Nancy Pelosi, a képviselőház elnöke ismét nem volt elég bátor, és nem volt elég szavazata ahhoz, hogy elítélje Ilhan Omar képviselő legújabb Amerika-ellenes és antiszemita megnyilvánulását – írja Abraham H. Miller az Algemeinerben.
A minnesotai demokrata képviselőnő megtanulta korábbi antiszemita megnyilvánulásaiból, hogy a progresszívek és a fekete frakció felől számíthatott arra, hogy a védelmére kelnek. Caesar felesége is fölötte állt a szemrehányásoknak, amiként Omar is fölötte áll a következményeknek.
Ahelyett, hogy elítélték volna őt vitriolos retorikája miatt („It’s all about the Benjamins, baby”), arra az ősrégi költői képre hivatkozva, meléyben az amerikai zsidók fojtogatják a törvényhozási folyamatot, Omar ideológiai elvtársai képesek voltak egy felhígított nyilatkozatot előállítani, amelyben elítéltek mindenféle gyűlöletet, miközben kiemelték a nagyrészt jelentéktelen iszlamofóbiát.
Ezzel szemben az iszlamofóbia elítélését szinte soha nem társítják az antiszemitizmus megfelelő elítélésével.
Omarnak a zsidók démonizálására mutató erőfeszítései nem maradtak következmények nélkül. Egy olyan helyzetben, amikor a New York Times hamisan számol be a gázai civil áldozatokról – és amikor a városokban a bűnözők a zsidókat választják ki fizikai támadásaik célpontjául – a szavaknak következményei vannak.
Az antiszemitizmus a világ legrégebbi gyűlölete. Ez már nem a középkor zsidóellenes gyűlölete, ahol az ellenszenv alapja a vallás volt, és amelyet bizonyos fokig a zsidók megtéréssel megváltozhattak.
Németországban a 19. században a zsidó vallás démonizálása átalakult a zsidók mint faj démonizálásává, pedig nem azok. Következésképpen az áttérés már nem jelentett biztonságos megoldást a zsidók számára az üldöztetés elkerülésére.
Bár a Vatikán a náci korszakban erőfeszítéseket tett a nem árja katolikusok (ahogy a katolikus hitre áttért zsidókat nevezték) megmentésére, erőfeszítései kevés sikerrel jártak, mert még a katolikus országok is hajlandóak voltak szembeszállni a Vatikánnal ebben a kérdésben.
A most már fajként definiált zsidók kiszolgáltatottsága az antiszemitizmus cionizmus-ellenességgé való átalakulásával tovább nőtt. És ha eddig nem lett volna nyilvánvaló, sem a holokauszt, sem a zsidók etnikai tisztogatása a muszlim világban nem váltott ki szimpátiát a becsmérelt nép iránt.
Míg azt hitték, hogy Amerika az utolsó hely, ahol a gengszterek betörhetnek nyilvános helyekre, például éttermekbe, és zsidókat kiálthatnak ki kollektív büntetésre zsidók által egy több ezer kilométerre lévő idegen országban hozott politikai döntések miatt, ez már nyilvánvalóan nem igaz.
Az identitáspolitika és az interszekcionalitás abszurditása közepette a kollektív bűnösség vált normává. Egy ma Amerikában született fehér gyermek felelős mindazokért a valós és képzelt bűnökért, amelyeket a fehérek évszázadokon át elkövettek. Ez az új és veszélyes ideológia, amely ugyanolyan káros, mint a náci faji törvények, mivel ugyanazon az alapokon nyugszik – a rasszizmuson és a kollektív bűnösségen, valamint a kijelölt felsőbbrendű osztály jogán a kollektív megtorlásra.
És ez visszavezet minket Omar azon kijelentéséhez, hogy a zsidókat gonosznak, és ugyanolyan álnok és kegyetlen embereknek állította be, mint az iszlám terrorista csoportok, egy olyan kijelentéshez, amelyet egy ügyetlen és abszurd indoklással hozott vissza, amelyet a demokrata establishment felkarol. Ez az igazolás patinás mivoltát adja nekik, hogy megnyugtassák a zsidó demokratákat, akiknek szavazataira és pénzére szükségük van, de akiknek biztonsága és tisztelete nem számít.
Vajon a zsidók ráébrednek-e a rájuk leselkedő veszélyek felismerésére? Kétséges, mert az amerikai zsidók azt hiszik, ahogy a nem árja katolikusok is, hogy státuszuk megvédi őket. Azok a zsidók, akik azt hiszik, hogy a progresszív politika és a woke kultúra felkarolása megvédi őket, durva kiábrándulásnak néznek elébe – zárja cikkét a szerző.
