A Bild napilap legújabb választási közvéleménykutatása szerint az eddigi kormányzó kereszténydemokrata és -szocialista CDU/CSU, Merkel kancellár pártja, a szavazatoknak már csak 20 százalékára számíthat a szeptemberi általános választásokon. Ez az egykor konzervatív pártok eddigi legrosszabb eredménye lenne, 2017-ben még valamivel többet, 26,8 százalékot, 2013-ban pedig ma elképzelhetetlen 34,1 százalékot sikerült elérniük. A számok híven tükrözik Merkel kihatását saját pártbázisára, és úgy tűnik, hogy a szeptemberi választásokon eléri küldetése célját, a CDU teljes szétrombolását és a Zöldek illetve a Baloldal hatalomra segítését.
Amióta a CDU-funkcionáriusok által megválasztott Armin Laschet lett a CDU kancellárjelöltje és Merkel tervezett utódja, az állami és államhű média (a német TV és sajtó elnyomó többsége) nyíltan szembefordult a CDU-val, és már csak a zöld, baloldali és baloldali radikális pártokat támogatja.
A többségükben zöld és baloldali meggyőződésű újságírók imádták és továbbra is istenítik Merkelt, mivel mint kancellár gyakorlatilag a Zöld párt radikális ökológiai és globalista programját valósította meg: Merkel a korlátlan bevándorlás, a gender-egyenlőség és az atom- és szénerőművek kikapcsolásának kancellárjaként fog a történelembe bekerülni.
Ezért a kimagasló teljesítményért a mainstream-média harcosai hajlandóak voltak a CDU-t is megtűrni, vagy legalább is nem ellenségként kezelni. De ez a tűrés most, Merkel távozásával véget ért. Laschetet szinte ugyanolyan mértékben ellenségnek tekintik, mint a tisztességes pártok köréből kiátkozott konzervatív AfD tagjait. Gyenge, koncepció nélküli, tehetségtelen politikusként ábrázolják, minden fellépését kampányszerűen támadják és csakis előnytelen, sőt kínos fotókat közölnek róla. A CDU/CSU látványos veszteségei részben ennek a fordulatnak is köszönhetők.
A CDU-vezetés talán számított is erre a pálfordulásra. Hogy a zöld-balos média szimpátiáját megvásárolja, januárban megakadályozta a mérsékelt liberális Friedrich Merz pártelnökké választását, mondván, hogy nem szabad a Merkel által megnyert zöld-balos választókat elriasztani. Ugyanez a pártvezetés az unión belül addig még megtűrt konzervatív csoportot, az Érték-uniót, a párt testében élősködő „rákos daganatnak” nevezte.
Laschetet azért választották meg pártelnöknek és később kancellárjelöltnek, mert a visszatartó és engedékeny jellemű politikusról feltételezték, hogy megbízhatóan Merkel politikáját fogja folytatni. Azt gondolták, hogy ha még több zöld-balos választó kegyeit sikerül ily módon megvásárolni, akkor ezzel kompenzálni tudják az AfD-hez elüldözött konzervatív választók tömegét.
Így pont a CDU volt az a párt, amely elkezdte a Zöldek szélsőséges álláspontjait a „társadalom közepéből” származóknak titulálni, és így az addig a többség számára elfogadhatatlan őrültségeket szalonképessé tenni. Ugyanakkor a CDU saját egykori célkitűzéseit példátlan önmegvetéssel szélsőjobboldaliként száműzte programjából, és így még több választót veszített el, anélkül, hogy újakra tett volna szert: mert miért is szavazzon valaki a CDU-ra, ha a pártot gyakorlatilag nem lehet megkülönböztetni a Zöldektől? Most bosszulja meg magát, hogy Merkel a felismerhetetlenségig megfosztotta pártját gyökereitől, azt a pártot, amelyet sohasem érzett igazán magáénak, melyet legfeljebb eszközként használt, hogy zöld-bal programját megvalósíthassa és minél tovább birtokolhassa a kancellári széket.
Közben a kiátkozott AfD több keletnémet tartományban 20, és helyenként a 30 százalékhoz közelítő eredménnyel már maga mögött hagyta a CDU-t, és Nyugatnémetországban is legalább 10 százalék az AfD stabil szavazóbázisa.
