Izrael északi szomszédja víz-, áram- és gyógyszerhiánnyal küzd, és leendő új kormánya lép fel a Hezbollah ellen; a PA hasonló katasztrófát szenvedhet? – teszi fel a kérdést Avi Issacharoff a Times of Israelben.
Kétségkívül Libanon történetének egyik legrosszabb tragédiája volt, amikor egy évvel ezelőtt, 2020. augusztus 4-én tűz ütött ki a bejrúti kikötő tűzijáték-raktárában. A láng átterjedt egy hangárra, amely hatalmas mennyiségű ammónium-nitrátot tárolt. Éppen este 6 óra után hatalmas robbanás tört át a kikötőn, majd lökéshullám követte, amely mindent elpusztított az epicentrum egy kilométeres körzetén belül. A robbanást több mint 20 kilométerre érezték.
A katasztrófa mértéke gyorsan világossá vált: több mint 200 halott és 6000 sebesült. Hassan Diab miniszterelnök napokon belül benyújtotta lemondását. De ha egyesek Libanonban azt remélték, hogy a megdöbbentő katasztrófa tüntetési hullámot vált ki, amely elmossa az országon belüli rothadást, akkor nagyon csalódottnak kell lenniük. Eltelt egy év, és az ország állapota napról napra csak súlyosbodik. Senki sem tudott új kormányt alakítani Diab lemondása óta, és a nemzet gazdasági helyzete, mely már a robbanás előtt komor volt, katasztrofális lett.
Libanon szerencsétlen állapotának talán legmegfelelőbb példája a meghibásodott infrastruktúrában látható. Különböző nemzetközi csoportok figyelmeztettek arra, hogy heteken belül összeomolhat az ország vízellátó rendszere. A kormánynak egyszerűen nincs pénze fenntartani – sem a cserealkatrészeket, sem a klórt, sem az üzemanyagot, amely szükséges a működéséhez. Egy ilyen eset következménye lenne – a néhány évtizeddel ezelőtt még a Közel-Kelet legfejlettebbnek tartott államában -, hogy az állampolgároknak maguknak kell gondoskodniuk vízszükségletükről. Libanon még belecsúszhat egy belső háborúkba a víz miatt. Az ország visszatér a premodern történelemhez.
A vízválság azonban csak egy példa az ország növekvő problémáira: az elektromos rendszer is megszűnt megfelelően működni, és alig tud napi néhány órányi energiát termelni. Még az áramszolgáltató honlapja is összeomlott. A libanoni polgárok magángenerátorokból élnek, de az üzemanyaghiány miatt ezeket is nehéz fenntartani.
Súlyos hiány van a lakosság által igényelt gyógyszerekből, élelmiszerekből és minden más alapvető kellékből.
A valuta összeomlott, és most néhány hónappal ezelőtti árfolyamának kevesebb mint 10 százalékát érinti. Két héttel ezelőtt egy 15 ezer libanoni fontért kapott az ember egy dollárt, ma 20-ért. Az infláció az egekbe szökött, és a benzinkutakon zajló verekedések vagy tűzharcok az alapvető termékek miatt általánossá váltak országszerte. A kórházakból hiányzik az áram és az orvosság, a rákos betegek és más súlyos betegségben szenvedők pusztán e miatt halnak meg.
Bassam Mugrabi, egy taxisofőr, aki elvesztette az állását, a héten a BBC-nek elmondta, hogy családjával együtt egy palesztin menekülttáborba költöztek. Korábban itt csak szegények éltek. Most menedéket nyújtanak azoknak a polgároknak, akik már nem tudják megfizetni otthonukat. „Az országot tolvajok és bűnözők irányítják” – mondta Mugrabi.
Az egyetlen lehetséges fény az alagút végén, ha ezt így lehet nevezni, Michel Aoun elnök ezen a héten tett bejelentése, miszerint Najib Mikati milliárdos, Libanon egyik leggazdagabb embere, beleegyezett, hogy megpróbál új kormányt alakítani.
