Eyal Zamir, az IDF leköszönő vezérkari főnök-helyettese a héten arra figyelmeztetett, hogy Izrael hadserege nehezen fogja tudni kezelni az országot fenyegető többszörös veszélyeket – írja Ben Caspit az Al-Monitoron.
Az Izraeli Védelmi Erők leköszönő helyettes vezetője, Eyal Zamir vezérőrnagy nem szereti az interjúkat, és ritkán beszél a nyilvánosság előtt. Az utódjának, Herzl Halevi vezérőrnagynak a héten tartott átadási ünnepségen Zamir feldobott egy labdát. Zamir, akit az IDF haderőnövelésével bíztak meg, lényegében azt mondta, hogy az IDF nem elég nagy, és hiányzik belőle az a kritikus tömeg, amelyre szükség van Izrael ellenségeinek legyőzéséhez.
„Hosszú, nehéz, több hadszíntéren zajló hadjárat elé nézhetünk, amihez belföldi kihívások társulhatnak”
– figyelmeztetett Zamir.
„Ahhoz, hogy legyőzze ezeket a fenyegetéseket a határain kívül és belül, Izraelnek döntéshozatali képességre, lélegzetvételre és erős tartalékra van szüksége”
– tette hozzá.
„Véleményem szerint az IDF a minimális mérete határán van, amely ahhoz elégtelen, hogy az elmúlt években tapasztaltaknál összetettebb fenyegetésekkel szembe nézhessen. A fejlett technológiai képességek mellett Izraelnek kritikus tömegű emberre is szüksége van, hogy javítsa az IDF általános minőségét és mennyiségét”
– mondta Zamir.
Zamir figyelmeztetését az Izrael és a Gázai övezet közötti harcok legutóbbi fordulója és az izraeli zsidó-arab vegyes városokban élő arab lakosok kis csoportjainak példátlan kvázi felkelése váltotta ki. A májusi zavargások és harcok idején Libanonból több rakétát lőttek ki Izraelre, bár az északi fronton nyugalom uralkodott.
Az egyidejű erőszak kongatta meg a vészharangokat az IDF vezetői számára, mivel a rendőrség kezdetben több napon keresztül nem tudta elfojtani a belföldi zavargásokat, miközben az IDF gázai célpontokat bombázott. A fenyegetéseknek ez az egybeesése kétségeket ébresztett a vezető tisztségviselőkben azzal kapcsolatban, hogy az IDF képes-e hatékonyan kezelni a Hezbollah, a Hamász, az arab-izraeli állampolgárok és esetleg más elemek, például Irán, annak proxy síita milíciái vagy a Sínai-félszigeten működő Iszlám Állam csoport egyidejű támadását Izrael ellen.
Az IDF reguláris és tartalékos csapatainak, és különösen szárazföldi hadseregének erőszintje fokozatosan és következetesen csökkent az elmúlt 15 évben. A kormány az ezredforduló elején csökkentette a védelmi kiadásokat, majd a 2006-os második libanoni háborút követően némileg emelte, de összességében a mai IDF jóval kisebb, mint Izrael első fél évszázadában volt.
A költségvetési csökkentések tükrözik azoknak a hagyományos ellenségeknek a csökkenését vagy eltűnését, amelyek a múltban Izrael létét fenyegették. Egykori fő ellenségei, Egyiptom és Jordánia tartják magukat az Izraellel kötött békeszerződésekhez. A polgárháború nagymértékben aláásta a Szíria erőskezű elnökének, Bassár al-Aszadnak a hatalmát. Libanon káoszba süllyedt, és a csőd szélén áll. Izrael határai mentén már nem állomásoznak páncélos hadosztályok, és a korabeli fenyegetettségi kép teljesen megváltozott. Az IDF a legtöbb energiát és erőforrást a modern kor új eszköztárába fektette: csúcstechnológiába, kiberképességekbe és hírszerzésbe, így a világ egyik legfejlettebb katonai erejének tekinthető.
