásán keresztül”.
Jean-Marie Le Pen – a hírhedt holokauszttagadó és hangos antiszemita, aki megalapította a Nemzeti Összefogás pártot, amelyet most a lánya vezet – szintén Zemmour határozott támogatója.
„Az egyetlen különbség Eric és köztem az, hogy ő zsidó” – mondta az idősebb Le Pen a Le Monde-nak egy, a hónap elején megjelent interjúban. „Nehéz őt nácinak vagy fasisztának bélyegezni. Ez nagyobb szabadságot ad neki”.
Ezt kommentálva Patrick Klugman, a párizsi városi tanács zsidó szocialista párti törvényhozója a hónap elején az RCJ rádióban nyilatkozott: „Ez egy történelmi tény, ami végtelenül elszomorít, de nem tudom eltitkolni: A francia szélsőjobboldal hőse zsidónak vallja magát, és a zsidósága elcsábítja a legrosszabb antiszemitákat”.
Franciaországban évente több száz antiszemita incidens, köztük számos erőszakos támadás történik, leggyakrabban olyan alacsony jövedelmű negyedekben, ahol zsidók és muszlimok élnek egymás közelében. Az elmúlt évtizedben legalább 12 zsidót gyilkoltak meg antiszemita támadásokban dzsihadista terroristák Franciaországban.
Sarcelles utcáin, Párizs elszegényedett külvárosában, ahol sok zsidó és még több muszlim lakik, „senki sem várja, és nem is érdekli különösebben, hogy Zemmour legyen az első zsidó elnök” – mondta Olivier Arafi, egy helyi hentes, miközben feldarabol egy kóser csirkét.
„Zemmour számomra egy kisembernek tűnik, aki szeret beszélni” – tette hozzá Arafi. Zemmourhoz hasonlóan Arafi szülei is Algériából érkeztek Franciaországba.
„Mégis jó, hogy Zemmour jött. Azt hiszem, talán megnyitja az ajtót mások, talán jobban képzett emberek előtt, megmutatva, hogy Franciaország készen áll az új helyről érkező új hangokra” – mondta.
