A háború sújtotta Jemennel és a regionális keménylovas Szaúd-Arábiával határos Omán kiemelkedik a Közel-Keleten azzal, hogy kevéssé van a hírekben, viszonylagos békével és nyugalommal létezik. Az ország történelmileg egyfajta „közel-keleti Svájcaként” működött, megőrizve békéjét azzal, hogy nem foglal állást – írja Lauren Morganbesser a Jerusalem Postban.
Ma Omán semlegességét teszik próbára, különösen tekintettel a Szaúd-Arábia és Irán közötti erősödő hatalmi harcra és a hazai gazdasági bajokra.
Történelmileg Omán elkülönült a többi Öböl-államtól. Bár Omán része az Öböl-menti Együttműködési Tanácsnak, nem igazodott a szaúdi vezetésű jemeni koalícióhoz, és nem csatlakozott Katar blokádjához. Viszonylag stabil kapcsolatokat ápol Iránnal, ami lehetetlennek tűnő teljesítmény az egyre polarizálódó régióban.
Omán külpolitikáját régóta a gondos semlegesség és a diplomácia hangsúlyozása jellemzi. Ezt a politikát kiemelve, kedden, az ománi külügyminiszter-helyettes, Sheikh Khalifa Al Harthy és az amerikai külügyminiszter-helyettes, Wendy Sherman találkozója során Sherman megköszönte Ománnak a „béke közvetítéséért” a régióban.
Ugyanakkor Omán egyre aggasztóbb gazdasági helyzettel néz szembe. A szultánság nagymértékben függ az olajtól, a teljes export több mint 80 százaléka 2018-ban szénhidrogénekből származott, és olajkészleteik várhatóan elfogynak a következő 25 évben. A koronavírus-járvány fokozta a gazdaságra nehezedő nyomást, az olajárak zuhantak, és a gazdaság lelassulását okozták az országban, ami egyes területeken fiatalok tiltakozását eredményezte.
Ezek a gazdasági gondok egyre inkább nyomást gyakorolnak Ománra, hogy változtassa meg gazdaságát, és hozzon külföldi befektetéseket. Haitham bin Tariq szultán diverzifikálni kívánja az ország gazdaságát, többek között a Vision 2040 tervén keresztül, amely a munkahelyek létrehozására összpontosít.
A szultán azonban a regionális semlegesség árát is mérlegeli. Omán figyeli, amint a környező országok gazdasági és infrastrukturális megállapodásokat írnak alá, amelyek közül sok az országok közötti szövetségektől függ. A politikai oldalra állás előfeltétele lehet az ománi gazdaság megerősítésének, és ezt az új szultán is tudja.
A hónap elején Haitham bin Tariq szultán Szaúd-Arábiába látogatott, ez egy ománi vezető több mint első látogatása több mint egy évtizede. Ezzel a lépésévvel szakított Qaboos bin Said szultán örökségével, aki csaknem öt évtizede uralkodott előtte, és kiállt az ország semlegessége mellett. Haitham bin Tariq tavaly januárban hatalomra kerülése óta óvatosan lépkedett, a szaúd-arábiai látogatás volt az első külföldi út hatalomra kerülése óta.
Szaúd-Arábiában a szultán találkozott Mohammed bin Salman szaúdi koronaherceggel, és megbeszélte a két ország kapcsolatát. Megállapodásokat írtak alá a kereskedelemről és a befektetések ösztönzéséről is, valamint megbeszélték a kereskedelmi útvonalak diverzifikálását. A találkozó fontos jelzése volt az Öböl szolidaritásának Iránnal szemben, függetlenül attól, hogy Omán ezt az üzenetet akarta-e küldeni, vagy sem.
Ugyanakkor Omán vigyázott, hogy ne kerüljön túl közel a szaúdiakhoz, és baráti kapcsolatot tartson fenn Iránnal. Áprilisban Mohammad Javad Zarif iráni külügyminiszter ellátogatott Ománba, és megbeszélést folytatott a „megerősített kétoldalú, regionális és globális koordinációról” – olvasható a találkozó utáni tweetben.
