Tal Tsfany, az Ayn Rand Intézet (ARI) vezérigazgatója 2021. augusztus 30-án, az idei Objektivista Nyári Konferencián jelentette be, hogy megalapítják az Ayn Rand Egyetemet, amit a világ legjobb filozófiai fakultásának szánnak, és a bölcsészet valamennyi területét átfogó tudományegyetemmé is kívánnak fejleszteni.
„Ha az értelmiségiek alakítják a történelmet, mi pedig képesek vagyunk értelmiségi elméket vonzani, akik nyitottak Rand eszméire, sőt képezni is tudjuk az új értelmiségieket a legmagasabb szinten, akkor mit kell most bejelentenünk? Eddigi legnagyobb szabású vállalkozásukat: az Ayn Rand Egyetemet. Higgyék el nekem, ez nagyobb dolog, mint az iPhone. Ez nem egy mobilapp, nem olyasvalaminek az újracsomagolása, amit már eddig is csináltunk, hanem egy vadonatúj felsőoktatási intézmény alapítása, ami ránk következő években és évtizedekben ki fogja nőni magát, és a világ legjobb filozófiai és bölcsészeti iskolájává válik. Ayn Rand Egyetemnek nevezzük el, és a világ legjobb eszméit fogja tanítani”
– adta hírül a vezérigazgató.
Az egyetemnek kezdetben négy szervezeti eleme lesz: a Diákelérési Központ (SOC), az Objektivista Akadémiai Központ (OAC), az Objektivista Graduális Központ (OGC) és maga az oktatási és kutatási munkatársak kara. A négy közül a SOC és az OAC az ARI kebelében annak oktatói és kutatói személyzetével már most is létezik, szerepük azonban az új intézményei keretek közt átalakul és kibővül.
A SOC bevezetést nyújt Ayn Rand műveibe és eszméibe középiskolás diákoknak és alapképzésben résztvevő egyetemi hallgatóknak, hogy megfelelő hallgatókat toborozzon és válasszon ki. Az OAC alapképzési rendszerben fogja tanítani általában a filozófiát és különösen az objektivizmust, az OGC pedig mesteri és doktori képzéseket fog kínálni alapképzést végzett bölcsészeknek szintén általában a filozófia és különösen az objektivizmus körében.
Mindehhez többszörösére kibővítik az ARI már eddig is meglévő oktatói és kutatói személyzetét, amiből az egyetem tanári kara alakul ki.
A SOC eddig is ingyenesen biztosított könyveket középiskolai tanároknak és egyetemi oktatóknak, akik tantermi keretek közt akarták bemutatni Rand életét és műveit, eszméit és rendszerét. Diákok és hallgatók is igényelhettek könyveket, segítséget kaptak tanuló- és olvasókörök szervezéséhez, esszéíró versenyeken vehettek részt, konferenciákat szerveztek számukra előadásokkal, kerekasztal-beszélgetésekkel, vitákkal és kérdezz-felelek alkalmakkal. Az ARI munkatársai a SOC programjai keretében eddig is járták elsősorban Észak-Amerikát, másodsorban a világot, hogy előadásokat és műhelyeket tartsanak érdeklődőknek – dr. Yaron Brook, az ARI igazgatósági elnöke 2018-ban Budapesten is tartott előadást az ELTE jogi karán.
A SOC eddigi tevékenységének a kiterjesztésére az adja az ösztönzést, hogy ama pedagógusok és professzorok 63%-a, aki 1985-ös alapítása óta kapcsolatba kerültek az intézettel igényelné, hogy objektivista filozófusok keressék fel az iskoláikat, és beszéljenek tanítványaiknak filozófiáról és az objektivizmusról, válaszoljanak a kérdéseikre, lehessen velük élőben vitatkozni, eszmét cserélni.
