Luxemburg nem vásárolt a Pegasus nevű internetes kémprogramot is kifejlesztő NSO Group izraeli cég termékeiből, a vállalat luxemburgi telephellyel rendelkező fiókintézményei által fejlesztett kémszoftverek exportjára országa soha nem adott engedélyt, és sosem kapott erre vonatkozó kérelmet a szoftvercégtől – közölte Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter szerdán.
A helyi sajtó tájékoztatása szerint Asselborn egy parlamenti meghallgatáson elismerte, hogy az izraeli NSO-csoportot a szoftvercég két fiókintézményén kívül további hét kisebb vállalat képviseli.
Beszámolók szerint a luxemburgi külügyminiszter közzétette az izraeli kibercég helyi egységei igazgatóinak küldött levelét, amelyben országa törvényeinek betartására, köztük a magánélet védelmének fontosságára figyelmeztetett. Arra szólította fel a cégvezetőket, hogy tartózkodjanak minden olyan döntéstől, amelyek az áruk és technológiák illegális felhasználásához vezethetnek.
Asselborn súlyos aggodalmát fejezte ki a világ számos országában kirobbant kémkedési botrány miatt, és hangsúlyozta, hogy Luxemburg nem maradhat csendben, ha kapcsolat van az ország és egy olyan izraeli szoftvercég között, amelynek termékét újságírók, politikusok, aktivisták és ügyvédek megfigyelésére használják.
„Ha kiderül, hogy Luxemburgot használták fel az NSO programjával elkövetett emberi jogi jogsértésekre, arra Luxemburgnak válaszolnia kell”
— fogalmazott.
Asselborn elmondta azt is, hogy beszélt Izrael luxemburgi nagykövetével, aki ígéretet tett arra, hogy országa kivizsgál minden olyan állítást, amelyek szerint a cég szoftvereivel visszaéltek. Az NSO-csoportnak mind az izraeli védelmi, mind pedig az izraeli külügyminisztérium jóváhagyására szüksége van kémprogramjainak exportálásához – tette hozzá.
A Pegasus-ügy kirobbanása világszerte felháborodást váltott ki jogvédők, médiavállalatok és vezető politikusok körében.
Az NSO ugyanakkor biztosított afelől, hogy az általa kidolgozott szoftver kizárólag azt a célt szolgálja, hogy terrorista vagy más bűnügyi hálózatok leleplezése érdekében a titkosszolgálatok adatokat tudjanak gyűjteni.
Az oknyomozó projektben részt vevő sajtóorgánumok között szerepelt a francia Le Monde, a brit The Guardian és az amerikai Washington Post című napilap is. A tényfeltáró újságírók számára a párizsi székhelyű Forbidden Stories nevű újságírócsoport és az Amnesty International nemzetközi jogvédő szervezet bocsátott rendelkezésre egy 50 ezer telefonszámot tartalmazó listát, amelyen az NSO ügyfelei által 2016 óta kiválasztott potenciális célpontok szerepeltek.
