Köves Slomó ortodox rabbival, az EMIH – Magyar Zsidó Szövetség alapító-vezetőjével, az óbudai zsinagóga rabbijával házasságról és családról beszélgetett Körkérdés című rovatában a Férfiak Klubja.
***
Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált?
Sajnos nem emlékszem rá. De nem azért, mert nem csináltam butaságokat – nagyon rossz gyerek voltam –, hanem azért, mert szelektív a memóriám és csak a jó dolgokra emlékszem.
Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az édesapjától tanult?
Édesapám amatőr távfutóként gyerekkoromtól igyekezett a sport szeretetére nevelni. A legfontosabb, amit tőle tanultam, az a kitartás és az az életbölcsesség, hogy mindig a célt kell nézni és oda mindenáron eljutni, és nem szabad foglalkozni az odavezető út nehézségeivel.
Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne átadni a gyermekeinek?
Úgy vélem a legfontosabb üzenet, amit apaként átadhatok nekik, az az, hogy
megvan a lehetőségünk a kezünkbe venni a saját sorsunkat, a létezésünk nem véletlen, hanem egy küldetéssel járó tudatos teremtés eredménye. Mindannyian egyediek vagyunk, mindannyiunknak megvan a saját különleges képessége és missziója a világban.
Ön szerint jó a koedukáció vagy érdemes lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?
Én nyolcadikos koromig vettem részt koedukált oktatásban. Bár lehet, hogy bizonyos szociális készségek fejlődése és a hormonális igények szempontjából kevesebb impulzus éri a fiatalokat a nem koedukált közegben, ám a tanulás, oktatás, életre való felkészítés szempontjából hatékonyabb és eredményesebb volt ez a közeg. Úgy gondolom, érdemes újra megfontolni azt, hogy valóban segíti-e a tanulás és nevelés folyamatát a koedukált oktatás. Hajlok arra, hogy ebben a kérdésben talán érdemes visszatérni a korábbi gyakorlatokhoz.
El tud képzelni olyan helyzetet, amikor jogos lehet az erőszak?
Az erőszakkal szembeni védekezés esetében.
Egyetért-e azzal, hogy a nehéz helyzetekben jobb, ha egy férfi nem sír, szerencsésebb, ha megőrzi a hidegvérét?
Salamon király azt mondta, hogy mindennek megvan a maga ideje: megvan az ideje a beszédnek és hallgatásnak, nevetésnek és sírásnak. Egy férfi is sírhat, de tudnia kell, hogy mikor nincs helye a sírásnak. Fontos, hogy tudjunk sírni, de mindennek a maga helyén és idejében kell történnie. A sírás az együttérzés, érzékenység kifejeződéseként elengedhetetlen, de ha már a cselekvés kárára megy és önfelmentést ad a cselekvés alól, akkor sem a szó szerinti értelemben vett sírás, sem az önsajnálkozás nem szerencsés.
Milyen típusú munkamegosztást tart ideálisnak férj és feleség, férfi és nő között?
Hiszek abban, hogy a férfi és női szerepek bizonyos fokig különböznek. Létezhetnek férfi és női erények. Persze nagyok az egyéni különbségek, de tapasztalataim szerint a férfiak többnyire ambiciózusabbak, rámenősebbek, a nők kreatívabbak, kitartóbbak, érzékenyebbek. Helyesnek tartom, ha a természet adta családi keretekben is megvannak azok a férfi és női szerepek, amelyek csak ritkán cserélődhetnek fel. Nyilván meg kell találni a pároknak azt az egyedi munkamegosztást, ami számukra a leghatékonyabb, de ha a nőktől azt várjuk el, hogy férfiak legyenek, a férfiaktól pedig azt, hogy nők legyenek, az rengeteg kudarcot és frusztrációt is eredményezhet.
Szokott-e rendszeresen házimunkát végezni, és ha igen, mit?
Húsz éve vagyok házas, és az igazság az, hogy az utóbbi években kevesebb házimunkát végzek, mint korábban. Fiatal házasként gyakrabban vállaltam a mosogatást, vagy vittem ki a szemetet. Mentségnek kevés, és persze nem is házimunka, de a gyerekek fürdetése és az altatás mindennap az én reszortom, lehet akármennyire sűrű egy napom, ehhez ragaszkodom.
Mennyire érzi a saját életében problémának, hogy túl sokat dolgozik?
Nem érzem problémának.
Ha megtaláljuk az egyensúlyt a családi élet, munka, kikapcsolódás és önfejlesztés területén; ha megtaláljuk azt az értékrendet, amely segít eligazodni, hogy mikor mit helyezzünk előtérbe, akkor a munka mennyisége nem okozhat gondot.
Ön szerint mi a házasság értelme, célja?
Minél több ideje vagyok házas ember, annál inkább tudok azonosulni a zsidó vallás gondolatával, miszerint a házasság értelme, célja az emberi princípium kiteljesítése, önmagunk jobb megismerése és fejlesztése, az alázat, a kitartás és hűség megtanulása, az Örökkévalóval való kapcsolatunk megélése, a közösségi lét mikroszinten való megtanulása, a felelősség megismerése. A házasság, a családi lét, a szexualitás, a gyereknevelés, a szerelem nélkül nem lennék az, aki most vagyok; bizonyára sokkal kevesebb lennék.
Ha újra kezdhetné az életét, mindent ugyanúgy csinálna?
Azt hiszem, hogy igen. Ehhez persze szükség volt arra is, hogy egy olyan szerető és gondoskodó családi, szülői és testvéri környezetben nevelkedtem, amelyben minden olyan alapot megkaptam, amivel neki lehet vágni az életnek. Ezért nagyon hálás vagyok.
Az interjú folytatását ide kattintva olvashatja.
