Szeptember közepén az amerikai, brit és ausztrál kormányfők közös sajtótájékoztatón jelentették be, hogy a három ország védelmi megállapodást köt AUKUS néven, melynek középpontjában Ausztrália atommeghajtású tengeralattjárókkal való felszerelése áll. A tengeralattjáró-ügyleten túl a résztvevők megállapodtak, hogy szorosabbra fűzik az együttműködést a kibertechnológia és mesterséges intelligencia terén, valamint növelik az Egyesült Államok katonai jelenlétét Ausztráliában. A megegyezés hamar komoly diplomáciai viharokat váltott ki. Kína, nem minden alap nélkül, egy ellenséges katonai szövetségként értékelte a megállapodást, a térségben továbbra is igen jelentős pozíciókkal rendelkező Franciaország pedig komoly lépésekre szánta el magát ausztrál és amerikai nagyköveteinek hazarendelésével. ttekintjük, az egyes szereplők szemszögéből hogyan is értékelhetjük az AUKUS-t, illetve választ adunk a kérdésre, valóban történelmi megállapodásnak tekinthető-e az egyezmény.
***
Amerikai Egyesült Államok – feltartóztatni Kínát
Az Amerikai Egyesült Államok számára az elsődleges cél egyértelműen a regionális hegemóniára törekvő Kínai Népköztársaság feltartóztatása. Ebbéli törekvését a Trump-adminisztráció sem rejtette véka alá, a kereskedelmi háborút is elsődlegesen nemzetbiztonsági megfontolások vezérelték. A következő évek nagy kérdése, hogy az USA kellő mértékben demonstrálja-e katonai erejét a térségben, sikeres lesz-e Tajvan esetleges kínai inváziójának elrettentése. Bárhogy is, Ausztrália az Egyesült Államok kiemelt partnere a kínai feltartóztatás stratégiájának megvalósításában.
Ausztrália rendelkezik a világ 19. legerősebb hadseregével. Földrajzi pozíciójából adódóan megkerülhetetlen egy esetleges délkelet-ázsiai konfliktus kibontakozása során. Emellett Ausztrália jelentős kereskedelmi partnere a kínai államnak, így a legnagyobb veszélyt az amerikai és ausztrál kereskedelmi szankciók esetleges összehangolása jelentheti Kínára nézve. Az AUKUS keretében Ausztrália a világon hetedik államként juthat atommeghajtású tengeralattjárók birtokába.
A magas dúsítási fokú uránnal működő tengeralattjárók gyorsabbak és nehezebben detektálhatók a hagyományos, dízelüzemű tengeralattjáróknál. Akár hónapokig is képesek a víz alatt maradni, illetve fedélzeti rakétáikat is messzebbre képesek juttatni régi technológiával készült társaiknál. Az AUKUS történelmi jelentőségét az adja, hogy az USA és az Egyesült Királyság részt vesz a gyártáshoz szükséges technológia megosztásban, ami nem egy szokványos gyakorlat. Az Egyesült Királyság 1958-ban jutott atomtengeralattjárókhoz az Egyesült Államokkal kötött kölcsönös védelmi megállapodás keretében. Ausztrália ezzel egy igen „elit” klub tagjává válik.
Ausztrália – letenni a voksot
Ausztrália földrajzi helyzetéből adódóan mindig is törekedett az érzékeny egyensúlyozásra Kína és az Egyesült Államok között. Kína a „szigetország” legnagyobb kereskedelmi partnere, míg Ausztrália ötödik a kínai importvolumen szempontjából. A hosszas évtizedek óta ápolt kapcsolatban jelentős visszaesést hozott, hogy Ausztrália aggályainak adott hangot Kína emberi jogsértései kapcsán, illetve a tavalyi évben támogatta egy független vizsgálóbizottság felállítását a koronavírus eredetének felkutatására.
Az ausztrál lépésekre Kína vámok kivetésével reagált, illetve elzárkózott a gazdasági együttműködés további mélyítésétől.
Ezzel egyidejűleg az ausztrál-amerikai-új-zélandi katonai szövetség (ANZUS) idén lett hetvenéves, a három ország gyakorlatilag kölcsönös védelmi megállapodást kötött a hidegháború kezdetén. Az Egyesült Államok több mint kétezer katonát állomásoztat Darwin városában, illetve repülőgép-hordozókkal is jelen van Ausztráliában. Az AUKUS jelentős lépést és bizonyos értelemben elköteleződést is jelent az Egyesült Államok felé Ausztrália számára. Úgy is fogalmazhatunk, az AUKUS megkötésével a Kína vagy Egyesült Államok dilemma mentén Ausztrália gyakorlatilag döntést hozott. A Kínának való nagy gazdasági kitettség és az ebből fakadó sérülékenység persze jelentős hátrányt jelenthet egy esetleges konfliktus során.
