A Demokrata párt egyik jelenlegi legnagyobb kihívása az ún. corbynizáció (a Munkáspárt volt vezetője után, aki korábban rasszista botrányba keveredett kijelentései miatt), amit a törvényhozásba bekerült radikális baloldali képviselők generálnak tevékenységükkel – véli cikkében Dominic Green, amely The Jewish Chronicle oldalán jelent meg.
Nyolcszor szúrták meg késsel Slomó Noginski chábád rabbit egy zsidó iskola előtt Boston Brighton városrészében, ott, ahol én is lakom. Támadója, a 24 éves Khaled Awad fegyverrel próbálta elrabolni Noginskit, és amikor Noginski elfutott, Awad üldözőbe vette és leszúrta – írja Green.
Noginski csodával határos módon túlélte. Awadról elfogása után kiderült, hogy nemrégiben Floridában testi sértés és lopás miatt vádat emeltek ellene, és elmegyógyintézetbe küldték. A férfi 2019-ben diákvízummal érkezett az Egyesült Államokba Egyiptomból. Volt az egyetemről azt állítja, hogy Awad igencsak „erőszakos” és „nagyon antiszemita” volt.
Néhány nappal korábban a Bostontól keletre fekvő Winthropban egy fehér fajgyűlölő ellopott egy teherautót, majd agyonlőtt két fekete férfit, a légierő egyik veteránját és egy nyugdíjas rendőrt. A rendőrség „antiszemita és rasszista tartalmakat” talált a férfi számítógépén. A gyanú szerint a férfi egyik következő célpontja a Winthrop-i zsinagóga lett volna.
Eközben a Harvard Egyetemen a zsidó diákok központját is megrongálták: betörték az ablakát, horogkeresztet festettek az ajtóra, és egy palesztin zászlót pedig a kilincsre erősítettek. Nem kell aggódni ez csak anticionizmus, semmi esetre sem antiszemitizmus – úgy ahogy azt az egyetemen is tanítják mindenkinek.
A Harvard a Massachusetts állambeli Cambridge-ben van. Cambridge-ben annyira szigorúan veszik a politikai korrektséget, hogy nyolc nyelven is kiírják, ha valahol tilos a parkolás. Májusban, az Izrael és a Hámász közötti összecsapásokat követően a városi tanács hasonlóan jámbor mederben folyatott vitát egy Izrael bojkottjára vonatkozó indítványról, amellyel szemben egy alulról szerveződő és helyi lakosokat tömörítő kezdeményezés szólalt fel, aminek hatására a tanács elfogadott egy helyettesítő határozatot is, melyben nem nevezte meg Izraelt név szerint.
Quinton Zondervan, zöldtechnológiában utazó vállalkozó és a városi tanácsban helyet foglaló képviselő, aki az eredeti Izrael-ellenes indítványt is javasolta, úgy véli, hogy „sok párhuzam lelhető fel az amerikai feketék felszabadítási harcai és az izraeli-palesztin küzdelem között”. A Surinaméből bevándorolt Zondervan egy harvardi professzor felesége, és több nyelven beszél. Különösen jól beszéli az buta képmutatás nyelvét amikor azt állítja, hogy „mind az antiszemitizmus, mind az izraeli apartheid rasszizmusban gyökerezik”.
Hasonlókat hallhatunk Ayanna Pressleytől, a „The Squad” (fiatal demokrata kongresszusi képviselőnőkből álló csoport, amelynek tagja Ilhan Omar is) helyi kongresszusi képviselőnőjétől.
Májusban Pressley azt mondta a képviselőházban, hogy „a palesztinoknak ugyanazt mondják Izraelben, mint a feketéknek Amerikában – az ellenállásnak nincsen elfogadható formája”. Amikor a zsidók elleni utcai támadások sorozata tört ki, Pressley egy „minden élet számít” tweetben mosta kezeit: „Határozottan elítélem az antiszemitizmus és az iszlamofóbia terjedését… A felszabadításért és igazságért folytatott küzdelem megköveteli, hogy mindannyian elutasítsuk a gyűlölet és a megosztottság minden formáját”.
Noginsky rabbi megkéselése után is Pressley a megszokott univerzalista ostobaságot erőltette: „Az antiszemitizmus egyértelmű és valós fenyegetést jelent közösségeinkre nézve”. Valójában ez nincs így.
Az antiszemitizmus a zsidó embereket fenyegeti. Az olyan baloldali demokraták számára, mint Pressley, akik Izrael bűnbakképzésével próbálnak szavazókat szerezni és kapcsolatokat kiépíteni, nem jelent fenyegetést.
Pressley szerint a „felszabadítás és az igazságosság” azt jelenti, hogy elutasítjuk „a gyűlölet és megosztottság minden formáját”. Mi lehet mégis megosztóbb és gyűlöletkeltőbb, mint a nacionalizmus és a kapitalizmus, amelyekben a zsidók túlontúl is jól teljesítenek?
Pressley egyébként még így is viszonylag mérsékeltnek számít a „The Squad” a többi tagjához képest, akiknek a zsidók és Izrael elleni megszállottsága felemészti magát a Demokrata pártot – mindezt saját vezetőinek jóváhagyása mellett.
A Demokrata pártot irányító plutokraták cinikusan elfogadták a faji alapú politizálást, mert azzal számolnak, hogy ez tartós többséget biztosít számukra a törvényhozásban.
Képzeljük el, ha tudjuk, hogy egy olyan egyszerű brit munkáspárti, mint Keir Starmer (aki a brit Munkáspárt jelenlegi vezetője, maga is zsidó származású) aktívan kampányol egy olyan rasszista mellett, mint Jeremy Corbyn. Aztán képzeljük el – és ez a nehéz rész -, hogy a brit zsidók 70 százaléka ennek ellenére a Munkáspártra szavaz. Ezt teszik pontosan az amerikai zsidók is – zárja gondolatait a szerző.
