Néhány közép-európai ország megmutatja, hogy az utóbbi évtizedekben a helyes utat választotta: Lengyelország és Magyarország pontosan látja, hogy a kozmopolita projekt szörnyű véget fog érni – fogalmaz Arthur Milikh, a The Claremont Institute amerikai életmóddal foglalkozó központjának igazgatója a Mandinernek.
A kaliforniai The Claremont Institute nemrégiben az amerikai életmód sajátosságainak feltárásába fogott. Mi áll ennek hátterében?
Alapvetően szeretnénk megvédeni az amerikai életmódot. Jól látható, hogy a baloldal maga alá gyűrt szinte minden olyan amerikai intézményt, amelynek pénze, eszköze, hatalma és presztízse van. Idesorolhatók az egyetemek, a közoktatás, a szövetségi közigazgatás, a sajtó nagy része, a technológiai vállalatok, az ötszáz leggazdagabb vállalat, valamint a titkosszolgálat egy része. Ezen intézmények nagy hányada már két generáció óta balra sodródik, és ez az állapot mostanra megszilárdult. Jelentős intézményi támogatottság híján a jobboldal szinten fegyvertelenül veszi fel a harcot.
Pedig a jobboldalon ott van a nagy múltú Republikánus Párt…
Valóban, azt lehetne gondolni, hogy a kedvezőtlen körülmények között az egyetlen közeg, ahol sikerrel meg lehet védeni az amerikai életmódot, a jobboldali politikai erő. A Republikánus Párt mégsem vállalja fel ezt a feladatot. Nem népszerűsíti választói szükségleteit, kívánalmait és kéréseit. Akik a republikánusokra szavaznak, túlnyomórészt jobbra helyezkednek el attól az elittől, amely képviseli őket. Donald Trump elnökként ezeket az embereket képviselte, ez az oka annak, hogy a Republikánus Párt nemcsak hogy nem szerette, hanem gyakran szembe is helyezkedett vele.
Hogyan látja ezt a növekvő szakadékot?
Amikor az amerikai életmódról beszélünk, elsősorban a köztársasági önkormányzást értjük alatta: azt a virtust és karaktert, amely ehhez szükséges, illetve a törvény előtti egyenlőséget. A baloldal által felkarolt identitáspolitika ennek éppen az ellenkezőjét hirdeti: azt vallja, hogy a társadalomban a marginalizált csoportok intellektuális és morális értelemben felsőbbrendűek az őket elnyomókhoz képest. Az amerikai kontextusban az elnyomók a fehér emberek, ezt a baloldal nyíltan hirdeti is. A Demokrata Párt tulajdonképpen a fehérellenességre építi politikai jövőjét.
A teljes cikk itt olvasható.
