Amikor Elana Johnson, a négygyermekes anya három évvel ezelőtt zsinagógát szeretett volna találni, felkeresett egy konzervatív gyülekezetet Lincolnban, Nebraska államban, hogy megkérdezze, csatlakozhatna-e ahhoz. A legtöbb zsinagóga számára egy ilyen megkeresés nem lett volna kérdéses. Johnson azonban úgy döntött, hogy nem metéli körül három fiát, és ezzel eltér a zsidóság egyik legelterjedtebb hagyományától, és aggódott, hogy ez problémát jelenthet-e — számol be jelentésében a Times of Israel.
Johnson azt mondja, a zsinagógában azt mondták neki, hogy szívesen beíratják a fiait, de körülmetélés nélkül nem ünnepelhetik a bár micvájukat (fiúk felnőtté válásakor tartott szertartás — a szerk.). Ez a döntés összhangban állt a konzervatív mozgalom zsidó törvényhatóságai által 1981-ben elfogadott állásponttal, amely azt javasolta, hogy a körülmetéletlen családokat is vegyék be a zsinagóga életébe, de a körülmetéletlen fiúktól tagadják meg a bár micvát.
Johnson nem érezte úgy, mintha itt befogadták volna maguk közé. Családja inkább egy közeli reform zsinagógához csatlakozott.
„Inkább megfigyelő akarok lenni egy megfigyelőbb attitűdű közösségben” – mondta. „De azt is szeretném, ha a gyerekeim boldogok és szívesen látottak lennének, és a lehető legkevesebb ítéletet éreznék, bárhová is megyünk”.
Egy új, a héten induló szervezet célja, hogy ezt elterjedtebbé tegye. A Bruchim (szó szerint „áldott”, de egy héber kifejezés része, amely lényegében azt jelenti, hogy „üdvözöljük”) nevű csoport arra törekszik, hogy normalizálja a zsidó fiúk körülmetélésének mellőzéséről szóló döntést, egy ősi vallási rítust, amely bibliai időkig nyúlik vissza, és amelyet a zsidó vallás során széles körben gyakorolnak, még az egyébként a zsidó szokásokat nem szigorúan tartó családok is.
„Azoknak a családoknak, akik ezt a döntést hozzák, nem szabadna kirekesztettnek érezniük magukat, és nem szabadna úgy érezniük, hogy titokban kell tartaniuk döntésüket” – mondta Lisa Braver Moss, a Bruchim társalapítója és elnöke.
A csoport a Moss és a Bruchim társalapítója és ügyvezető igazgatója, Rebecca Wald által évtizedek óta folytatott érdekérvényesítés eredménye. Moss először egy 1990-es esszéjében érvelt a zsidó körülmetélés ellen, és egy 2015-ös könyvben közösen felvázoltak egy alternatív szertartást, a brit salom (szó szerint „a béke szövetsége”) szertartást, és szórólapokat osztogattak a reformmozgalom idei kongresszusán, amelyekben felvázolták, hogy a zsinagógák hogyan fogadhatnák jobban a körülmetéléstől elzárkózó családokat.
Most a Bruchimban önkéntes munkatársakkal dolgoznak, köztük Johnsonnal, mint közösségi média stratégával, valamint egy négytagú „rabbinikus” tanácsadó testülettel. A csapatban a judaizmus összes nem-ortodox mozgalmában szakmai háttérrel rendelkező emberek vannak, valamint több olyan személy, aki ortodoxként nőtt fel.
A Bruchim céljai között szerepel, hogy a zsinagógák proaktív üdvözlő nyilatkozatokat tegyenek a körülmetélést nem végző családok számára, hasonlóan azokhoz, amelyek a színes bőrű zsidók és az LMBT+ zsidók felé váltak általánossá. Azt is remélik, hogy a rabbik a hagyományos brit helyett a számos alternatív üdvözlési szertartás egyikét kínálják majd az újszülöttek számára.
„A körülmetélés, ahogy a héber név is takarja egy jel, a szövetség jele. Márpedig a jelekre számos egyéb lehetőség van” – mondta Elyse Wechterman rabbi, a Rekonstruktivista Rabbik Egyesület ügyvezető igazgatója és a Bruchim rabbinikus tanácsadó testületének tagja. „Szerintem be kell vinned a gyerekedet a szövetségbe. Ezt szeretném elvárásként megfogalmazni. Hogy ez hogyan történik – sok egyformán érvényes lehetőség van”.
Bizonytalan, hogy Bruchim kérései milyen fogadtatásra találnak-e az amerikai zsidó közösségekben.
A reformmozgalomnak nincs szabályzata arra vonatkozóan, hogy hogyan kezelje azokat a családokat, akik a körülmetélést fontolgatják, vagy úgy döntöttek, hogy nem kívánják körülmetélni fiúgyermeküket. De a mozgalom vezetője, Rick Jacobs rabbi egy nyilatkozatban azt mondta, hogy a rituális körülmetélés továbbra is olyasmi marad, amit a mozgalom „mindig is támogatni fog” – még akkor is, ha más választási lehetőségeket is elfogadnak.
