Az Egyesült Államok végleg elvesztette Afganisztánt. Az USA katonai ereje kiszorította a tálibokat, és 20 évig megakadályozta a visszatérésüket. Az erők kivonulásával a két évtizedes nemzetépítés terméke úgy elolvadt, mintha soha nem is létezett volna, kivéve a hátrahagyott katonai felszerelés halmait. Amerika afganisztáni stratégiájának összeomlása rávilágít azokra a kockázatokra, amelyeket Izrael vállalna egy palesztin állam létrehozásával, mivel ezek a projektek kulcsfontosságú hasonlóságokat mutatnak — írja az Israel Hayom.
Először is, mind az Egyesült Államok, mind Izrael részt vett a nemzetépítésben.
Az Egyesült Államok egy olyan afgán demokrácia kiépítésére törekedett, amely képes Afganisztán kormányzására, valamint a béke és a stabilitás fenntartására. Az oslói megállapodások óta Izrael Amerikával együtt azon dolgozik, hogy olyan palesztin demokráciát építsen ki, amely képes egy jövőbeli palesztin állam kormányzására és az Izraellel való béketeremtésre.
Mindkét erőfeszítés magában foglalta a terroristák elnyomására képes hadseregek kiépítését és kiképzését. Mindkettő a nyugati típusú demokrácia bevezetését jelentette olyan régiókban, ahol nem volt korábbi tapasztalat. És mindkettő arra törekedett, hogy legyőzze és marginalizálja a jól szervezett, erős céltudatossággal és erős támogatói hálózattal rendelkező iszlám fundamentalista csoportokat.
Mindkét nemzetépítési kísérlet végül kudarcot vallott.
Afganisztánban az USA által támogatott korrupt kormánynak soha nem volt nagy legitimitása, és a hadsereg gyorsan felbomlott, amikor az amerikai erők kivonultak. A korrupt Palesztin Hatóság sem élvezte soha a legitimitást. Az Egyesült Államok által kiképzett erőit a Hamász gyorsan szétverte, amikor az Izraeli Védelmi Erők 2005-ben kivonultak a Gázai övezetből, és 2006-ban a Hamász ellenében elvesztette a választásokat. Északon az Izrael által Dél-Libanonban támogatott erőket a Hezbollah gyorsan legyőzte, amikor az IDF 2000 tavaszán kivonult. A történelem azt mutatja, hogy a szervezett, nemzetközileg támogatott és motivált iszlamista csoportok általában győznek a hatalmi vákuumokban.
Mind az Egyesült Államok, mind Izrael rendelkezett azzal a katonai képességgel, hogy legyőzze iszlám fundamentalista ellenségét, de csak annyi politikai akarattal, hogy sakkban tartsa őket és fenntartsa a kezelhető status quo-t. Izraelt a nemzetközi nyomás és az áldozatokkal szembeni alacsony belföldi tolerancia arra késztette, hogy biztonságát kockáztatva kivonja erőit Gázából és Libanonból.
Az Egyesült Államok elfuserált afganisztáni kivonulása nem kikényszerített hiba volt. Nem volt jelentős hazai vagy nemzetközi igény arra, hogy Amerika azonnal vonja ki a maradék 2500 katonáját. Valójában a nemzetközi szövetségeseket váratlanul érte Joe Biden amerikai elnök gyors kivonulása. Több mint 18 hónapja egyetlen amerikai katona sem halt meg ott harcban, és a terrorizmus elleni hatékony műveleti bázis fenntartásának költségei fenntarthatóak voltak.
Az USA döntése, hogy minimális nyomás alatt kivonul, baljós előjelet jelent a védelmet ígérő országok számára. Visszavonják-e ezt a védelmet, ha valóban nyomás nehezedik rájuk? Miután úgy tűnt, hogy az Egyesült Államok a saját árnyéka elől menekül, és több milliárd dollárnyi kifinomult felszerelést hagyott egy olyan ellenségnek, amelynek nincs légierője, nincsenek műholdjai és nincsenek nukleáris rakétái, vajon Tajvan és Dél-Korea még mindig valóban bízik a védelemben, ha nukleáris fegyverekkel rendelkező diktátorok kopogtatnak?
