Az orosz Wagner zsoldoscsoport harcosai hamarosan újabb pecsétet kaphatnak az útlevelükbe, ezúttal a nyugat-afrikai Mali országból, miután már legalább öt törékeny afrikai államban vettek részt emberi jogi visszaélésekben, gyilkosságokban és politikai beavatkozásokban – írja Amy Mackinnon a Foreign Policy-n.
Múlt héten a Reuters arról számolt be, hogy Mali, amelyet jelenleg egy katonai junta irányít, miután az elmúlt 13 hónapban két puccsot is megélt az ország, tárgyalásokat folytat a Wagner-zsoldoscsoporttal legalább 1000 harcos felbérléséről az ország hadseregének kiképzésére és a magas rangú tisztviselők biztonságának biztosítására. Szakértők és nyugati tisztviselők azonban attól tartanak, hogy a csoport jelenléte miatt az új vezető Moszkvának lesz alárendelve, ami tovább fokozza majd az instabilitást, amely már több millió embert kényszerített otthona elhagyására.
Ezer zsoldos egy Mali méretű országban csepp a tengerben, de az erről szóló jelentések hatalmas riadalmat keltettek a nyugati fővárosokban, különösen Párizsban, amely már nyolc éve folytat terrorellenes műveleteket a Száhel-övezetben. Florence Parly francia védelmi miniszter a hétvégén Maliba utazott, hogy a kormányt a lépés átgondolására szólítsa fel, hétfőn pedig arra figyelmeztetett, hogy a Wagner-harcosok befogadásáról szóló megállapodás nemzetközileg elszigetelné Malit. Németország, amelynek szintén több száz katonája van a térségben, azt mondta, hogy ezek után kénytelen lesz megkérdőjelezni a térségben vállalt katonai kötelezettségeit.
A Wagner-harcosok esetleges mali állomásoztatása beleillik azokba a kialakulóban lévő tendenciákba, hogy az oroszok zsoldosokat küldenek a harcban álló afrikai vezetők támogatására, ami a Kremlnek minimális befektetésért cserébe jelentős befolyást biztosít kontinensen. Az úgynevezett Wagner-csoportot alkotó, névlegesen magánvállalkozóként működő katonai vállalatok homályos hálózatáról széles körben úgy vélik, hogy az szorosan összefonódik az orosz biztonsági szolgálatokkal.
„Nagyon világos képünk van arról, hogyan fog ez menni”
– mondta Joseph Siegle, a Nemzetvédelmi Egyetem Afrikai Stratégiai Tanulmányok Központjának kutatási igazgatója.
Siegle a Közép-afrikai Köztársaságra mutatott rá, ahová az oroszok 2017 óta több mint 2000 Wagner-zsoldost küldtek. Látszólag fegyvertelen katonai kiképzőkről van szó, ami lehetővé tette, hogy megkerüljék az országgal szembeni 2013-as ENSZ-fegyverembargót. Az oroszok azonban gyorsan átvették a főszerepet, és azóta már a közép-afrikai elnök, Faustin-Archange Touadéra testőrségét is ők adják, míg Valerij Zakharov, az orosz katonai hírszerzés egykori tisztviselője Touadéra nemzetbiztonsági tanácsadójaként szolgál.
„Példátlan befolyásra tettek szert a Közép-afrikai Köztársaságban, emellett számos Wagner-zsoldos vett részt emberi jogi visszaélésekben, bírósági eljárás nélküli gyilkosságokban, nemi erőszakban és kínzásokban”
– mondta Siegle.
A Wagner-csoportra jellemző, hogy a Kreml geopolitikai céljait elősegítő zsoldostevékenységet összekapcsolja a jövedelmező természeti erőforrások kitermelésének jogával azokban az államokban, ahol tevékenykedik. Ez a minta Szíriában, Líbiában, Szudánban és a Közép-afrikai Köztársaságban is lejátszódott, ahol a csoporthoz kapcsolódó vállalatok 2018-ban arany- és gyémántbányászati koncessziókat kaptak.
„Fogadni mernék, hogy hozzáférést kapnak majd néhány arany-, urán- és bauxitbányához Maliban”
– mondta Siegle.
Oroszország folyamatosan növeli jelenlétét Afrikában a hagyományosabb gazdasági és diplomáciai úton, valamint a Wagner-csoporton keresztül az alattomosabb módszerek alkalmazásával. Így próbálva nagyobb hozzáféréshez jutni a kontinens gazdag természeti erőforrás-készleteihez, valamint a megszerezni a befolyást a Kreml multipoláris világról alkotott elképzelésének megvalósítása érdekében.
Az orosz fegyverexport 16 százaléka irányul Afrikába, és bár Oroszország kereskedelme a kontinenssel növekszik, még mindig eltörpül más országok mellett. De ha van valami, amiben Oroszország ügyesnek bizonyult, az a gyenge lapok jó kijátszása. Az aszimmetrikus megközelítések, mint például a Wagner-csoportra való támaszkodás, a Kremlnek a befektetéseihez képest jóval nagyobb befolyást biztosítottak.
2015 óta Oroszország több mint 20 afrikai országgal kötött kétoldalú katonai együttműködési megállapodást. Az első orosz-afrikai csúcstalálkozót, amelynek közös házigazdája Vlagyimir Putyin orosz elnök és egyiptomi kollégája, Abdel Fattáh esz-Szíszi volt, 2019-ben tartották, és jövőre újabb csúcstalálkozóra kerül sor.
Továbbra is tisztázatlan Oroszország szerepe a katonai vezetéssel történt, 2020. augusztusi puccsban, amelynek során megbuktatták Ibrahim Boubacar Keita akkori mali elnököt. A The Daily Beast beszámolója szerint a puccsisták közül ketten katonai kiképzésen vettek részt Oroszországban, és Moszkvából a mali Bamakóba repültek, néhány nappal a puccs végrehajtása előtt. Az orosz dezinformációs műveletek a puccshoz vezető tüntetéseknél is megjelent, azonban Oroszország részvétele Maliban, az ország jelenlegi szorult helyzetén nem segít.
Az ENSZ szerint több mint 2 millió ember kényszerült elhagyni lakóhelyét a Száhel-övezetben, a dzsihádista lázadók növekvő fenyegetése miatt, akik Maliból Burkina Fasóba és Nigerbe is átterjedtek. Franciaország a harci misszióját egy nemzetközi koalícióval kívánja felváltani, amely a helyi erők kiképzésével és támogatásával foglalkozik.
Ha a katonai vezetésű mali átmeneti kormány meghívná a Wagner-harcosokat, az potenciális vízválasztó pillanat lenne. Egy olyan döntés, amely lényegében választ az orosz hátterű zsoldosok és a világ egyik legelismertebb hadseregével (francia) való további együttműködés között.
