Egyértelmű, hogy az izraeli-orosz kapcsolatnak egy újraindításra van szüksége – írja Stephen Bryen a The Asia Time oldalán.
Ros Hasana ünnepét követően Izrael külügyminisztere Jair Lapid nemrég Moszkvába utazott, hogy Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel találkozzon. A tárgyalásokon elsősorban a nukleáris fenyegetettség és Irán – főként szíriai – tevékenysége került a középpontba.
Ahogy az The Asia Times oldalán olvasható: Lapid látogatását megelőzően a két ország között jelentős konfliktus alakult ki, mert Izrael lecsapott olyan szíriai rakétarakományokra, amiket Irán és a Hezbollah küldött oda – a zsidó államot fenyegetve.
Egyértelmű, hogy az izraeli-orosz kapcsolatnak egy újraindításra van szüksége
– írja a fenti események fényében az oldal szerzője, Stephen Bryen.
Majd emlékeztet arra a 2015-ben megkötött „dekonflikciós” egyezményre is, amit még Benjamin Netanjahu egykori izraeli miniszterelnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök kötött. A megállapodás fényében Izrael ígéretet tett arra, hogy egy esetleges csapást megelőzően értesítést küld Oroszország számára. És ezzel a dekonflikciós megállapodás gyakorlatilag azt jelentette, hogy az orosz légvédelem nem reagál az izraeli légierő jóváhagyott szíriai rajtaütéseire.
Az Amerikai Egyesült Államok 2015-ben szintén dekonflikciós egyezményt kötött Oroszországgal. Ám egy 2017-es szíriai akció után az orosz fél felfüggesztette azt, majd 2020-ban ismét előtérbe került a megállapodás.
A két egyezmény közötti jelentős különbség, hogy az amerikai változat elsősorban a Szíriában bevetett amerikai katonák tevékenységére vonatkozik, míg az Izraellel megkötött egyezmény a légierő aktivitását helyezi fókuszba.
Egy 2018-as légi konfliktus után azonban Oroszország nagyobb erőt vetett be a szíriai légvédelem megerősítésére. Izrael pedig elkezdett arra törekedni, hogy elkerülje a szíriai légtér használatát (és Oroszországgal való surlódást), így más megoldásokat vetett be, például Libanonból indított csapásokat.
Bryen szerint figyelembe kell venni, hogy napjainkra a szíriai légvédelmi rendszert (SA-5) új radarokkal és modern elektronikai eszközökkel szerelték fel. Miközben Izrael fegyverarzenálja is bővült: gondoljunk csak a 80 kilométeres hatótávolságú Popeye rakétákra vagy a lopakodó Harop drónokra.
„De ami legfontosabb most Oroszország és Izrael számára, az Irán és Irán kihelyezett erői Szíriában”
– írja a cikk szerzője, aki emlékeztet: Izrael többször figyelmeztetett arra, hogy a perzsa állam nagyon közel áll a bevethető nukleáris fegyverekhez és hordozórendszerekhez. Ráadásul Joe Biden kormánya is kezd meghátrálni az Iránnal való egyezménykeresésben.
„Az oroszok számára nagy a tét, ha a közel-keleti hatalmi jelenlétüket nézzük. […] Irán agresszivitása ugyanúgy alááshat az oroszoknak, mint amennyire Izraelt közvetlenül fenyegeti Irán katonai növekedése és az Iráni Forradalmi Gárda tevékenysége”
– írja a szerző, aki szerint sokatmondó az, hogy Lavrov hajlandó volt találkozni izraeli kollégájával a közelmúltban.
„Miközben Oroszország szeretné átvenni az USA helyét a Közel-Keleten, ami egy ambiciózus törekvés, világos, hogy erre nem képes, ahogy a jelenlegi pozíciója fenntartására sem, ha megengedi Iránnak, hogy a farok csóválja a kutyát”
– összegezi a fennálló helyzetet Bryen.
