A második világháború végének egyik közismert epizódja a német tudósokért és tudományos fejlesztésekért, eredményekért folyó versenyfutás. A rakétatechnikára, a sugárhajtóművekre és megannyi más futurisztikus találmányra köztudottan fájt a szövetségesek foga. E vetélkedésnek azonban volt egy mára szinte teljesen elfeledett epizódja is: a Harmadik Birodalom térképgyűjteményei és geodéziai adattárai bár nem hangzanak izgalmasnak, sorsdöntő jelentőséggel bírtak a hidegháború erőviszonyainak meghatározásában – írja a Múlt-kor.
Tudóskommandó a harcoló csapatok nyomában
Aachenért elkeseredett küzdelem folyt. Az amerikai repülők és tüzérség napokig puhították a német védelmet, majd tankok gördültek az ősi város – Nagy Károly birodalmának központja – utcáira, amelynek Hitler elrendelte a bármi áron való megtartását. Véres épületharc következett, mígnem 1944. október 21-én Aachen lett az első német város, amelyet elfoglaltak a szövetségesek.
Még jócskán törmelék borította az egykori császári főváros utcáit, amikor az amerikai hadsereg őrnagya, Floyd W. Hough két emberével november elején megérkezett. „Úgy tűnik, a város 98%-a elpusztult” – írta Hough egy Washingtonba címzett üzenetben. Az alacsony, komoly kinézetű 46 éves férfi arcát ritkuló vörös haja és piros drótkeretű szemüvege határozták meg.
Hough mérnöki diplomát szerzett a Cornell Egyetemen, a háború előtti időszakban pedig az amerikai szövetségi állam megbízásából ásványkincs-felmérő feladatokat látott el az ország nyugati felében, majd olajcégek megbízásából Dél-Amerika dzsungeleit térképezte fel. 1944 őszén azonban már egy különleges katonai hírszerzőegység vezetője volt.
Különleges, kék színű igazolványaikat a Szövetséges Expedíciós Haderő főhadiszállásán állították ki, ezekkel szabadon mozoghattak a harctéren a szövetséges csapatok állásai között anélkül, hogy bárki kérdőre vonhatta volna őket. Küldetésük lényege ugyanis annyira szigorúan őrzött titok volt, hogy az egység egyik tagja visszaemlékezése szerint csak azután bonthatta ki a parancsait tartalmazó borítékot, hogy az Európába tartó repülőgépe már két órája a levegőben volt. Aachenben a célpontjuk egy könyvtár volt.
A „HOUGHTEAM” néven ismert egység 19, gondosan válogatott tagból állt. Négyen magas szintű képzettséggel bíró civilek voltak: egy mérnök, egy térképész, aki korábban a Chicagói Egyetem térképgyűjteményének kurátora volt, egy öt nyelven beszélő nyelvész, illetve egy előkelő kentuckyi család sarja, aki egy katonai attasé gyermekeként jobbára Európa különböző fővárosaiban nőtt fel, és több európai nyelvet is kiválóan beszélt.
A csapat tagja volt továbbá tíz legénységi állományú katona. Egyikőjük egy japán tolmács volt, akit a CIA-előd OSS-től „kölcsönöztek”, mások pedig a titokzatos Katonai Hírszerzési Kiképzőközpont növendékei voltak a Maryland állambeli Camp Ritchie-ből. A „Ritchie-fiúk” közt voltak európai menekültek is, akik fogolykihallgatásban és a pszichológiai hadviselés más fortélyaiban részesültek oktatásban. Feladataik közé tartozott a civilek kikérdezése az ellenséges csapatmozgásokról, a zsákmányolt dokumentumok lefordítása, illetve természetesen a foglyok kihallgatása. A menekültek számára különleges lehetőség volt ez: bevethették nyelvismeretüket az őket hazájukból elüldöző ellenség legyőzésére.
A több mint 800 kilogrammnyi kamera és egyéb, mikrofilmes felvételek előállítására szolgáló felszerelés mellett a HOUGHTEAM mintegy 11 000 indexkártyát is hozott, amelyeken az amerikai hadsereg Katonai Térképészeti Szolgálatának meglévő anyagai mellett olyan célpontok listája szerepelt, mint a különféle műszaki egyetemek, könyvtárak, levéltárak és egyéb olyan intézetek, ahol az általuk keresett dokumentumokat tárolhatták. A listák emellett név szerint sorolták fel azon német tudósokat, akik feltehetően együttműködnének velük, illetve azokat, akikben egyáltalán nem bízhattak meg.
A cikk folytatása itt olvasható.