Az ARI olyan rezidens oktatói és kutatói, objektivista filozófusok, mint Onkar Ghate, Aaron Smith vagy Ben Bayer eddigi előadókörútjaikon is azt tapasztalták, hogy hatalmas az érdeklődés. A gimnazisták és az egyetemisták óriási érdeklődéssel fordulnak feléjük, jobbnál-jobb kérdésekkel bombázzák őket, egészen kinyílnak és felszabadulnak az öntudatos elmemunkára, ráéreznek a tiszta gondolkodás ízére, és élvezik a szellemi pezsgést.
Az OAC eddig is tanította az érdeklődőket. Akik részt vettek OAC kurzusokon, életük legjobb oktatási élményeként szokták leírni azt, ami az ARI falai közt történt velük. Általános filozófia, Metafizika, Érzékszervi észlelés és szabad akarat, Fogalomalkotás, Általános etika, Az erkölcs alapjai, Tárgyilagosság, Erények és boldogság, Kényszerítő erő, az egyéni jogok és az állam, Kapitalizmus, Művészet és esztétika – ezek a főbb alapképzési kurzuscímek. Az OAC írni, szerkeszteni és előadni is tanítja hallgatóit. A tanulmányok curriculuma alapját dr. Leonard Peikoff 1991-ben megjelent Objectivism: The Philosophy of Ayn Rand (Objektivizmus. Ayn Rand filozófiája) című kötete adja, ami elejétől a végéig, a metafizikától és az episztemológiától kezdve az etikán át a politikai filozófiáig és az esztétikáig részletesen és átfogóan mutatja be Rand filozófiájának elveit és következtetéseit.
Az OGC képzési kínálata nehezebb témák mélyebb feldolgozására vezeti rá a hallgatót. Haladó ismeretelméleti szeminárium, Erkölcsiség és erkölcsi ítéletalkotás, Kant filozófiája, Fizika filozófusoknak, A kritikai fajelmélet bemutatása, Nyilvános előadói műhely, Haladó írás és szerkesztés – a legfontosabbak az induló képzések közül.
Harry Binswanger, Onkar Ghate, Tara Smith, Robert Mayhew, Gregory Salmieri, Ben Bayer és Aaron Smith filozófusok, Yaron Brook pénzügyi üzemgazdász, Keith Lockitch fizikus, Elan Journo politológus, Steve Simpson és Adam Mossoff jogtudósok, Scott McDonald hadtudós és még sokan mások, akik a legtöbben eddig is egyetemi tanárok voltak, és kapcsolódtak az ARI munkájához, ott lesznek a tanári karban.
Tal Tsfany elmondta, hogy nagy hangsúlyt fektetnek majd az öregdiák-kapcsolatok ápolására, a végzettek egymással való megismertetésére és összekötésére, és különösen azok szellemi és erkölcsi támogatására, akik majd az Ayn Rand Egyetemen kívül adják fejüket tudományos munkásságra, oktatásra, kutatásra, írásra és előadásokra, vagy elhagyva az akadémiai pályát vállalkozóként vagy szellemi munkásként folytatják életüket.
Kommunikációs és marketingtréningeket is kívánnak tartani objektivista influenszereknek, bloggereknek, vloggereknek és tartalomgyártóknak, hogy hatékonyabban aknázhassák ki legjobb képességeiket, találhassák meg szakterületüket, könnyebben találjanak egymásra, és működjenek együtt, ha akarnak.
Miért olyan fontos mindez? Ezen a ponton engedjük át a szót Ayn Rand-nek, ő válaszoljon:
„Ha valaki komolyan akar küzdeni egy jobb világért, akkor a baj természetének azonosításával kell kezdenie. A küzdelem elsődlegesen intellektuális (filozófiai), nem politikai. A politika az utolsó következmény, egy adott ország műveltségét alapvetően meghatározó lételvi, ismeretelméleti és erkölcstani eszmék gyakorlatba való átültetése. Senki sem küzdheti le és változtathatja meg a hatásokat anélkül, hogy leküzdené és megváltoztatná az okokat, ahogy semmilyen gyakorlati megvalósítást sem lehet megkísérelni anélkül, hogy tudnánk, mit akarunk megvalósítani.”
