Egy mintegy 3 100 évvel ezelőtti, Jerubbaal bibliai próféta és bíró nevét viselő feliratot tártak fel az Izrael déli körzetében, a Kiryat Gat közelében lévő Khirbat er-Ra’i településen végzett ásatások során – jelentette be hétfőn a Régiségügyi Hatóság (IAA), a The Jerusalem Post jelentése szerint.
A kutatók kiemelték, hogy bár nem lehet bizonyosságot szerezni arról, hogy a felirat a Bírák könyvében említett alakra utal-e, a felfedezés fontos felismeréseket tár fel a bibliai szöveg és a történelmi valóság közötti kapcsolatról.
Az ebből az időszakból – a Kr. e. 12-11. századból – származó feliratok rendkívül ritkák.
A korsóra tintával írt írás az első alkalom, hogy a Jerubbaal név a bibliai szövegen kívül került elő. A feltételezések szerint a tulajdonos írta a nevét a korsóra.
„A Jerubbaal név a bibliai Bírák könyvéből ismert, mint a bíró, Gedeon ben Yoás másik neve” – állítja Yosef Garfinkel professzor és Sa’ar Ganor archeológus a Jeruzsálemi Héber Egyetemről.
Garfinkel és Ganor együtt vezetik a helyszínen folyó ásatásokat Dr. Kyle Keimerrel és Dr. Gil Daviesszel az ausztráliai Sydneyben található Macquarie Egyetemről.
„Gedeonról először említik, hogy a bálványimádás ellen küzdött, amikor összetörte a Baál oltárt és kivágta az Asherah-oszlopot” – magyarázták. „A bibliai hagyomány ezután úgy emlékezik meg róla, mint aki győzedelmeskedett a midianiták felett, akik átkeltek a Jordánon, hogy kifosszák a mezőgazdasági termést. A Biblia szerint Gedeon egy 300 katonából álló kis sereget szervezett, és éjszaka Ma’ayan Harod közelében megtámadta a midjánitákat”.
„Másnap korán reggel Jerubbaal – azaz Gedeon – és a vele lévő teljes csapat En-Harod fölött táborozott, míg Midián tábora a tőle északra fekvő síkságon, Gibeath-Moréban volt” – olvasható a Bírák könyve 7. fejezetének egyik versében.
Khirbat er-Ra’i feltárása 2015 óta folyik. Garfinkel szerint a lelőhelyet már a 19. században brit régészek által végzett felmérésből ismerték.
A csapat azért döntött az ásatások felújítása mellett, mert a lelőhely felszínén a Khirbat Qeiyafában, egy ősi, Dávid király idejéből – az i. e. 10. század körül – származó erődített városban feltárt leletekhez nagyon hasonló kerámiákat találtak.
„Azt hittük, hogy egy újabb erődítményt találunk, de ehelyett csak hat szobát találtunk, amelyek ebből az időszakból származnak, így úgy tűnik, hogy akkoriban még csak egy kis falu lehetett” – mondta a régész.
Kiderült azonban, hogy úgy tűnik, az a hely egy-két évszázaddal korábban, vagyis a bírák idején érte el fénykorát.
Khirbat er-Ra’i egy fontos régészeti lelőhely közelében található, ahol egykor a Bibliában gyakran szereplő központ, Lachis állt. Az i. e. 2. évezred közepén Lachis kiemelkedő kánaáni város volt. Józsué könyve szerint nem sokkal később az izraeliták lerombolták, amikor meghódították Izrael földjét az Egyiptomból való kivonulásukat követő sivatagi vándorlásuk végén.
A filiszteus Gát városa is a közelben volt.
A régészeti leletek, köztük az építészet és a kerámia alapján Khirbat er-Ra’i elsősorban kánaáni hely volt, de Garfinkel szerint erős filiszteus befolyással.
„Úgy vélem, hogy a helyszínt többnyire kánaáni menekültek lakták, akik a filiszteusok hegemóniája alá kerültek” – mondta.
A felirat, amelyet Christopher Rolston, a George Washington Egyetem epigráfiai szakértője fejtett meg, öt betűt tartalmaz: Yod (a tetején megtört), Resh, Bet, Ayin, Lamed.
Bár a betűk neve ismerősen hangozhat a héberül beszélők számára, az ábécé nem a héber ábécé volt, hanem egy olyan ábécé, amelyből évszázadokkal később a héber ábécé fejlődött ki.
„Az ábécéírást a kánaániak és az egyiptomiak hatására találták ki, közvetlenül i. e. 1800 körül” – jegyezte meg Garfinkel. „Ezt az írást, amely az egyiptomi hieroglifákból fejlődött ki, a késő bronzkorban [i. e. 1500-1200] és az I. vaskorban [i. e. 1200-1000] tovább használták. A héber és a föníciai írás csak az i. e. 10. század közepén alakult ki”.
Az a tény, hogy a hely kulturális hovatartozása nem izraelita volt, nem zárja ki, hogy a felirat a Bibliában említett Jerubbaalra utal. A kutatók hangsúlyozták, hogy sem az egyik, sem a másik irányban nem lehet bizonyosságot szerezni. De még ha a név valóban egy másik Jerubbaalra utalt is, a lelet akkor is fontos fényt vet a bibliai szöveg és a benne leírt időszak közötti kapcsolatra.
„Tekintettel a Szefela és a Jezréel-völgy közötti földrajzi távolságra, ez a felirat egy másik Jerubbaalra utalhat, és nem a bibliai hagyományban szereplő Gedeonra, bár nem zárható ki annak a lehetősége, hogy a korsó Gedeon bíróé volt” – mondta Garfinkel és Ganor.
„Mindenesetre a Jerubbaal név a bibliai bírák idején nyilvánvalóan általános használatban volt”.
„Mint tudjuk, jelentős vita folyik arról, hogy a bibliai hagyomány a valóságot tükrözi-e, és hogy hűséges-e a bírák és Dávid korából származó történelmi emlékekhez” – tették hozzá.
Jerubbaal a Bibliában csak a bírák korában jelenik meg, jegyezte meg Garfinkel és Ganor, mégis „most régészeti kontextusban is felfedezték, egy ebből az időszakból származó rétegben”.
„Az a tény, hogy azonos nevek szerepelnek a Bibliában, és a régészeti ásatásokból előkerült feliratokban is megtalálhatók, azt mutatja, hogy az emlékek megmaradtak és generációkon át öröklődtek” – zárta Garfinkel és Ganor.
