Nemrég Antony Blinken külügyminiszter felkérte az ENSZ-t, hogy vizsgálja ki az Egyesült Államokban tapasztalható rasszizmust, Ilhan Omar és 24 demokrata képviselőtársa továbbment és azt akarja, hogy nevezzenek ki egy különmegbízottat az „iszlamofóbia” kivizsgálására és leküzdésére, amelyet „valóban globális problémának neveznek, és amellyel az Egyesült Államoknak globális szinten kellene foglalkoznia” – írja a National Review.
A lépés nem meglepő, hiszen azután a kormányzat bejelentése után jött, miszerint különmegbízottat neveznek ki, akinek az antiszemitizmussal kell majd felvennie a küzdelmet. Nem okozott meglepetést Omar sem, aki rendszeresen vádol bárkit „iszlamofóbiával”, aki kritizálja őt. Ez egy elterelő taktika, amelyet az iszlámmal szembeni bármilyen kritika elhallgattatására használnak, és egy eszköz arra, hogy az iszlamistákat elszigeteljék a szavaikért viselt felelősségtől.
Omar antiszemita kijelentései mára már jól ismertek. Azt azonban kevésbé vizsgálták meg alaposan, hogy hogyan védekezik, miután kritikák érik.
A 2018-as kongresszusi választásokon induló Omar kénytelen volt magyarázatot adni egy 2012-es tweetjére, amelyben azt írta: „Izrael hipnotizálta a világot, Allah ébressze fel az embereket, és segítsen nekik meglátni Izrael gonosz tetteit”. Ahogy David Harsanyi, a National Review munkatársa akkoriban megjegyezte:
„Omarnak megvolt a lehetősége, hogy visszavonja, vagy legalábbis finomítsa a kijelentését. Ehelyett megduplázta az álláspontját, és a zsidó iszlámellenességet okolta a tweet előásásáért”.
Azóta is ezt teszi.
Múlt hónapban Omar az Egyesült Államokat és Izraelt a tálibokhoz és a Hámászhoz hasonlította. Amikor néhány képviselőházi kollégája kritizálta az összehasonlítást – akik, mindannyian demokraták voltak –, Omar reflexei beindultak, és egy ellenváddal leteremtette őket:
„Az iszlamofób kijelentések ebben a nyilatkozatban sértőek. A levél aláírói folyamatosan zaklatnak és el akarnak hallgattatni, ez elviselhetetlen”.
Omar megtanulta, hogy minden kritikára az iszlamofóbia vádjával válaszoljon, még a kollégái esetében is. És miért is ne? Egy egész iparág támogatja őt – egy olyan iparág, amely arra jött létre, hogy felkutassa, és sok esetben kitalálja a muszlimok és az iszlám elleni sértéseket. Ez az iparág főként olyan ügyvédekből áll, akik az állítólagos muszlimellenes diszkrimináció eseteire szakosodtak, valamint olyan tudósokból, akik könyveket írnak, programokat és kezdeményezéseket indítanak.
Az iszlamofóbia-ipar jogi részének élén az egykoron tiszteletre méltó Southern Poverty Law Center áll, akadaémiai részéről pedig a Georgetown Egyetem Bridge Initiative nevű kezdeményezése. Az igazi iszlamofóbia egy hatalmas iparág, amely több ezer emberből áll, akik az „iszlamofóbiától” való félelem terjesztéséből és állítólagos áldozatainak védelméből élnek. Miközben elfojtják az iszlamizmusról szóló vitát, addig ők maguk is részesülnek a gazdag muszlim mecénások adományaiból és az élethosszig tartó, állandó állásokból.
A Southern Poverty Law Center a 21. század nagy részét azzal töltötte, hogy az iszlamizmus kritikusait szélsőséges, jobboldali muzulmángyűlölőknek állította be. Önelégült csőlátása arra késztették, hogy reflexszerűen rágalmazzon meg akár elismert tudósokat is.
Egyelőre az iszlamofóbia-ipar európai változata messze az amerikai előtt jár. Az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta, hogy az iszlámról nem lehet tiszteletlenül beszélni. Angliában börtönbüntetést kaptak azok, akik szalonnát helyeztek el mecseteknél, és egy börtöntisztviselőt 2001-ben kirúgtak, miután gúnyolódott Oszama bin Ladenen. 2017-ben egy cambridge-i bulin razziát tartott a rendőrség, miután egy bin Ladent gúnyoló dalt hallott meg egy rendőr, aki „fajgyűlöletre utaló incidensnek” minősítette az esetet.
Ha az iszlamofóbia-ipar ugyanígy járja tovább a maga útját, akkor minden bizonnyal hasonló kísérletek lesznek a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozására az Egyesült Államokban is.
