Becslések szerint Nigériában több mint 50 000 igbó gyakorolja a zsidóság valamilyen formáját, és jelenleg 70 zsinagóga működik, amelyek közül némelyikben több ezren vannak – írja Jeremy Rosen a The Algemeineren.
1960-ban Nigéria függetlenné vált az Egyesült Királyságtól. Mint sok új afrikai állam esetében, az ország határai nem tükrözték a korábbi etnikai, kulturális, vallási vagy politikai realitásokat. A határokat a gyarmattartó hatalmak által a térképekre rajzolt vonalak jelentették, amelyek önkényesen feldarabolták Afrikát, nem törődve a törzsi kulturális, vallási különbségekkel és a mai napig fennálló rivalizálással.
Nigéria északi régiója döntőrészt muszlim, míg a déli lakosság túlnyomórészt joruba és keresztény. Délkeleten pedig az igbók vannak többségben.
Sok igbó azt állítja, hogy az úgynevezett tíz elveszett törzs leszármazottai. Mások viszont úgy gondolják, hogy a muszlimok által a 15. században Timbuktuból elűzött zsidók hatottak rájuk. Egyesek szerint ők a kaukázusi kazárok afrikai megfelelői, akik a kilencedik században tértek át a zsidóságra, hogy ütközőzónaként működjenek az iszlám és a kereszténység között. Talán az is lehet, hogy függetlenségükhöz ragaszkodó igbók el akarták kerülni, hogy akár a keresztény, akár a muszlim törzsekhez csatlakozzanak. Mások zsidó identitásukat a korai keresztény és zsidó misszionáriusoknak tulajdonítják, akik hűségesebbek voltak az Ószövetséghez, mint az Újszövetséghez.
Tény, hogy a zsidó identitást valló igbók ezrei nagyon is zsidó életmódot folytatnak. Becslések szerint több mint 50 000 igbó gyakorolja a zsidóság valamilyen formáját, és jelenleg 70 zsinagóga működik, amelyek közül némelyikben több ezren vannak.
1967-ben az igbók megelégelték, hogy a nagyobb törzsek terrorizálják őket, és kikiáltották államukat – Biafrát – függetlennek. A nigériai hadsereg három éven keresztül erőszakos háborút folytatott és blokád alá vette őket, amelynek következtében megszámlálhatatlanul sokan haltak meg, és még többen szenvedtek éhezéstől és más katasztrófáktól.
Az elkeseredett harcok után Biafra kapitulált; ezt követően a nigériai kormány elkobozta az ingatlanokat, földeket és vagyontárgyakat, és továbbra is diszkriminálta az igbókat a beruházások és az infrastrukturális programok terén, továbbá számos tiltakozó igbó vezetőt bebörtönözött.
1999-ben új mozgalom alakult, amely megpróbálta újjáéleszteni Biafra-t. Ezt is brutálisan elfojtották, vezetőit bebörtönözték és megkínozták. Ez újabb ürügy volt a nigériai hatóságok számára, hogy fellpjenek az igbó zsidókkal szemben.
Csak a biafrani háború után tudatosult a nyugati zsidókban, hogy sok igbó zsidó származású, és elkezdtek kapcsolatokat építeni velük, hozzákell tenni – más úgynevezett elveszett törzsekhez hasonlóan – sok szkepticizmussal.
Az egyének és közösségek azonban mind Amerikában, mind Izraelben kitartottak, és fenntartották a kapcsolatot egymással, meglátogatták egymást, valamint rituális és oktatási anyagokat biztosítottak a nigériai igbóknak. A biafrani háború idején Henry Kissinger írt egy memorandumot Nixon elnöknek, amelyben azt írta, hogy
„Az igbók Nyugat-Afrika vándorló zsidói – tehetségesek, agresszívek, nyugatiasodottak; a legjobb esetben is irigykednek és nezetelnek rájuk, de leginkább megvetik őket a Nigériában élő szomszédaik tömegei”.
Az igbó zsidók nem tekintik magukat szeparatistáknak Nigériában, azonban az abujai Gihon Héberek Zsinagóga szóvivője, Prince Azuka Ogbukaa szerint valóban a tágabb zsidó világ részének akarják tekinteni magukat.
Az igbók továbbra is szenvednek a nigériai hatóságok brutalitása miatt. Tavaly novemberben több mint 50 igbót öltek meg a biztonsági erők; hat zsinagógát leromboltak; és embereket tartóztattak le azért, mert zsidó ruhát viseltek és zsidónak vallották magukat. A zsidó közösségeket azzal vádolják, hogy támogatják a biafrani szeparatistákat. A nigériai fegyveres erők és titkosszolgálatok pedig olyan kampányt indítottak ellenük, amelynek nagyon is antiszemitizmus szaga van – ha nem rosszabb.
A múlt hónapban három izraeli filmkészítőt tartóztattak le Nigériában Ima Lizben Agha-val, az ogidi közösség karizmatikus vezetőjével együtt. Az izraeli, az amerikai és a francia nagykövetségnek köszönhetően a csapatot szabadon engedték, de a nigériai kormány arra kényszerítette őket, hogy elhagyják az országot. Ima Lizben Agha-t is szabadon engedték.
