Útban a palesztin állam? Az Európai Unió 3 milliárd eurót ad a palesztinok területfoglalására

Minden nagyobb uniós országnak saját befolyása van Júdeában, Szamáriában és Kelet -Jeruzsálemben. Ezek az országok pénzt és szakértőket küldenek, a palesztinok egész városrészeket építenek, nem törődve azok engedélyezésével — írja az Arutz7.

Az európai pénzekből megvalósuló palesztin területfoglalások kérdését feszegette Gilad Ach, az Ad Kan nonprofit szervezet igazgatója.

Ach szerint, míg a zsidó építkezéseket a C térségben az elmúlt években súlyosan megfékezték, ha nem egyenesen lefagyasztották, addig a Palesztin Hatóság égisze alatt működő palesztin építkezés halad előre, ráadásul azokat az Európai Unió tagállamai finanszírozzák.

Júdea-Szamária ún. C területe izraeli ellenőrzés alatt áll, és egy jövőbeni békemegállapodás esetén valószínűleg Izrael szuverén határain belül lesz. Ez nem akadályozta meg olyan országokat, mint Németország és Nagy-Britannia abban, hogy hatalmas összegeket utaljanak át a Palesztin Hatóságnak a palesztinok építkezéshez ebben a térségben. A legutóbbi, százmillió eurós részlet Németországból érkezett, Izrael részéről pedig senki nem tett ellene semmit.

„Ez egy régi történet, még akkor is, ha most hallja először” – mondta Ach. „2012 -re nyúlik vissza, amikor számos uniós ország (elsősorban Nagy-Britannia és Németország) úgy döntött, hogy a Palesztin Hatóságnak átadott humanitárius segélyeket gyakorlati segítségnyújtássá alakítja egy de facto palesztin állam létrehozása érdekében, anélkül, hogy figyelembe vennék a Izrael Államát a kérdésben, azaz anélkül, hogy bárki értesített volna bennünket arról, hogy mit szándékoznak tenni.”

„A mai napig bezárólag az EU tagországai mintegy 120 millió eurót utaltak át a C területen való építkezésre” – folytatja Ach. „Az ő szemszögükből nézve a csata már véget ért az A és B területen, és most továbbmentek, hogy átvegyék az irányítást azokon a területeken, amelyeket az oslói megállapodások Izrael által ellenőrzöttnek minősítettek és valójában egy palesztin államot igyekeznek építeni a C terület közepén.”

Ach azt magyarázta, hogy a legutóbbi, mintegy 100 millió eurós részlet egy szélesebb, hárommilliárd eurós beruházási terv része, amelyet 2030 -ig terveznek a palesztin állam felépítésének előmozdítására.

Az Ad Kan nevű szervezet széles körű jelentést állított össze az országok közötti uniós támogatásokról és egyéb kapcsolódó megállapodásokról, az építési tervekről, a finanszírozásról és egyéb kérdésekről. Franciaországnak például az Efrat és Tekoa közötti területen, míg Belgium Gus Etzionban finanszíroz palesztin területfoglalásokat. Ach megjegyzi, hogy az EU országok között felosztott területek között szerepel Kelet-Jeruzsálem is.

Miután az egyes országok felosztották egymás közt befolyásuk körét, minden ország kidolgozta saját tervét a Palesztin Hatóság általi kivitelezésre, majd engedélyezi az építésre fordítandó költségvetést.

Az, hogy valójában mit kezdenek területeikkel, a szóban forgó terület jellegétől függ. Néha a földet gyakorlatilag értéktelennek és fejlesztésre alkalmatlannak tartják; más esetekben azonban már létezhetnek ott települések.

„Az európai országok kiküldik szakértőiket, akik helyi mérnököket és építészeket bíznak meg a tervezéssel. Aztán átküldik a pénzt.” Izrael sehol sem része a folyamatnak, annak ellenére, hogy a polgári közigazgatás valójában a szuverén egység a C területen. „Nem törődnek az ilyen apróságokkal” – mondja Ach. – „Azt csinálnak, amit akarnak, függetlenül attól.”

A pénzeszközöket Jihad Rabia a Palesztin Hatóság főtervezője közvetíti. Rabia megkapja a terveket, majd megvalósítja azokat. „Ő az, aki átutalja a pénzeszközöket a helyi vállalkozóknak, majd elkezdődik az építkezés” – írja Ach.

„Már rengeteg pénzt utaltak át” – jegyzi meg Ach. „2021 -ben az a különbség, hogy meghozták a döntést, hogy a kísérleti tervről a megvalósításra térnek át, majd megvárják, amíg meglátják az izraeli választ a tényleges építkezésre. Mindez a szemünk előtt történik. ”

A C területen zajló eseményekről az összes érintett biztonsági szervezet – a Shabak, a Nemzetbiztonsági Tanács, a Központi Parancsnokság és mások – szolgáltatnak információt, „de lám, semmi sem történik” – mondja Ach.

„Shabak a terrorista cselekmények meghiúsításával és más dolgokkal van elfoglalva; az NSA -nak más gondjai vannak; még a Központi Parancsnokság sem felelős a C területért, így bár a kép darabjai ismertek, senkinek nincs birtokában a teljes képnek, és bizonyára senki sem foglalkozik azzal.”

Ach emlékeztet arra, hogy a C területre vonatkozó építkezésről szóló jelentést a hírszerzési minisztérium rendelte meg és fejezte be az előző kormány idején, Eli Cohen miniszter alatt, de hozzáteszi, hogy fogalma sincs arról, hogy bármit is tettek volna ezzel kapcsolatban. Arra a kérdésre, hogy Izrael valóban tehet-e valamit, hogy legalább tiltakozzon, vagy egyenesen gátolja az uniós kezdeményezéseket, azt állítja, hogy határozott fellépés lehetséges volna.

„Izraelnek diplomáciai kapcsolatai vannak ezekkel az európai nemzetekkel, és Izrael egyszerűen emlékeztetheti őket a kölcsönös kereskedelmi megállapodásokra, amelyekből mindkét fél profitál, és megjegyzi, hogy nem tudjuk továbbra is tiszteletben tartani ezeket a megállapodásokat, ha az EU-s országok ártanak szuverenitásunknak és százmilliókat öntenek a C területbe, érdekeink figyelembevétele nélkül, engedélyezés nélkül. A kereskedelmi partnerek nem így viselkednek.”

„Ezt leszámítva” – teszi hozzá, „, amiről beszélünk, az illegális építkezés. Területet tulajdonítanak el és komplett városrészeket húznak fel. Nem látjuk, hogy Izrael betartaná a törvényt, mivel az európaiak nyomást gyakoroltak rájuk, hogy hunyjanak szemmel a történtek előtt. A palesztinok ezt nyíltan elmondták: tudják, hogy a polgári közigazgatás is megpróbál beavatkozni, de nincs más dolguk, mint az EU -hoz fordulni, amely diplomáciai nyomást gyakorol és véget vet a tiltakozásnak. A kormány egyszerűen fél a beavatkozástól, még a C területen is. ”

Hogyan nyerte meg Izrael a levegőben a Jom Kippur-i háborút?

A levegőben az izraeli légierő végig dominánsnak bizonyult arab ellenfeleivel szemben, az izraeli pilóták megduplázták ölési arányukat a hatnapos háborúban nyújtott teljesítményükhöz képest.