Izraelnek a háborúk folyamatos harci-tapasztalat szerzést biztosítottak, ami pedig újabb és fokozatosan továbbfejlesztett Merkava harckocsikat eredményezett – írja Kyle Mizokami a National Interest oldalán.
Az elmúlt negyven évben mindössze néhány ország bizonyította, hogy képes saját harckocsikat építeni. Az egyik ilyen „harckocsi-hatalom” valójában a világ egyik legkisebb országa: Izrael. Izrael fő harckocsija, a Merkava a valaha gyártott egyik legjobban megtervezett harckocsi.
Izrael függetlenné válásával 1948-ban megalakultak az Izraeli Védelmi Erők. Az IDF egy szerény, rozoga harckocsi-hadsereget rakott össze, hogy visszaverje a szomszédos arab országok támadásait. Az 1956-os háborúra a helyzet jelentősen javult, és 1967-re az izraeli páncélos hadtestek lényegében megnyerték a hatnapos háborút a Sínai-félszigeten és a Golán-fennsíkon.
Izrael ’67-es megelőzőcsapása szomszédai ellen nem volt népszerű az európai szövetségeseinél. Az Egyesült Királyság lemondott egy Izraellel közös harckocsi-fejlesztési projektet, Franciaország pedig embargót rendelt el a Mirage vadászrepülőgépek további szállítására. Izrael számára az volt a tanulság ebből, hogy csökkentse a külföldi hatalmaktól való függőségét a fegyvergyártás terén, ezért 1970-ben az IDF saját harckocsi fejlesztésébe kezdett.
Az izraeli harckocsi megvalósításának feladata Israel Tal vezérőrnagyra, az IDF páncélos hadtestének korábbi parancsnokára hárult, aki a Sínai-félszigeten győzelemre vezette a nyolcvannegyedik páncélos hadosztályt. Tal projektje nagy kihívást jelentett, mivel Izrael hadiipari-komplexuma még gyerekcipőben járt, és az országban még soha nem építettek nagy páncélozott járművet. Tiszta lappal indulva Tal az alapoktól kezdve építhetett harckocsit, amelybe már Izrael harckocsi-hadviseléssel kapcsolatos tapasztalatai is beépültek.
Három tulajdonság határozza meg a modern harckocsikat: a tűzerő (a fő löveg), a mobilitás (sebesség és terepjárás) és a védelem (páncélzat). Egyes harckocsigyártó országok egy vagy két tulajdonságot kiemelnek a többi közül. Izrael esetében Tal a védelmet helyezte előtérbe minden mással szemben. Izrael kis mérete miatt még a szerény háborús veszteségeket is élesen megérezte, és a védelemre helyezett hangsúly a személyi veszteségek alacsonyan tartását is szolgálta.
A védelem azt is jelentette, hogy a harckocsik legénysége túlélhetett, hogy újra harcolhasson, így a túlélő harckocsizók továbbra is hasznosíthatták kiképzésüket és a tapasztalataik alapján cselekedhettek. Az izraeli harckocsi a következő lépésként a tűzerőt helyezte előtérbe, mert a túlélést félretéve a háborút csak úgy lehetett megnyerni, ha az ellenséges harckocsikat megsemmisítik. A mobilitás volt az utolsó – mivel Izrael kis ország, nem valószínű, hogy hosszú hadjáratokat fog vívni nagy távolságokba.
Az izraeli harckocsi védelemre helyezett hangsúlya többféleképpen is megnyilvánult. A harckocsi vastag, helyi tervezésű páncélzattal rendelkezett, a harckocsitestet pedig és a tornyot éles szögben kialakított páncélzat jellemezte, ami tovább növelte a hatékonyságát. Ez elegáns, futurisztikus megjelenést kölcsönzött a harckocsinak. Szakítva a hagyományos konvenciókkal, a motor és a sebességváltó a harckocsi elején helyezkedett el, ami a legénység számára extra védelmet nyújtott, ha egy páncéltörő lövedék áthatolna a frontpáncélzaton. A hidraulikus toronyvezérlés gyúlékony folyadékot használt, amely miatt az 1973-as háborúban sok izraeli harckocsit veszett oda, ezért elektromos vezérlőrendszerrel váltották fel, a lőszert pedig tűzálló tartályokban tárolták a használatig, hogy minimálisra csökkentsék a lőszerrobbanás valószínűségét.