De a makacs végzet prófétája elbizonytalanította Izrael védelmi szerveit. Yitzhak Brick vezérőrnagy, az Egyiptom elleni 1973-as háború Szuezi-csatorna-hőse, a páncélos hadtest veteránja, aki egy évtizeden át az IDF ombudsmanjaként szolgált. Azóta életét a védelmi megszorításokkal és Izrael szárazföldi erőinek csökkenő erejével kapcsolatos szörnyű figyelmeztetéseknek szentelte, azt állítva, hogy az IDF elsorvadt, és már nem áll készen arra, hogy fizikailag megvédje Izrael államot.
Brick az elmúlt években sokáig magányos hang volt, de most egy szolgálatban lévő tábornok, az IDF vezérkari főnökének helyettese csatlakozott egyszemélyes bandájához.
„A harckocsik számát tekintve a létra legalsó fokát kapargatjuk”
– mondta az Al-Monitornak névtelenséget kérve az IDF egy korábbi magas rangú forrása.
„A harcoló hadosztályok száma is évek óta stagnál, a szárazföldi erők nem tartanak elég gyakorlatot, és ami a legfontosabb, a tartalékos erőknél gyorsított leépítéseket hajtottak végre. Az IDF már nem a nép hadserege, és a tartalékosok már nem Izrael erejének titka. Ez aggasztó”
– tette hozzá.
Az IDF létszámhiánnyal küzd, különösen a terepen harcoló egységekben. A válság egyik kiváltó oka az arab és ultraortodox zsidó lakosság növekedése, akiket nem soroznak be. Ezek a csoportok ma már a besorozott korúak közel 50%-át teszik ki. A fiatal izraeliek motivációjának csökkenése a harci egységekbe való jelentkezésre, valamint a tartalékos szolgálat és az IDF technológiai egységeiben való szolgálat iránti megnövekedett érdeklődés szintén hozzájárul a problémához csakúgy, mint a kötelező katonai szolgálat közelmúltbeli lerövidítése 36 hónapról 30 hónapra.
„Ellenségeink rájöttek” – mondta a korábbi katonai vezetői forrás – „hogy ha egyszerre tevékenykednek, akkor megnőnek a siker esélyei”.
Izrael a múltban már nyert több hadszíntéren zajló háborút, például az 1948-as függetlenségi háborút (több arab hadsereg és palesztin csoport inváziójának visszaverése az alakuló állam ellen), az 1967-es hatnapos háborút (három arab állam és az iraki erősítés legyőzése) és az 1973-as Jom Kipur-i háborút (a szíriai és egyiptomi hadsereg együttes meglepetésszerű támadásának legyőzése).
Az IDF-nek azonban akkoriban több ezer harckocsija és több százezer tartalékos katonája volt. Ez ma már nem igaz, és a legutóbbi, a Falak Őre hadművelet során az IDF hosszú évek óta először találta magát azzal szemben, hogy egyszerre több arénában is kihívták.
„És mindezt még a Hezbollah beavatkozása nélkül”
– mondta az Al-Monitornak a volt katonai tisztviselő.
„A Hezbollah tűzereje tízszerese a Hamászénak, szárazföldi erői kiképzettek és nagyon tapasztaltak, harcosai a szíriai polgárháború során önbizalmat szereztek, és a hírszerzés, a műveleti szárazföldi erők, sőt a technológiai eszközök tekintetében is fejlett. Képesnek kell lennünk arra, hogy egyszerre több fronton harcoljunk, és győzzünk. Jelenleg nem vagyok benne biztos, hogy ez a helyzet”.
Az utóbbi időben ezzel kapcsolatban felmerült egyik elképzelés a rendőrség felügyelete alá tartozó, speciális kiképzésben részesülő tartalékos katonákból álló nemzeti gárda felállítása. Ez a több zászlóaljból álló erő a rendőrséget erősítené a belföldi zavargások elfojtásában, amelyek megzavarhatják a katonai tartalékosok behívását és az IDF csapatainak mozgását háború idején, így az IDF szabadon foglalkozhatna a külső ellenséggel. Az IDF műveleti főnöke, Aharon Haliwa vezérőrnagy által nemrég javasolt ötlet még gyerekcipőben jár.