Korábban Saad Hariri volt miniszterelnök – egy másik volt miniszterelnök, Rafiq Hariri milliárdos fia, akit a Hezbollah és a szíriai hírszerzés 2005-ös öngyilkos merényletben ölt meg – bejelentette, hogy nem tud kormányt alakítani, és lemond a posztról. Hariri szerdán azt mondta: „Libanon érdeke, hogy Najib Mikati sikeres legyen, és mi teljes mértékben támogatni fogjuk őt.”
Mikati lehet az, aki megnyitja az utat a kormányalakítás előtt, amely lehetővé teszi a franciák és az EU számára, hogy milliárdos humanitárius segélyt utaljanak át, amelyet abban az esetben ígértek az országnak, ha új kormány alakul, amely elősegíti a jelentős reformokat.
Ez a folyamat azonban nem igazán segíti az átlag libanoni állampolgárt. Mikati már kétszer is miniszterelnöki posztot töltött be, korábban a családjával kapcsolatos állítólagos pénzügyi korrupció miatt vizsgálódtak ellene, és nagyjából úgy tartják, hogy csak az elit egy másik tagja, amely Libanont irányította évtizedek óta, vezetése alatt nem történt valódi változás. Mikatinak sikerül kormányt alakítania, de Libanont biztosan nem menti meg korrupciójától, politikai hanyatlásától és kormányzati intézményeinek szétesésétől.
Ezért figyel a Hezbollah árgus módon – és vidáman dörzsöli a kezét. Az Irán által támogatott terrorcsoport évtizedek óta működteti a szociális szolgáltatások hálózatát a hozzá lojális síita muszlimok számára, és ebből a szempontból, minél gyengébb az ország, annál könnyebb lesz befolyásolni és ellenőrizni az abban történteket. Az iráni finanszírozás célja, hogy segítse a szervezetet ebben a célban, és még több támogatást és hűséget vásároljon. Amíg a Hezbollah továbbra is Libanon legerősebb katonai és gazdasági ereje, addig az ország továbbra is a teljes összeomlás felé csúszik – vagy lesz iráni bábállam.
A Palesztin Hatóság a következő Libanon?
Eközben Ciszjordániában tovább folytatódik a suttogás a Palesztin Hatóság instabilitásáról. Elemzők és szakértők aláhúzzák Mahmúd Abbász elnök helyzetének drámai gyengülését a palesztin nyilvánosság körében. Ez elsősorban a „palesztin Khashoggi”, a hebroni Nizar Banat, Abbász hangos kritikusának halála miatt történt. Banátot a palesztin hírszerzők letartóztatták, és őrizetben agyonverték. Azóta számos tiltakozást tartottak Abbász ellen.
Az elégedetlenséget a PA súlyosbodó gazdasági válsága okozza, amely különböző jelentések szerint az összeomlás szélén áll – majdnem mint Libanon. Lehetséges, hogy ennek a fejleménynek a fényében jelentette be az izraeli védelmi minisztérium palesztinokkal való összekötője, Ghasan Alyan vezérőrnagy, hogy növelik a belépési engedélyt az építőiparban dolgozó palesztinok, valamint a szállodai dolgozók számára. Akár tetszik a BDS támogatóinak, akár nem, a palesztin gazdaság nagymértékben függ Izraeltől, és az izraeli fél bojkottja százezernyi éhező háztartást hozhat létre Ciszjordániában.
Az utóbbi időben az izraeli kormány többször is tárgyalt a PA-val. A palesztinok tudják, hogy Izrael stabil PA-t akar, és meg akarja őrizni Abbász helyzetét. A palesztinok munkavállalási engedélyeinek növelése ennek a vágynak a kifejeződése volt, annak ellenére, hogy Izrael úgy döntött, hogy ismét visszatartja a PA-nak beszedett adóbevételeket, a palesztin foglyoknak és a terroristák családjainak juttatott pénzeszközök miatt.
És mégis, a helyzet Ciszjordániában és a PA-ban nagyon különbözik Libanontól. Van áram és víz. A PA-ban nincs olyan erőteljes felforgató csoport, amely aláásná, ahogy a Hezbollah teszi a kormánnyal Libanonban. Éppen ellenkezőleg: a Fatah és a PA biztonsági ereje továbbra is nagyrészt ellenőrzi a helyzetet. A PA gazdasági és politikai helyzete, miközben válságban van, még nincs az összeomlás szélén.
