Amszterdam városa kilenc zsidó származású meleg és leszbikus ellenálló emlékére állít botlóköveket, akik a második világháború alatt vesztették életüket a náci megszállók elleni harcban – írja a The Algemeiner.
Judith Schuyf történész kezdeményezésére, aki az ellenállók – akik mindannyian zsidók voltak – életrajzát kutatta, a kilenc áldozat előtt egy-egy „Stolpersteine”-nel (botlókővel) tisztelegnek majd.
Négy ilyen követ avattak fel kedden Amszterdam különböző helyszínein. A rajtuk lévő felirat szerint a megemlékezett személyeket azért üldözték, mert „zsidók, melegek és ellenállók volt”.
A kövek közül kettő Mina Sluyter és Samuel Hoepelman előtt tiszteleg, akik az első zsidó amszterdami polgárok között voltak, akiket a németek koncentrációs táborokba deportáltak. Sluyter 1942-ben Auschwitzban halt meg, míg Hoepelman egy évvel később Sobiborban.
Az akkori rendőrségi aktákban, amelyek túlélték a háborút, Sluytert azzal gyanúsították, hogy kapcsolatot tartott fenn egy „árja” nővel, míg Hoepelmant azzal vádolták, hogy „árja” fiúkkal „paráználkodott”.
Hasonlóan saját kővel tisztelegtek kedden Willem Arondéus és Karel Pekelharing előtt, akik az úgynevezett Művész Ellenállás tagjai voltak.
Arondéust 1943. július 1-jén végezték ki az Overveen melletti dűnékben. Miután megtalálták a nevével ellátott cetlit, Pekelharingot is letartóztatták, és 1944 júniusában kivégezték.
Judith Schuyf szerint mind Arondéus, mind Pekelharing nyíltan beszélt a szexualitásáról. „Az a tény, hogy művészi körökben mozogtak, természetesen megkönnyítette ezt egy kicsit” – mondta a történész a Het Parool című holland lapnak.
„Pekelharing költő és táncos volt, Arondéus pedig író és festő”
– magyarázta.
A náci megszálló hatóságok Arthur Seyss-Inquart 1940 májusában kiadott rendeletével tiltották be a melegek és leszbikusok közötti szexuális kapcsolatot – ugyanakkor, amikor bevezették az első, a hollandiai zsidókat célzó intézkedéseket, megtiltva a zsidóknak a közszolgálati állások betöltését és kötelezve őket vagyonuk nyilvántartásba vételére.
