„Már egy birodalom vagyunk, és amikor cselekszünk, létrehozzuk saját valóságunkat. A történelem alkotói vagyunk … és ti mindannyian legfeljebb tanulmányozhatjátok, hogy mit csinálunk.” A Bush-adminisztráció egyik vezetője találta ezt mondani egy újságírónak 2004-ben, három évvel Afganisztán a 2001. szeptember 11-i merényleteket követő, önmagában jogos megtámadása és egy évvel Irak indokolatlan és a nemzetközi joggal élesen szembemenő lerohanása után – kezdi cikkét Demkó Attila biztonságpolitikai szakértő az Indexen.
A saját valóság kialakítása erősen félresiklott. Irakban (ezidáig) sikerült elkerülni, hogy máglyákon égessék az amerikai követség iratait, és hogy helikoptereken mentsék – az 1975-ös Saigon mintájára – a követségi alkalmazottakat, de az is megalázó veresége a „birodalomnak”. Tény, az iraki kudarc (bár egyébként sok tekintetben nagyobb jelentőségű, hiszen egy egész térséget tett tönkre) nem olyan látványos, mint ez az afganisztáni.
Kabult legutóbb 1996. szeptember 26-án este vette be az Iszlám Emirátus. A győzedelmes tálibok kirángatták Muhammad Nadzsibullahot, a szovjetek által támogatott Afgán Népköztársaság utolsó elnökét az ENSZ-képviseletről, megkínozták, meggyilkolták és holttestét egy teherautó után kötve végigvonszolták Kabulon. Nadzsibullah ekkor már négy éve az ENSZ védelmét élvezte, miután néhány hónappal a Szovjetunió felbomlása és az utolsó segélyek leállítása után 1992 tavaszán megbukott. A szovjetek közvetlen katonai támogatásukat már 1989-ben visszavonták, de anyagi, üzemanyag és élelmiszersegélyükkel a Nadzsibullah rezsim három éven át képes volt kitartani. Sőt, nem csak három éven át kitartott, hanem komoly vereségeket is mért a tálibok előtti iszlamista csoportosulásokra.
Ehhez képest 2021 augusztusában a Nyugat által támogatott afgán rendszer kártyavárként omlott össze. Olyan gyors egymásutánban estek el a tartományi központok, hogy követni sem lehetett. A mostani végjátékhoz vezető hatalmas vereségek sorát a hatodik legnagyobb város, a stratégiai fontosságú Kunduz bevétele indította. Elesett aztán a nyolcadik legnagyobb Pol-e Homri is, a magyar csapatok egykori főhadiszállása, majd a második, Kandahar és a harmadik Herat.
A teljes cikk itt olvasható.