Ismét látogatható Újlipótváros kibővített és újjáépült zsinagógája, amellyel a fenntartó a főváros legnagyobb zsidó találkozóhelyeként szeretné megszólítani új közönségét. Több százan vettek részt vasárnap az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) Zsinagógák hete rendezvénysorozatának utolsó programján.
Családi nappal készültek a Jászai Mari térhez közeli Újpesti rakparton vasárnap délután, hiszen elkészült a két évvel ezelőtt már megnyílt — a pandémia miatt azonban gyakorlatilag másfél éve zárva tartó –, most azonban új köntösbe öltöztetett helyszín, amelyet a város legnagyobb zsidó kulturális központjaként avattak fel vasárnap.
A gyermekeknek szervezett koncertekkel és játékos programokkal felvezetett ünnepséget az arrajárók könnyen összetéveszthették az idén a járványhelyzet miatt elhalasztott – és a kerület egyik legismertebb szabadtéri eseményével, a — Pozsonyi piknikkel. Itt is volt arcfestés, kézműves foglalkozás, vattacukor, pattogatott kukorica és látványos szappanbuborék eregetés, azonban a “Kérdezd a rabbit”-stand és a Chábád-szellemében ajánlott tfilin-felrakás világosan jelezte, hogy ez egy zsidó fesztivál.
Fesztivál, hiszen az EMIH szokásos örömteli, judaizmust propagáló módszereiből ezúttal sem volt hiány.
A lubavicsi rebbe küldöttjeként 1989-ben Budapestre érkezett Oberlander Baruch rabbi aligha emlékezhet ennél kézelfoghatóbb eredményességre: 10 napon belül immár a harmadik budapesti zsinagóga megnyitóját tartották a fővárosban.
A Vörösmarty utcai Pesti Stibel és az újbudai Bocskai úti régi-új zsinagógák mellett az Óbudai Zsinagóga 200. születésnapjára rendezett ünnepségek után ezúttal egy olyan helyen jöttek össze az EMIH szervezésében, ahol egy korábbi étkezde helyszínén alakították ki a zsidó élet 21. századi intézményét.
Nemcsak egy pompázatosan felújított és kibővített imaházat, de a két szintes térben tanulószobákat, előadótermeket, kóser bagelezőt, kávéházat és egy egész kerületben hiánypótló gyerekjátszóházat is átadtak vasárnap.
Az eseményre – szemben a korábbi két zsinagóga átadáskor – ezúttal eljött a Mazsihisz egyik tagszervezetének képviselője, a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) vezetője. Mester Tamás baráti beszélgetést folytatott az új Zsilip rabbijával, Glitzenstein Sámuellel, aki körbe is vezette vendégét az épületben. A rabbi korábban évekig szolgált vallási vezetőként a BZSH Nagyfuvaros utcai körzetében, és ahogy azt a Neokohnnak egy készülő interjúban elmondta, “egy büszke, aktív és erős ottani közösséget zárt örökre a szívébe”.
A hivatalos ünnepség kezdetét Smuel Raskin, a Keren Or rabbijának sófár-fújása jelezte, majd az épület bejáratának ajtajára Nógrádi Bálint segítségével Róth György rakta fel a mezuzát. Róth, aki Amerikában élő testvérével együtt az EMIH egyik legnagyvonalúbb támogatójának számít, évek óta szponzorálja a közösséget. Talán ezért is látható az épület külső homlokzatán a szülei neve: “Róth Lenke és Simon Kulturális Központ”.
Róth pár napja az újbudai zsinagógaavatáson azt mondta a Neokohn munkatársának, hogy nem akarja számszerűsíteni mennyi magánadományt juttatott a szervezethez az elmúlt években, de afelől nincs kétsége, hogy pénze jó ügyet szolgál, és hisz abban, hogy az EMIH szisztematikus építkezése, oktatási és kulturális missziója a magyar zsidóság előremenetelét szolgálja.
Példa erre talán a Zsilip, amelynek játszóháza az egyik eszköze lehet annak, hogy vonzóvá tegyék az EMIH új zsinagógáját, hiszen a szervezet feltett szándéka fiatal családokból új közösséget építeni Újlipótvárosban, egy olyan városrészben, ahol nagyszámban élnek zsidó származású, azonban a vallástól eltávolodott emberek. Ez a gondolat szinte az összes felszólaló beszédében visszaköszönt.
“Budapest zsidóságának szívében vagyunk”
– fogalmazott Köves Slomó, aki elsőként szólt a zsinagóga tágas belső terét teljesen megtöltő hallgatóságához. Az EMIH vezető rabbija idézte Kovács Andndrás szociológus két tanulmányát, amelynek 1998-as megállapítása szerint a megkérdezettek 70 százaléka vallotta a szüleinél kevésbé vallásosnak magát, míg ugyan erre a kérdésre 2017-ben pont fordított arányban feleltek a megkérdezettek.