Ez egy misztikus filozófia maradványa, nevezetesen az elme–test kettősség vallásáé, ami arra készteti az embereket, hogy úgy álljanak hozzá szellemi kérdésekhez, ahogy sose tennék fizikai problémákkal. Sose próbálnának megállítani egy járványt egyik napról a másikra, sose se állnának neki egy felhőkarcoló felépítésének egyedül és puszta kézzel, ahogy düledező házuk tatarozásától sem riadnának vissza azon az alapon, hogy nem képesek felhúzni egy egész várost. Az emberi tudat, az eszmék világában mégis olybá veszik a megismerést, mint ami jelentéktelen, azonnali csodákat várnak valamiképpen, és lehetetlen célokkal bénítják magukat az emberek.
Egy szellemi csatában nem kell mindenkit meggyőzni. A történelmet kisebbségek írják, vagy pontosabban: a történelmet szellemi mozgalmak alakítják, amit kisebbségek alkotnak. Kik tartoznak ezekhez a kisebbségekhez? Bárki, aki képes és hajlandó arra, hogy szellemi kérdésekkel foglalkozzon, és ebben nem a mennyiség, hanem a minőség számít. Azoknak az eszméknek a minősége és összeszedettsége, amiket valaki hirdet.
Ma nagyon sokan tudatában vannak annak, hogy egy kulturális–ideológiai vákuumban élünk. Feszültek, idegesek, zavarodottak, és válaszokat várnak. Képesek vagyunk felvilágosítani őket? Meg tudjuk válaszolni a kérdéseiket? Fel tudunk kínálni nekik egy összeszedett gondolatot? Ki tudjuk javítani a tévedéseiket? Van fedezékünhk az ész elpusztítására törő, azt folyamatosan zárótűz alatt tartó bombázás ellen? El tudunk látni másokat a ránk kilőtt rakétákat elfogó lövedékekkel? A politikai csatározás csak egy kis kofalárma. A filozófiai csatározás atomháború.”
„Ayn Rand emberképéből egy sajátos történelemszemlélet következik. Az emberi cselekvés okának azonosítása arra képesít minket, hogy megértsük a múltat és a jövőt alakító tényezőket. Ha az ember egy fogalmi gondolkodásra képes lény, akkor a filozófia a történelem elsődleges mozgatója” – foglalja össze Leonard Peikoff a bölcseletnek az emberi létezésben és történelemben játszott szerepét és a tárgy súlyát.
Ludwig von Misestől John Maynard Keynesig egyetértenek abban a gondolkodók, hogy – Keynes szavaival élve – „akár igazuk van, akár tévednek, a közgazdászok és politikai filozófusok eszméi sokkal hatalmasabbak, mint azt általában felfogják. A világot csakugyan alig uralja bármi más. A gyakorlatias emberek, akik magukat minden szellemi befolyástól mentesnek hiszik, általában csak valamilyen halott közgazdász rabszolgái” – azaz: a történelmet eszmék alakítják, és ezt még minden idők leghalottabb közgazdásza is tudta. Semmi sem fontosabb tehát, mint jó eszméket tanítani.
A helyszín Texas állam fővárosa, Austin. Eddig is az ottani egyetemen gyűlt össze a legtöbb objektivista értelmiségi. Harry Binswanger, Tara Smith és Gregory Salmieri. Mivel az ARI nem arról ismert, hogy légvárakat épít és a levegőbe beszél, borítékolható, hogy mind a személyi, mind pedig az anyagi feltételek adottak ahhoz, hogy kezdeményezésüket sikerre vigyék. Végignézve az eszmék és a tanító elmék minőségét, az embernek kedve támad beiratkozni.