Miután ilyen alaposan „elhatárolódott a jobboldaltól”, a CDU-nak reménye sincsen arra, hogy ezeket a szavazókat valaha is visszanyerje.
A zöld-baloldali újságíró közösség már most lázban ég, mivel egy zöld-bal kormány Németország történetében először elérhető közelségbe került. Közben pedig kárörvendve szemléli a szerencsétlen Laschet vergődését, és csakis őt hibáztatja a CDU térvesztése miatt. Egy röviddel ezelőtt készült felmérés szerint már csak 11 százalék szeretné, ha Laschet kancellár lenne. És miért is akarná valaki, aki valaha CDU-választó volt, ezt az embert kancellárnak? Laschet pontosan ott akarná folytatni, ahol Merkel abbahagyta: Egy a Die Welt-nek írt cikkében vázolja ökológiai programját, amelyet a következő mondatokkal vezet be: „A célokban egy véleményen vagyunk: Fel kell tartóztatnunk a globális felmelegedést és konzekvensen meg kell valósítanunk a Párizsi Szerződést. Júniusban törvénybe iktattuk a klímasemlegesség még gyorsabb megvalósításának feladatát. 2045-ig klímasemleges országgá kell válnunk.”
Egy véleményen vagyunk? Mégis kivel? Abban, hogy szét akarjuk verni az ország ipari bázisát?
A cikket minden valamelyest normális német olvasó leginkább fenyegetésnek érezhette bátorítás helyett. Mert azt erősítette meg, hogy Laschet vezetése alatt is a totális klímapolitika maradt a legfontosabb választási célkitűzés, nem a tornyosuló problémák tömegének megoldása: a hatalmas államadósság kezelése, a rogyadozó szociális- és nyugdíjrendszer megmentése, nem a belső és külső biztonság újra helyreállítása, az iskolarendszer csődjének és a korlátlan bevándorlás katasztrofális következményeinek elhárítása. A CDU Laschettel az élen a teljes politikát egy képzelt és állítólag az emberiség által okozott globális felmelegedésnek rendelné alá, amelyre az e szempontból jelentéktelen Németországnak amúgy sem lenne semmilyen befolyása.
A CDU kettős nyomás alatt rogyadozik. Kívülről, mint a reakció utolsó bástyáját, az antifasiszták, NGO-k és a mainstream újságírók támadják. Belülről az egyszerű tagok néma ellenállásába ütközik, akik már nem ismernek rá régi pártjukra, igazából már elfordultak tőle, és ezért alig vesznek részt az amúgy is ritka választási akciókban.
Még a választáson induló jelöltek is mintha szégyellenék CDU-tagságukat: A ritka választási plakátokon csak a kandidátusok képe és neve látható, a párt logója olyan kicsi, hogy alig felismerhető.
A Bild felmérése szerint az eddig tetszhalott szociáldemokraták (SPD) 25, a Zöldek 16,5, a Szabaddemokraták (FDP) 13,5, az AfD 11 és az NDK kommunista pártjának utódja, a Die Linke 7 százalékra számíthatnak. Úgy látszik a menekülő CDU-szavazók, akik a Zöldek hatalomra jutását valahogy még megpróbálnák feltartóztatni, főleg az ingatagságáról hírhedt FDP-ben reménykednek. De e számok alapján már az FDP nélkül is lehetséges egy SPD-Zöld-Linke koalíció a szociáldemokraták vezetése alatt. Markus Krall, az ország egyik vezető közgazdásza, a Degussa cég igazgatói tanácsának elnöke a következőképpen kommentálta a felmérés alapján valószínű felállást: „Az embereknek elegük van ebből langyos újraelosztási szocializmusból. Ehelyett most az igazi sztálinista rabló- és átnevelő szocializmust akarják.” Legalább is azok, akik elmennek szavazni.
Ebben az esetben a kancellárt Olaf Scholznak fogják hívni. Hogy ki ez az ember és hogy minek köszönhető az SPD váratlan feltámadása, arról következő tudósításunkban olvashatnak.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.