Köves szerint a magyar zsidóság olyan pozitív változáson ment keresztül az utóbbi évtizedekben, hogy amíg 20 éve zsidóságunk megélésében “sereghajtók voltunk, ma már Európa éllovasai vagyunk.”
“Az az álmom, hogy 10 év múlva ne csak 50 új zsinagóga legyen Magyarországon, de ne legyen egy zsidó sem, aki ne összerezzenés nélkül, kihúzva, büszkén élné meg zsidóságát”.
– mondta Köves Slomó.
Fónagy János, a nemzeti vagyonnal kapcsolatos parlamenti ügyekért felelős államtitkár mondandóját azzal kezdte, hogy nem politikusként érkezett, hanem egy olyan emberként, aki itt, Újlipótvárosban, a Pozsonyi úton látta meg a napvilágot, és akinek azt írták be 1942-ben az anyakönyvébe, hogy “izraelita”. A képviselő részletesen kitért családja eredettörténetére és a holokauszt alatti kihívásaira is.
Beszédében kiemelte, bízik abban, hogy a jövőben a magyar zsidóság egyetlen tagjának sem kell olyan félelmekkel szembesülnie, amilyeneket az ő édesanyja élt át “a házmesterük mindenre kiterjedő figyelmessége miatt”, és kívánja azt is, hogy a zsidósággal való kapcsolatukban a felnövekvő generációk ne csak úgy ismerkedjenek meg, mint ahogy az fiatal korában neki adatott a Joint segélyszervezet ruhaadomány csomagjának átvételekor.
Ezután Tóth József, a 13. kerület polgármestere köszöntötte a publikumot. Beszédében – amelynek elsőszámú üzenete az elismerés és a jókívánságok voltak — azt hangsúlyozta, hogy a városrész vezetése az “értékmegőrzés és a megújulás jegyében” büszke partnere a kerület zsidó közösségeinek, és mutatja befogadó szellemiségüket, hogy a zsidóság minden irányzatának helyet biztosítottak a kerületben.
Tóth József polgármester kitért arra is, hogy ezzel az új intézménnyel az egész 13. kerület gyarapodott, és bízik abban, hogy a Zsilip képes lesz megfelelni a ráváró kihívásoknak, és az oktatási, kulturális programjaival szerves részévé tud válni a kerület szociális intézményhálózatának is. A működés sikerességéhez pedig minden partneri együttműködés elé örömmel tekint.
A köszöntőbeszédek sorát Oberlander Baruch és Glitzenstein Sámuel rabbik zárták. Mindketten bibliai idézetekkel és egyéb talmudi bölcsességekkel szőtt gondolataikkal arra bíztatták a nagyérdeműt, hogy éljenek a lehetőséggel, és töltsék meg élettel a zsinagógákat.
A magyar zsidóság a holokauszttal megkapta a “maga darázscsípését”, és a fájdalom után “eljött az ideje az édes korszaknak”
– emelte ki Oberlander rabbi az újév mézet jelentő szimbolikáját említve. “Ajtónk nyitva lesz mindenki előtt” – mondta Glitzenstein rabbi, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a Zsilip azért is különleges, mert “talán ez az egyetlen olyan hely Budapesten, amely a semmiből létrejőve vált zsinagógává, nem pedig egy korábban bezárt zsinagóga helyén avattak felújított imaházat.
A beszédek végén az EMIH Óbudáról a Zsilipbe költöző ifjúsági csoportját, az Alef Kids diákjait köszöntötték. A jövő generációinak gyermekoktatói – tanulmányaik befejezéseként — díszes okleveleket vehettek át Köves Slomó rabbitól. A rendezvény hivatalosan az esti imával zárult, amelyre már azért jócskán kiürült a korábban megtelt imaterem. Azért így is jutott két minjennyire is a férfiakból.
Nagy kérdés, hogy a hétfőn induló újévi istentiszteletekkor és az azt követő hosszú ünnepek utáni hetekben vajon hányan fogják rendszeresen új spirituális helyszínként felkeresni a Zsilipet?
Egy biztos, a környéken egy jó kóser kávézóval, New York-stílusú bagelezővel felszerelt játszóház nincs még egy. Hogy aztán a vallási élet és a társasági -, kulturális zsibongás mikor tud egy fenntartható közösséget verbuválni magának, erre majd a visszatérünk legkésőbb jövő újévi riportunkban.