2014-ben John Kerry, amerikai külügyminiszter technológiát és nemzetközi védelmet ígért Izraelnek, ha az kivonja hadseregét a stratégiailag fontos Jordán-völgyből, és lehetővé teszi, hogy a palesztin állam magába foglalja ezt a területet.
Az USA afganisztáni kivonulása azt sugallja, hogy Izraelnek igaza volt, amikor kizárólag önmagára hagyatkozott.
Mind a demokrata, mind a republikánus amerikai kormányzat támogatta a „kétállami megoldást”, amely lényegében nemzetépítésre törekedett a Közel-Keleten. A Trump-kormányzat volt az első, amely szakított ezzel a Clinton óta tartó gondolkodásmóddal. A Biden-adminisztráció visszatért a régi játékszabályokhoz. Hivatalosan támogatja egy palesztin állam létrehozását. Clinton oslói egyezményeitől kezdve George W. Bush „útitervéig” és a „kivonulásig” az Egyesült Államok biztosította Izraelt arról, hogy egy jövőbeli palesztin állam nem jelentene biztonsági fenyegetést.
Azonban Amerika rossz eredményei a közel-keleti nemzetépítésben tükröződnek a térség negatív végkifejletének jóslatában. Az oslói megállapodások véres intifádával végződtek; a Gázából való kivonulás például azzal, hogy a Hamász elfoglalta a tengerparti enklávét, és terrorista platformmá alakította azt. Az iraki Ba’ath-mentesítés véres felkeléssel végződött, az afganisztáni kivonulás pedig gyors tálib győzelmet eredményezett, ami nyilvánvalóan meglepte a Biden-kormányzatot.
A világnak most már van még egy fundamentalista iszlám állama: a tálibok által irányított Afganisztáni Iszlám Emirátus. Aligha kétséges, hogy egy jövőbeli palesztin állam is ilyen lenne. A legutóbbi felmérések szerint a Hamász még mindig megnyerné a palesztin választásokat, de a Közel-Keleten a szavazólapoknál fontosabbak a golyók, amint azt Afganisztán 2021-es tálib hatalomátvétele és a Hamász 2007-es gázai hatalomátvétele világosan mutatja.
Az amerikai hadsereg sakkban tartotta a tálibokat Afganisztánban, és az IDF megakadályozza, hogy a Hamász elfoglalja Júdeát és Szamáriát. Bár a fundamentalista iszlám győzelme bizonyára tragédia a szabadság, a tolerancia és az emberi jogok szempontjából, elsősorban biztonsági fenyegetést jelent. A tálibok által irányított Afganisztán adott menedéket az Al-Kaidának, ami a 2001. szeptember 11-i támadásokhoz vezetett. Sokan attól tartanak, hogy ismét a terroristák menedékévé válik, és a következő nagy támadás csak idő kérdése.
Izrael számára egzisztenciális fenyegetést jelentene egy Hamász által irányított állam, amely Izrael főbb lakossági valamint gazdasági központjaival és nemzetközi repülőterével határos. Egész Izrael a különböző rövid és nagy hatótávolságú rakéták, aknavetők és mesterlövészek lőtávolságán belül kerülne, akik alagutakon keresztül könnyen beszivároghatnak. A 21. században az óceánok nem jelentenek garanciát a nemzetbiztonságra, de a tálibok vagy az Al-Kaida legalábbis egyelőre nem képes rakéták sorozatát lőni Washingtonra Afganisztánból.
Az USA afganisztáni kivonulása azt üzeni a világ diktátorainak és terroristáinak, hogy Amerikát már nem érdekli a II. világháború után rárótt szerepe, mint a szabadság katonai garantálója. Minden ország bölcsen tenné, ha megértené, hogy végső soron csak a saját erejére támaszkodhat. „Az erősek megteszik, amit tudnak, a gyengék pedig elszenvedik, amit kell”. Ha Izrael súlyosan gyengíti önvédelmi képességét azzal, hogy kivonja erőit egy palesztin állam létrehozása érdekében, akkor meg kell értenie, hogy biztosan azt fogja szenvedni, amit el kell szenvednie, amikor ez az állam az iszlám fundamentalisták kezére kerül, ahogy azt a történelem és a tények a helyszínen határozottan előre jelzik.
