A komikusokat hagyni kell szabadon, hogy felháborodást keltsenek és megbotránkoztassanak – írja Leo Kearse a Spiked hírportálon.
Komikusként nem idegen számomra az eltörlés-kultúrája. Előadásaimat többször baloldali tüntetők zavarták meg, a szervezők feketelistára tettek, a kritikusok pedig leminősítenek nézeteim miatt, és a közösségi médiában viharokat zúdítanak rám.
A csőcselék megpróbálja elérni, hogy töröljenek. Ennek egyik divatos módja az, hogy visszanézik valakinek a Twitter-oldalát, és találnak valami kifogásolhatót, amit évekkel ezelőtt posztolt. Az én esetemben egy klipet, amelyben arról beszéltem, hogy miért nehezebb az embereknek férfiból nővé válnia, mint fordítva.
Sokan panaszkodtak, hogy az anyag transzfób. Nem az volt a szándékom, hogy az legyen. Nagyon tisztelem a transznemű embereket, mindaddig, amíg nem döntenek úgy, hogy női súlyemelő rekordokat fognak döntögetni.
Az anyag elsősorban nem a transznemű emberekről szólt, hanem rámutatott a férfiak és a nők között eltérő szépségnormákra.
De egy közösségi médiás csőcseléket nem érdekel a kontextus vagy a szándék. Az emberek láttak egy fehér férfit, aki transznemű kérdésekről beszél, és azt feltételezték, hogy biztosan a transznemű embereket becsmérlem
– mondja Kearse.
A komédiában szükségtelen a cenzúra. A komikusok egy zsűri előtt lépnek fel, mégpedig a közönség előtt. Ha olyasmit mondunk, ami valóban gyűlöletes vagy bigott, az emberek nem fognak nevetni. Az olyan eseteknek, mint az enyém, azonban van egy rejtett hatása. A humoristák öncenzúrát gyakorolnak, félnek attól, hogy olyasmit mondanak, ami sérti az uralkodó nézetet. A komédiának, amelynek a szólásszabadság bástyájának kellene lennie, ahol szemébe mondhatják az igazságot a fennálló hatalomnak.
Régebben adtam már elő underground műsorokban Bruneiben, ahol a komédiát folyamatosan ellenőrzik, és az istenkáromlásért halálbüntetés jár. Ott sokkal szabadabbnak éreztem magam a színpadon, mint Londonban, valahányszor a Wokestapo egyenruháját láttam a közönség sorai között (zöld haj, piercingek, összeszorított ajkak, és ujjak, amik az önfeledt felháborodás tweetelésére készek).
Életbevágóan fontos a szabadság, hogy felháborítóak és sértőek lehessünk – véli Kearse.
Borítókép: Unsplash / Bogomil Mihaylov