„A zsidó hit egyik legrégebbi rituáléjaként mindig is támogatni és oktatni fogjuk közösségünket a brit mila szépségéről és jelentéséről” – mondta Jacobs. De hozzátette:
„A zsidó közösséghez való kapcsolódás sokféle formát ölthet, és megértjük, hogy egyes családok és egyének úgy döntenek, hogy a brit mila szertartás részeként nem végeztetik el a körülmetélést. Mindenki számára mindig lesz hely a reform közösségben, függetlenül attól, hogy ők vagy a családjuk hogyan fejezik ki hitüket”.
Elliot Dorff rabbi, a konzervatív mozgalom vezető bioetikusa és a legfőbb zsidó jogi hatóság elnöke szerint a zsidó jogban nincs alapja annak, hogy egy körülmetéletlen férfitól megtagadják a vallási élethez való hozzáférést, beleértve a bár micvát is. Mozgalma azonban nem tett hivatalos nyilatkozatot az 1981-es vélemény óta, amely a körülmetéletlen gyermekek esetében nem engedélyezte azt.
Dorff pedig azt mondta, hogy a nem körülmetélt családok felé való nyitottság reklámozását, a Bruchim egyik alap tevékenységét, nem támogatja.
„Akarom-e nyilvánosan azt mondani, bár ez bizonyára igaz, hogy a sábátot megsértő embereket szívesen látjuk a közösségünkben?” – mondta Dorff. „Természetesen szívesen látjuk őket a közösségünkben. De nem akarom nyilvánosan kijelenteni, hogy jól tennék, hogy megszegik a sábátot”.
Egy Bay Area-i konzervatív rabbi, aki kérte, hogy ne nevezzék meg, mert attól fél, hogy gyűlölködő levelek célpontjává válik, amikor azt mondja, hogy zsinagógája vezetésének 20 éve alatt körülbelül fél tucat nem-körülmetélő családot utasított el.
„Ez egy szövetségi micva (parancsolat)” – mondta a rabbi a körülmetélésre utalva. „Ez a szövetség jele, ami a judaizmus legalapvetőbb eleme. Ha nem metéljük körül magunkat, azzal azt mondjuk, hogy kívül állunk a zsidóság szövetségén. A bár micvá pedig azt jelenti, hogy a micvát betartó közösség tagja vagy. Abból az alapgondolatból indulsz ki, hogy nem tartod be a judaizmus egyik legalapvetőbb micváját.”
Nem léteznek megbízható statisztikák arról, hogy az amerikai zsidó férfiak hány százaléka van körülmetélve, bár úgy gondolják, hogy a túlnyomó többség körül van metélve.
Ez részben azért van így, mert az amerikai fiúk túlnyomó többségén – egy 2014-es tanulmány szerint a nem spanyolajkú fehérek mintegy 90 százalékán – elvégzik a körülmetélést, ami az Egyesült Államokat globálisan kiugróvá teszi ebben a kérdésben. De úgy tűnik, hogy ez az arány csökken.
A körülmetélés kritikusai számos okból ellenzik a gyakorlatot, többek között a gyermekeknek okozott fizikai és érzelmi trauma miatt, valamint azért, mert meggyőződésük, hogy nincs joguk engedély nélkül megváltoztatni valakinek a testét, és mert úgy vélik, hogy a beavatkozásnak nincs orvosi haszna.
Az amerikai orvostudomány álláspontja szerint a körülmetélés előnyei meghaladják a kockázatokat.
Az általános társadalmi tendencia, valamint az a tény, hogy a Pew 2020-as tanulmánya szerint
a 2010 és 2020 között házasságot kötő amerikai zsidók 72%-a nem zsidó házastársat választott, azt jelenti, hogy bár a gyermeküket „érintetlenül” hagyó zsidó szülők száma szinte biztosan elenyésző kisebbség, számuk valószínűleg növekszik.
„Utánanéztem az orvosi indoklásnak. Sokat gondolkodtam az egésznek az etikáján. És a következtetésem az volt, hogy nem hiszem, hogy olyan jól érzem magam ezzel kapcsolatban” – mondta egy zsidó anya, aki a Bruchim igazgatótanácsában ül, de a téma érzékenysége miatt kérte, hogy ne nevezzék meg. „Én vagyok az egyetlen zsidó, aki nem érzi jól magát ezzel kapcsolatban? És kezdtem rájönni, hogy én nem, de mindenki úgy érezte, hogy csendben kell maradnia erről”.”
A körülmetélés betiltására irányuló egyes törekvéseket – San Franciscóban, ahol Moss él, és máshol is – antiszemitaként bírálták. A Bruchim a zsidókra korlátozza a részvételt, és azt hirdeti, hogy bárki, aki zsidó, adományozhat és eljöhet a találkozókra, hogy az olyan szülők, mint ez a vezetőségi tag, kényelmesen érezzék magukat, amikor a hagyományokkal való birkózásukról beszélnek.
„Biztonságos térre van szükségünk ahhoz, hogy ezeket a beszélgetéseket ilyenfajta külső beavatkozás nélkül folytathassuk, ahol az emberek nagyon negatívak, sőt gyűlölködőek lehetnek, vagy egyszerűen csak nem értik meg, még a legjobb szándékkal sem” – mondta Johnson. „Ez egy olyan beszélgetés, amelyet a zsidó embereknek csak más zsidó emberekkel kellene lefolytatniuk. A Bruchim létezése azt jelenti, hogy olyan támogatást és közösséget tudunk nyújtani, ami eddig nem igazán létezett.”
