Amy Kritzer amerikai blogger, híres fúziós receptjeiről, ahol a régi idők „nagymamaféle” ízvilágot felturbózva, a mai trendekhez igazítja. Készített már receptkönyvet, online judaika boltot vezet, gasztróblogján pedig nap, mint nap rukkol elő merészebbnél, merészebb ötletekkel. Szakács Noémi vele beszélgetett pályafutásáról, a zsidó konyháról és a női szerepekről a zsido.com-on megjelent interjúban.
Hogy telt a szukkot nálatok?
Nagyon izgalmas időszakot élünk a férjemmel, hiszen most költöztünk át Puerto Ricóból, ahol három évet töltöttünk, Kaliforniába. Úgyhogy nagy a felfordulás, de nagyon izgatottak vagyunk, élvezzük.
Milyen élmény volt számodra Puerto Ricóban élni?
Bár Puerto Rico az Egyesült Államokhoz tartozik, mégis egy teljesen más világ. Nagyon kedvesek az emberek és az ételek is rendkívül különlegesek, amit nagyon élveztünk a férjemmel. A pandémia azonban megnehezítette a helyzetünket: épp, hogy csak elkezdtük felfedezni a helyet, jobban megismerni az embereket, elkezdődtek a korlátozások. Előtte vacsorákat szerveztünk, étterembe jártunk, majd a szigorú korlátozások miatt, a négy fal közé szorultunk. A pandémia elején a házból csak vészhelyzet esetén szabadott kilépni.
Mesélnél egy kicsit az utadról, ami a zsidó gasztroblog megalkotásához vezetett?
Már gyermekkoromban nagyon meghatározó volt számomra a zsidóság. Connecticutban születtem, egy többnyire zsidók lakta városban. Így nem csak a családomban, de a tágabb környezetemben is fontos szerepet játszott a zsidóság. Ezalatt persze egy szekulárisabb vonalat értek, nem kifejezetten tartottunk kósert és zsinagógába is leginkább csak nagyünnepek alkalmával látogattunk el.
Később Georgiába mentem egyetemre, ahol egy teljesen eltérő közeggel találkoztam, a zsidóság sokkal kevésbé volt jelen. Itt ismerkedtem meg olyanokkal először, akik számára teljesen ismeretlen volt a zsidóság fogalma. Mivel messze volt az otthonom és nem tudtam csak úgy könnyedén hazarepülni az ünnepek alkalmával, elkezdtem magam megszervezni az ünnepeket, a kiddusokat és ezekre természetesen vendégeket fogadtam. A nem-zsidó barátaim előszeretettel vettek részt ezeken az alkalmakon, sokat kérdeztek a szokásokról. Szerveztem széderestét például saját hágádával és izgalmas receptekkel.
A főiskola után New Yorkba vezetett az utam, ahol szinte mindenhol nyüzsögnek a zsidók, így olyan volt, mintha visszarepültem volna a szülővárosomba. Itt eseményszervezőként kezdtem el dolgozni. New Yorkból Texasba költöztem, ahol tanácsadóként munkálkodtam, és bár nagyon jó munkahelyem volt, nem voltam elégedett. Ekkor jött a blog ötlete.
2010-et írunk, elkezdtem magam is blogokat követni és arra gondoltam, hogy miért ne vágnék bele én is?
Felhívtam a testvéremet, akinek előadtam, hogy szeretnék egy cupcake-blogot. Először nem tetszett neki az ötlet, úgy gondolta, hogy bele fogok unni a süteményekbe. Majd bedobta az ötletet, hogy mi lenne, ha zsidó ételekről írnék. Először nem tudtam hogyan fogjam meg a témát. Mondta, hogy kérdezzem meg a texasi barátaimat, hogy ismernek-e zsidó ételeket, tudják-e mi az a kugli például. Természetesen nem tudták, és akkor rájöttem, mennyi potenciál rejlik egy ilyen blogban.
Először csak szórakozásnak szántam, de egyre többen olvasták és én is teljesen beleszerettem, így otthagytam az akkori munkámat, elkezdtem a Le Cordon Bleu kulináris képzését és kizárólag a főzésnek szenteltem magam.
Mi az, amire igazán büszke vagy az eddigi munkád során?
Nem tudnék csupán egyet kiragadni, szeretek minden fontosabb eseményt megünnepelni. Az első mérföldkő 2012-ben következett be, amikor döntős voltam a Daily Candy’s „Start Small, Go Big” versenyén. Ez sokat lendített a karrieremen. Felkértek receptfejlesztésre és sok más lehetőséget kaptam, például privát séfként dolgoztam két ügyfél számára. Minden lehetőségre igent mondtam. Nem sokkal ezután,
2016-ban kiadtam első receptkönyvemet.
Majd 2017-ben részt vettem a Guy’s Grocery Games egyik epizódjában. Ez egy televíziós főzős verseny volt, ahol a résztvevőknek 30 perc alatt kellett bevásárolniuk és megfőzniük az ételt egy külön, erre a célra kialakított üzletben. Nagyon szórakoztató volt.
Később a blog és a receptkönyv sikerén felbuzdulva mertünk nagyot álmodni és megvásároltunk egy judaikákat értékesítő webáruházat is, a moderntribe-ot. Mi válogatjuk össze a különböző művészek munkáit, vicces pólók, hanukiák és mindenféle más kiegészítők is megtalálhatók a repertoárban. Magyar művésszel is dolgozunk egyébként, aki csodás alkotásokat készít.
Mi adja számodra az inspirációt?
Az első és legfőbb inspirációt a nagymamám jelentette, aki Bostonból származik és már a kilencvenes éveit tapossa. Ő egy igazi jelenség. A blog kezdetén tőle kaptam az első recepteket. Mindig a segítségemre volt bármivel huzakodtam elő, így a blognál is nagyon támogató volt. Anyukámmal együtt írták össze a recepteket.
Az interjú folytatása itt olvasható.
