A fiatal anticionista zsidóknak világos kérdésük van: miért nem lehet zsidóságunk cionizmus nélkül? – írja Elchanan Poupko a Jerusalem Post oldalán.
Ki nem látott még palesztin zászlót viselő Neturei Kartához tartozó zsidókat bármely Izrael-párti gyűlésen ellentüntetni? Évtizedeken keresztül csak kinevettük vagy elhessegettük azokat a zsidókat, akik tüntettek a zsidó állam ellen. Soha nem kellett komoly problémaként kezelnünk a közösségünkben élő anticionistákat.
Mindez megváltozott az elmúlt egy évben, és nem csak Peter Beinart publicistáról van szó. Egyre több fiatal zsidó anticionista, akik együtt ülnek veled a shulban vagy a sábáti asztalnál.
A fiatal anticionista zsidóknak világos kérdésük van: miért nem lehet zsidóságunk a cionizmus nélkül? Tisztességes kérdés. Miért nem lehet iskolai oktatásunk „Hatikva” nélkül, zsinagógák izraeli zászlók nélkül, rabbik, akik nem cionista ügyekkel vagy izraeli kirándulásokkal foglalkoznak, Hillel szervezet az egyetemen anélkül, hogy a felszólalóik Izraelt védenék? Miért ne lehetnénk meg taglit utazások nélkül?
2015-ben feleségem és én elkezdtünk házigazdák lenni sábáti vacsorákon. Azóta több mint 500 vendéget fogadtunk, akik többségével korábban soha nem találkoztunk. Leggyakrabban nem tudtuk, kik a vendégeink, amíg be nem léptek az ajtón, és nem ismertek meg minket. Voltak fiatal zsidóink, akik rabbik akartak lenni a Yeshiva Egyetemen, a Héber Unió Főiskolán és a JTS-ben. Üdvözöltük a vendégeket mindenféle szakmai háttérrel, irányultsággal különböző országokból, sőt volt néhány nem zsidó turista is, akik meg akarták nézni, hogy néz ki egy New York-i sábáti asztal.
Vendégeink voltak a politikai spektrum minden tájáról, akik közül néhányan professzionális nonprofit szervezetként dolgoztak a CAIR-tól az AIPAC-ig, cionisták, anticionisták, vagy olyan emberek, akik nem törődtek egyik lehetőséggel sem – mindenkit szívesen fogadtunk.
Ez a fajta „nagy sátoros” zsidóság az, amiben szenvedélyesen hiszek, amelyben mindenkit szívesen látunk, és olyan teret hozunk létre, amely mindenki számára üdvözlő. Ilyen közösségi struktúrát kellene kialakítanunk. Mindenkit üdvözölni kell – cionista vagy sem. Ha van olyan zsidó, akinek történetesen az a véleménye, hogy a zsidóknak nem feltétlenül kell saját állammal rendelkezniük, attól még nem kell elzavarni őket.
Az anticionista zsidók új hulláma mindezt megváltoztatta. Az új, cionistaellenes zsidók nem olyanok, mint a szatmári hászid közösség tagjai, akik azt a teológiai hitet vallják, hogy a zsidóknak nem lehet saját államuk a messiási korszakig. Az új anticionista zsidók zsidók, akik úgy döntöttek, hogy háborút indítanak más zsidók ellen.
Ők zsidók, akik Izrael gazdasági bojkottjainak hívei, akik megfosztják a többi zsidót a megélhetésüktől; ők zsidók, akik azért lobbiznak, hogy korlátozzák a fegyvereladást Izraelbe, megfojtva a zsidó állam védekezési képességét: ők zsidók, akik a közvéleményt Izrael ellen akarják hergelni, és Izrael diplomáciai elszigetelését remélik. Ez nem arról szól, hogy a zsidóság Izrael földjén van, annak minden történelmi és vallási jelentével; ez arról szól, hogy háborút folytatunk a világ legnagyobb zsidó közössége ellen. Arról van szó, hogy aktívan részt kell venni más zsidók károsításában.
