Naftali Bennett június 13-i kormányalakítása két és fél éves belpolitikai válságot zárt le Izraelben. A koalícióalkotáshoz és Benjámin Netanjáhú hatalomvesztéséhez vezető politikai manőverek után azonban muszáj feltenni a kérdést: mennyire lesz képes a zsidó állam a hatalmi potenciáljának kiteljesítéséhez elengedhetetlen belső erőgyűjtése kihasználni a következő éveket? És vajon milyen lehetőségeket biztosít ez a folyamat Magyarország számára? – teszi fel a kérdést az AJTK kutatói blogján Csepregi Zsolt, az Antall József Tudásközpont nemzetközi igazgató-helyettese.
A Bennett–Lapid-kormány összetételének magyar szempontból fontos vonása, hogy több miniszter is rendelkezik magyar gyökerekkel (név szerint Jáir Lapid külügyminiszter, a miniszterelnök Bennett, Beni Ganc védelmi miniszter, Merav Michaeli közlekedésügyi miniszter és Orit Farkash-Hacohen tudományos és technológiaügyi miniszter – közülük hárman egyébként a koalícióban részt vevő pártok vezetői is). Ennek a tényezőnek a szerepét nem szabad túlértékelni, ugyanakkor a kapcsolatok jövőbeli fejlesztése során még fontos lehet.
A most soron következő időszak nagy lehetőségeket rejt Izrael régi partnerei, így Magyarország számára is. Mivel a zsidó állam gazdasága továbbra is túlhevült, célja, hogy az ott felhalmozódott tőkét és technológiát a magasabb megtérülési rátát és új üzleti lehetőségeket ígérő piacokon fialtassa. Ez a törekvés azonban nem csak Közép-Kelet-Európára, hanem a világ más feltörekvő gazdasági térségeire is lehetséges célpontként tekint, így Budapestnek mindenképpen ki kell használnia azokat az előnyeit, amelyekkel ide tudja csábítani az izraeli befektetéseket. Az egyik ilyen előnyt a V4-eken belül betöltött szerepe jelenti, és az, hogy a sajnálatosan megromlott és jelenleg hűvös lengyel–izraeli viszony miatt térségünkben az izraeliek a magyar szereplőkkel ápolt kapcsolatot preferálják.
Fontos lehetőség továbbá az is, hogy az új kormány négy tagja is magyar gyökerekkel rendelkezik, és mindannyian fontos, Magyarország szempontjából lényeges stratégiai pozíciókat töltenek be. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek a politikusok már eddig is az izraeli politikai élet kulcsszereplői voltak, azonban a miniszteri, miniszterelnöki székben olyan döntéseket hoznak majd meg, amelyek kulcsfontosságú technológiákat, tőkét és egyéb erőforrásokat biztosíthatnak Magyarországnak. Természetesen ez fordítva is igaz, mivel magyar szempontból sem irreleváns, ha egy-egy tárgyalópartnerének van magyar kötődése. A fejlődő kapcsolatban Magyarország kiváló európai lokációt, magas nívójú partnerintézményeket, fejlesztési projekteket, ezen keresztül pedig tudást, profitot és – ami az izraeliek számára kiemelten fontos – biztonságos környezetet nyújthat.
Azt is számításba kell venni azonban, hogy a magyar történelmi emlékezet második világháborúra vonatkozó elemeinek belpolitikai tárgyalása mostantól a világ egyik vezető hatalmát irányító politikai elit tagjait közvetlenül is érinti majd. Különösen igaz ez Jáir Lapidra, aki számára meghatározó emléket jelentenek édesapjának a vészkorszak alatti Budapesten átélt élményei. Ennek tükrében el kell kerülni, hogy Jeruzsálemben negatív reakciókat váltson ki egy-egy Magyarországból érkező hír, hiszen egy ilyen magyar–izraeli vita akár a nyugati fővárosokban is diplomáciai-politikai károkat okozhat Budapest számára.
Az eredeti teljes írás itt olvasható el.
Borítókép: EPA/GIL COHEN-MAGEN / POOL
