A csökkenő taglétszámmal szembesülő chicagói Lakeview negyedben működő protestáns gyülekezet tavaly nyáron eladásra kínálta történelmi templomkomplexumát. A gyülekezet vezetőinek azt mondták, hogy legalább egy évbe telik, mire az üzlet létrejön. De napokon belül érkezett egy vonzó ajánlat, és néhány hónappal később az épület 2,85 millió dolláros eladása lezárult. A vevők egy Chábád-küldött házaspár, akik 2015 óta szolgálták a zsidókat a North Side negyedben bérelt lakásukból.
A templomkomplexum átalakításával a hászid házaspár, Dovid Kotlarsky rabbi és felesége, Devorah Leah most megvalósíthatta álmát, hogy bővítse a Chábád központ területét, zsinagógát és óvodát hozzon létre.
A Chabad.org szerint a vásárláshoz kulcsfontosságú volt Jaques Aaron Preis chicagói adójogász 2 millió dolláros adománya, aki a Phillip Leonian és Edith Rosenbaum Leonian Charitable Trustot vezeti. Preis a Chabad hitelességét és vendégszerető hozzáállását dicsérte.
A Lakeviewban – a chicagói zsidó élet egyik központjában, ahol a nagy reform, konzervatív és ortodox zsinagógák már régóta működnek impozáns épületekben – végrehajtott ingatlanügylet csak
egy a Chábád több tucatnyi beruházása közül, amelyek új épületek építésébe, illetve meglévő ingatlanok felújítására és bővítésére irányulnak.
Bizonyos szempontból a Chábád anomáliának tűnik a zsidó világban. Sok nem-ortodox zsidó intézmény bizonytalan abban, hogy mit hoz a jövő a fizikai terek számára másfél évnyi, nagyrészt digitális elköteleződés után – és miután a legnagyobb amerikai zsidó felekezetek zsinagógai taglétszámai évtizedek óta csökkennek.
A Chábád eközben, amelynek szigorúan ortodox tagjai a zsidó hit és gyakorlatok teljes skálájából keresnek követőket úgy tűnik, magabiztos abban, hogy képes nagyszámú embert vonzani központjaiba.
A mozgalom a Chabad.org által összeállított és a Jewish Telegraphic Agency által áttekintett számok szerint a Covid-19 járvány kezdete óta legalább 137 millió dollár értékű ingatlanprojektbe kezdett.
A connecticuti Greenwichben a helyi Chábád 20 millió dollárt fizetett azért, hogy átvegye egy tavaly bezárt zsidó nappali iskola helyét. Az észak-karolinai Durhamban a múlt héten avatták fel egy történelmi fogadó 3 millió dolláros felújítását – amelyet részben Sarah Bloom Raskin, a Duke Egyetem jogászprofesszora támogatott, aki Jamie Raskin amerikai képviselő felesége. Az Illinois-i Egyetem Chábádja pedig több mint 7 millió dollárt költ egy hatalmas Tudor stílusú diákszövetségi ház birtoklására és felújítására.
Mivel a Chábád több ezer küldötte világszerte egymástól függetlenül gyűjt adományokat, a Chábád hír- és PR-részlegének kellett összegyűjtenie az adatokat a médiajelentések összegyűjtésével és egy informális felmérés elvégzésével – mondta Motti Seligson rabbi, a Chábád szóvivője.
A felmérés számos olyan beruházási projektet tárt fel, amelyeket még nem jelentettek be nyilvánosan, köztük olyan beszerzéseket is, amelyek már folyamatban vannak.
Seligson szerint a Chábád közelmúltbeli ingatlanbővítésének valódi mértéke valószínűleg sokkal nagyobb, mint amennyit a 137 millió dolláros összeg jelez.
De azt mondta, hogy a rendelkezésére álló információkat a Chábád-Lubavicsi Küldöttek 38. éves nemzetközi konferenciájával kapcsolatban akarta nyilvánosságra hozni, amelyet ezen a héten tartanak személyesen a New York-i Brooklynban és környékén, valamint virtuálisan is.
„A Chábád hatásának és növekedésének feltárását végeztük, hogy megvizsgáljuk a különböző programok hatékonyságát a világjárvány nehéz időszakában” – mondta. „Ezek a számok éles fókuszba kerültek, amikor az elkötelezettség szintjét, valamint intézményi és infrastrukturális növekedésünket vizsgáltuk.”
Seligson arra is rámutatott, hogy a világjárvány idején a Chábád 250 új küldött-házaspárt nevezett ki, akik a meglévő Chábád-központok szolgálatába álltak, vagy újakat alapítottak.
A Pew Research Center közelmúltbeli felmérési adatai szerint a Chábád már a világjárvány előtti növekedési hullámot megelőzően is az amerikai zsidó felnőttek mintegy 37%-át vonta be a tevékenységekbe.
Az elmúlt 20 évben a Chábád zsinagógák száma az Egyesült Államokban csaknem megháromszorozódott, és 2020-ban eléri az 1036-ot
Joel Kotkin, a Chapman Egyetem demográfiai trendeket tanulmányozó professzora és Edward Heyman független kutató összesítése szerint. Ugyanebben az időszakban a zsinagógák száma összességében 29%-kal csökkent.
„Miközben szekuláris társaik zsugorodnak, a haszidok és más, hagyománytisztelőbb zsidó közösségek Amerikában növekedési hullámot élnek át” – írta Kotkin és Heyman az adataikat elemző Tablet magazin cikkében.
Míg sok haszid csoport elsősorban a szaporodás révén növekszik, addig a Chábád, amely a felvilágosításra összpontosít, úgy tűnik, hogy felszedi a reform vagy konzervatív mozgalomtól elpártolt vagy a kezdetektől fogva nem is nagyon intézményesült zsidók jelentős részét. A Pew legutóbbi felmérésében úgy becsülte, hogy a Chábád résztvevői közül 24% ortodox, 26% reform, 27% konzervatív, 16% pedig nem azonosítja magát a zsidóság egyik ágával sem.
„Jelenleg a zsidó világ alapvető társadalmi szükségleteit kétféle szervezet tölti be: Az egyik a Chábád, amely gyorsan terjeszkedik és a szolgáltatások teljes skáláját kínálja” – írja Kotkin és Heyman. (A másik fajta szervezet a helyi zsidó szövetség és a hozzá tartozó zsidó közösségi központok).
Ahogy a Chábád szaporodik, úgy talál az általa kiszolgált zsidók között sok készséges adományozót. Néha az olyan egyéni adományozók, mint a chicagói Preissék, túl nagy szerepet játszanak, de az ő adományukat 500 000 dollárnyi kisebb adomány kísérte a Chabad.org szerint.
A Chabad.org-ban megjelent kommentárjaikban Preissesék elmagyarázták, miért adakoztak a Chábádnak. „Minden egyes micvára kritika nélkül összpontosítanak. Annyira befogadóak” – mondta Jacques Preis, akit reformátusként neveltek. „Ez nem egy felhígított judaizmus” – mondta Evelyn, a felesége.
„A kampányok finanszírozásának nagy részét helyben gyűjtik olyan emberek, akiknek az életét személyesen gazdagítja a Chábád a közösségükben” – mondta Seligson. „A nagy adományozóktól kezdve a nagyszámú kis adományozóig, mint például az egyetemisták, akik elkötelezettek az iránt, hogy támogassák a zsidó életet és az őket inspiráló programokat azzal, amit lehetőségeikhez mérten megtehetnek.”