A harckocsi fő lövege a 105 milliméteres M68-as löveg volt, ugyanaz a löveg, amely az IDF Centurion, Patton és M60 harckocsikon is megtalálható volt. A harckocsi hatvankét lőszert hordozott a főágyúhoz, valamivel többet az átlag felett, hogy a harckocsi áttudja vészelni a lőszerellátás esetleges hiányát. A harckocsi három géppuskával is rendelkezett, köztük egy koaxiális 7,62 milliméteres géppuskával a főágyúval párban, valamint további 12,7 és 7,62 milliméteres géppuskákkal a parancsnok és a töltő számára. Ezek hasznosak voltak az ellenséges gyalogság, a könnyű járművek és a páncéltörő rakétacsapatok, például az AT-3 Sagger legénységeinek leküzdésére, amelyek súlyos áldozatokat szedtek az 1973-as Jom Kippur-i háborúban. A rakétakezelők feje fölött leadott géppuskatűz letéríthette a kéziirányítású páncéltörő rakétát a pályájáról, megmentve ezzel a harckocsit és legénységét.
Az izraeli harckocsi számára a három prioritás közül a mobilitás volt a legutolsó, a harckocsi mindössze egy kilencszáz lóerős dízelmotort használt a hatvanhárom tonnás törzs meghajtására, ami 14,5:1 lóerő/tömeg arányt jelent. Ennek eredményeként a Merkavának viszonylag lassú, mindössze huszonnyolc mérföld/órás végsebessége volt. (Ellentétben az amerikai M1 Abrams-szal, amelynek a végsebessége negyvenöt mérföld/óra volt, és a lóerő/tömeg aránya huszonöt az egyhez). Tekintettel arra, hogy Izrael a legszélesebb pontján is mindössze 263 mérföld széles, nehéz vitatkozni azzal, hogy a mobilitás legyen a legutolsó prioritás.
Az új harckocsit Merkava („Szekér”) néven 1979 májusában mutatták be. A harckocsik nem hasonlított semmihez, amit más hadseregek, különösen az Egyesült Államok és a Szovjetunió korábban használt. A Merkava először 1982-ben került bevetésre, amikor a Bekaa-völgyben harcolt a szovjet gyártmányú szíriai T-72-es harckocsik ellen. A Merkava több T-72-est semmisített meg akár négyezer méteres távolságból, anélkül, hogy egyetlen vesztesége is lett volna.
A jelenlegi harckocsi, a Merkava IV, megtartotta a Merkava I tervezési prioritásait, és egy új, áttervezett tornyot, reaktív páncélzatot és moduláris passzív páncélzatot tartalmaz a gyorsabb harci sérülések javítására. Nagyobb, 120 milliméteres főágyúval szerelték fel, ötvennyolc lőszerrel, beleértve a LAHAT páncéltörő irányított rakétát is. Tizennyolc lövedékkel többet, mint a hasonló löveggel rendelkező M1A2 Abrams. Nagyobb, 1500 lóerős motorral rendelkezik, amivel a lóerő/tömeg arány 23,8:1-re nőtt, és a harckocsi ennek megfelelően gyorsabb is.
A Merkavát a Trophy aktív védelmi rendszer is védi, amely a toronyra szerelt érzékelők és robbanó lövedékek kombinációjával szedi le az ellenséges harckocsiágyú lövedékeit és páncéltörő rakétákat. A Trophy harcban már bizonyított, hiszen a 2014-es, a Gázai-övezetben zajló Protective Edge hadművelet során több Merkava IV harckocsit (és személyzetüket) is megmentett a Hamász által bevetett páncéltörő fegyverektől. Az izraeli harckocsizók idén kísérleteznek az Iron Visionnel is, egy kiterjesztett valóság rendszerrel, amelynek célja, hogy a legénység a VR-szemüveg kombinációjával „lásson” a harckocsijukon kívülre is.
A nehézpáncélosok világában ikonikus harckocsi, a Merkava egyúttal bizonyított harci győztes is. Bár nem minden hadsereg számára megfelelő harckocsi, az Izraeli Védelmi Erők számára tökéletes. Bármennyire is fontosak a harckocsik Izrael biztonsága szempontjából, az ország már jóval az elavulás előtt megkezdte a Merkava IV utódjának fejlesztését. Ahogy Izrael ellenségei már tudják, az új Merkavát is nehéz lesz legyőzni.