Peter Beinart tetszés szerinti álláspontot foglalhatott el a cionizmus jelentésével kapcsolatban. A Ben and Jerry’s kampányához csatlakozni, vagy aktívan bojkottálni a zsidókat, függetlenül attól, hogy a zöld vonalon belül vagy kívül élnek, vagy esteleg Ugandában vagy Iránban, átlép egy piros határt. Ez az a fajta viselkedés, amelyet közösségként nem tudunk elfogadni. Ez elvezet minket ahhoz, hogy miért van az, hogy a cionizmus szerepet játszik közösségeinkben.
Két dolog, ami mindig összehozta a zsidókat, helytől és ideológiától függetlenül, az arevut fogalma volt – elkötelezettség a zsidó testvéreink jóléte mellett – és a közös hit abban, hogy biztosítani kell a zsidó nép jövőjét. Amerikában a zsidó intézmények nem csak felbukkantak. Óriási áldozatokkal építették őket.
Nagyapámra, Bernard Poupko rabbira gondolok, aki az 1930-as években csodával határos módon elmenekült a Szovjetunióból, csak azért, hogy eljöjjön, és segítsen felépíteni a Hillel Day School-t és a pittsburgh-i zsidó közösségi struktúra nagy részét, vagy a barátomra és hősömre, Joseph Polak rabbira, aki túlélte a holokausztot, hogy a Billeni Egyetem Hillel rabbija legyen, és pénzt gyűjtött Észak-Amerika egyik legszebb és legsikeresebb Hillel-házának építéséhez. Izzadtak és véreztek a zsidó nép és a közös jövőnk iránti elkötelezettségük miatt.
Az anticionista zsidóknak joguk van véleményükhöz, de tényszerűen a palesztin nacionalizmus ügyét helyezték előtérbe zsidó társaikkal szemben. Egyetérthet velük, vagy nem érthet egyet velük az ember, de tény, hogy lemondtak az egyik ügyről a másik miatt. Úgy döntöttek, hogy ártanak zsidó társaiknak a palesztin ügy előmozdítása érdekében. Joguk van erre a pozícióra, de ezzel a közös népiségünkből kifelé vezető ajtón mentek keresztül.
Az anticionista zsidók bevonása nem a cionizmusról szól; közös népiségünkről szól. Amikor a Ben and Jerry’s bejelentette, hogy bojkottálni fogják a zöld vonalon túli zsidó közösségeket, Simcha Eichenstein, New York állam szenátora és sok más haszid bolttulajdonos volt az első, aki elítélte a politikát és ellenbojkottot hirdetett Ben and Jerry’s termékei ellen. Ezek a haszid zsidók talán soha nem voltak az Izrael-napi felvonuláson, és valószínűleg soha nem énekelték a Hátikvát, de tudták, hogy az egyikünk elleni támadás mindannyiunk elleni támadás. Tudták, mi áll a zsidó állam kipécézésének hátterében, és hogy nem Achad Ha’amról vagy a megszállásról van szó – hanem arról, hogy zsidókat támadnak.
Sajnos az utóbbi időben láttuk, hogy egyre több olyan eset történt, amikor zsidó közösségeket támadtak a „Szabad Palesztina” mozgalom leple alatt. A zsinagógákat megrongálták, ilyen-olyan világnézetű zsidókat megtámadtak, és az egyetemi zsidó hallgatókat megfélemlítették. Akár akarjuk, akár nem, sok antiszemita és rasszista ürügyként használja fel a palesztin kérdést, hogy fizikailag és szóban megtámadja a zsidókat. Következésképpen, bárki, aki kezet nyújt a Szabad Palesztina Mozgalomnak, kezet nyújt egy olyan mozgalomnak, amelyet zsidók ellen irányítanak, bárhol is legyenek – és ez a piros vonal átlépése -, és igazodik azokhoz a szervezetekhez és személyekhez, amelyek zaklatják a zsidókat az egyetemen, verik a haszid zsidókat New York utcáin, és rabbikat szúrnak le Bostonban.
A COVID-korlátozások miatt nem tudom, mikor fogunk ismét nagy sábáti étkezéseket tartani. Bár nem hiszem, hogy képesek leszünk megosztani a teret az anticionista zsidókkal, úgy gondolom, hogy megérdemlik a válaszokat és magyarázatokat a valódi kérdéseikre. Remélem, ez az első a sok közül.