Egyesült-Királyság – vissza a világpolitikába
Talán nem különösebben meglepő, hogy a Brexit-párti konzervatívok kiemelt sikerként értékelték az AUKUS létrejöttét. A megállapodás fontos lépést jelent az Európai Uniótól függetlenedő „Globális Britannia” irányába. Mindemellett a britek részvétele a szövetségben értékelhető az Egyesült-Királyság világpolitikai tényezőnek való elismeréseként. Az AUKUS-ban való részvétel illik a Johnson-kormány korábbi, Kína-ellenes lépéseinek sorába (hongkongi menekültek befogadása, a Huawei 5G hálózatépítésének felfüggesztése), mellyel a britek határozottan állást foglalnak az amerikaiak stratégiája mellett. A katonai együttműködésen túl az Egyesült-Királyság egyaránt törekszik „Globális Britannia” világkereskedelmi integrációjára, azonban ehhez feltétlenül szükséges egy szabadkereskedelmi megállapodás megkötése az Egyesült Államokkal. A különféle területeken való együttműködés hozzájárulhat egy hasonló megállapodás minél korábbi létrejöttéhez.
Tudatos stratégiát látunk a brit kormány részéről.
Franciaország – úton a stratégiai autonómia felé
Az AUKUS-megállapodás egyik legnagyobb vesztese Franciaország, két okból kifolyólag. Franciaország azon atomhatalmak egyike, mely továbbra is jelentős katonai pozíciókkal rendelkezik Délkelet-Ázsiában. Emellett a térség mintegy 1,5 millió francia állampolgárnak ad otthont. A régió vizeiben francia atomtengeralattjárók is jelen vannak, így kimondottan rosszul érintette a nyugat-európai ország politikai elitjét, hogy a védelmi megállapodás gyakorlatilag teljes egészében Franciaország háta mögött, annak kizárásával jött létre.
A helyzetet csupán súlyosbította, hogy a paktum megkötésével Ausztrália visszamondta korábbi tengeralattjárókra vonatkozó megrendeléseit, így Franciaország mintegy 56 milliárd euró értékű üzlettől esett el.
A megállapodás nyilvánosságra hozatala kemény válaszokat váltott ki a francia diplomácia részéről. A külügyminiszter egyenesen „hátba döfésként” értékelte a paktumot. Mind az amerikai, mind az ausztrál nagykövetet hazarendelték kiküldetésükből. Egyes hírek szerint a francia elnök, Emmanuel Macron is igen dühösen fogadta a fejleményeket. A franciáknak adott pofon akár előre is mozdíthatja az „európai stratégiai autonómia” gondolatát. A koncepció lényege, hogy az Európai Unió, némileg függetlenedve a NATO által meghatározott szövetségi keretrendszertől, saját külpolitikát folytat, illetve saját hadsereget állít ki.
A stratégiai autonómia gondolatát egyébként is a franciák karolták fel a közelmúltban, Emmanuel Macron egészen odáig ment, hogy a NATO-t „agyhalottnak” nevezte. Az EU ilyen irányú elmozdulása jelentősen átformálhatja az európai politika keretrendszerét és Magyarország számára is jelentős következményekkel járhat.
Történelmi lépték
Az AUKUS megkötése kiválóan demonstrálja az anglo-szféra katonai együttműködésének szándékát. Ausztrália atommeghajtású tengeralattjárókkal való felszerelése nem csupán az ország katonai pozícióján javít, de jelentős szerepet játszik a Kína feltartóztatására kibontakozó szövetségi rendszer megszilárdításában is. Az Egyesült-Királyság egyértelmű sikerként, a „Globális Britannia” felé tett fontos lépésként értékelheti a megállapodást, Franciaország pedig rádöbbenhet, hogy külpolitikai érdekérvényesítéséhez előbb vagy utóbb saját lábára kell állnia, melyhez az európai stratégiai autonómia megvalósításán keresztül vezethet az út.
A megegyezés fő vesztese Kína, ugyanis az ausztrálok elköteleződésével egy esetleges konfliktus esetén a nyugati szövetségi rendszer jelentős katonai és gazdasági nyomást tudna gyakorolni rá, mely jelentős elrettentő erővel bírhat a regionális egyeduralomra törekvő ország számára. Az AUKUS mindenképp egy történelmi megállapodásnak tekinthető, és remélhetőleg csupán az első lépést jelenti a nyugati szövetségi rendszer megszilárdításának útján.
Zsiros Egon összes cikkét elolvashatja itt.