Egyelőre úgy tűnik, hogy Omán pozitív kapcsolatot tart fenn Iránnal és Szaúd-Arábiával is, ezt a teljesítményt a régió egyetlen országa sem állíthatja. Amint azonban Omán kétségbeesettebbé válik, hogy gazdaságilag diverzifikálja magát, ez az álláspont kénytelen lesz megváltoztatni. Különösen tekintettel a többi Öböl-állam hasonló gazdasági gondjaira az olajfüggőség körül, lehet, hogy ezt a kapcsolatot kell előtérbe helyezniük.
Iránon kívül Omán az ország, amely a legnagyobb befolyást gyakorolja a jemeni húszikra. Omán 2015 óta lát vendégül húszi tisztviselőket. Az utóbbi időben Omán aktívabb szerepet kezdett játszani a jemeni háborúban: a szultánság fokozta és részt vett a béketárgyalásokban a konfliktus megoldása érdekében.
Június 5-én egy ománi küldöttség utazott először a húszik irányítása alá tartozó Szanaába 2014-es háború kitörése óta. A küldöttség a szaúdiak és az amerikaiak jóváhagyását is megkapta. A látogatás szaúdi-amerikai támogatása azt mutatja, hogy a két nagy szereplő úgy véli, hogy az ománok fontos szerepet játszhatnak a tárgyalások előrelépésében.
„Megbeszéltük az ománi küldöttséggel, hogy milyen elképzelésekkel lehetne lezárni az agressziót és megszüntetni a Jemennel szembeni ostromot, kezdve a humanitárius akcióval” – mondta Mohammed Abdulsalam, a húszik főtárgyalója. „Ma visszatérünk az ománi szultánságba, hogy befejezzük ezeket a megbeszéléseket, és támogassuk azokat a nemzetközi erőfeszítéseket, amelyek segítenek a megoldás elérésében.”
Ománterősen érdekli a hét éve húzódó jemeni háború megoldása. Omán legfőbb prioritása továbbra is a stabilitás, amelyet nagyban veszélyeztet a háború folytatása, különösen az olyan terrorista csoportok megjelenése, mint az Al-Kaida az Arab-félszigeten (AQAP).
Bár még mindig semleges, Ománnak a jemeni tárgyalásokon betöltött fokozott szerepe azt mutatja, hogy regionális szereplőként egyre nagyobb jelentősége van, és a stabilitást előtérbe helyezi a részt nem vállalással szemben.
Kérdéses, hogy ez a politika más térre is átterjedhet-e. Egy másik ország, amelynek Ománnal való kapcsolatát figyelni érdemes, Izrael. Omán történelmileg egyedülálló kapcsolatban állt Izraellel: támogatta az Izrael és Egyiptom közötti 1979-es békemegállapodást, és az első arab országok egyike volt, amely a kilencvenes években fogadott magas rangú izraeli tisztviselőket, köztük 1994-ben Jicak Rabin volt miniszterelnököt.
Mint mindig, Omán történelmileg semleges akart maradni Izraellel szemben, korlátozva ezzel az országgal való kapcsolattartást. A téma felmerült az Ábrahám-egyezmények kapcsán is, melytől Omán távol maradt.
Az ománi külügyér februárban ezt írta: „Izrael tekintetében eddig elégedettek vagyunk jelenlegi kapcsolataink és párbeszédünk szintjével, amely magában foglalja a megfelelő kommunikációs csatornákat.”
Mivel azonban Omán gazdaságának előmozdítására törekszik, ez az álláspont változhat. Mivel mások, mint az Egyesült Arab Emírségek és Bahrein profitálnak a normalizáció gazdasági vonatkozásaiból, Omán felismerheti a lehetséges előnyöket is. Ha a semlegesség ára a stagnálás, akkor a szultánság továbbra is megfizeti ezt az árat? Vagy fel fogják ismerni azokat a gazdasági előnyöket, amelyeket a szövetségek vállalása jelent számukra? Haitham bin Tariq szultánnak meg kell határoznia prioritásait.
