Korábban „10. számú kommandónak” nevezték őket, 87 tagjuk főleg zsidó menekültek voltak Németországból és Ausztriából, akiknek célja az volt, hogy bosszút álljanak a nácikon, akik megölték családjaikat. Sokan maguk is túlélték a táborokat – írja a Times of Israel.
Titokban kellett tartaniuk saját identitásukat, angol nevet vettek fel, és csak egyvalaki tudta a titkosszolgálatnál, hogy kik is ők.
Walesben és Skóciában képezték ki az „X” katonákat, majd Európába küldték őket a Harmadik Birodalmat ledöntő szövetséges csapatok oldalán. Mivel anyanyelvi szinten tudtak németül, ezért veszélyes küldetéseket teljesítettek az ellenséges sorok mögött. Elfogtak és kihallgattak nácikat, fontos információkat adva át a szövetségeseknek.
Az „X” katonák sosem küzdöttek közösen, egyedül vagy kis csapatban küldték őket különböző szövetséges osztagokhoz. Legalább felüket megölték, megsérültek, vagy eltűntek bevetés közben.
„Semmi sem tudta megállítani őket” – mondta Leah Garrett, egy új könyv szerzője, mely a kis kommandós egységről szól.
Garrett, akia New York-i Hunter College zsidó tudományok központjának igazgatója, már korábban is írt könyvet arról, hogyan írtak a világháborúról regényeikben zsidó szerzők.
Könyvében főleg három „X” katonára utal: Colin Ansonra (aki Claus Ascher néven született Frankfurtben), Peter Mastersre (aki Arany Péter néven született Bécsben) és Freddie Gray-re (aki Manfred Gans néven született Borkenben). Róluk tudta a legtöbb információt szerezni.
Anson zsidó apa és nem-zsidó anya gyermeke volt, keresztényként nevelkedett. Apját 1937-ben náciellenes tevékenységért tartóztatták le, és küldték Dachauba, két héttel később kapták meg apja hamvait, persze saját költségen küldték ki a családnak. Anson 1939-ben Angliába került, így lett később „X” katona.
A magyar-zsidó származású Masters Bécsből került Angliába, bevetették a D-napon, ahol a derékig érő vízből egy biciklivel és egy fegyverrel kezében mászott ki.
Gray, aki ortodox zsidó családból származott, és a háború végén dzsippel vezetett Hollandiából Németországon át Csehszlovákiába, ahol megtalálta szüleit a theresienstadti táborban. A szülei végül Izraelbe alijáztak. A szerző kiemeli, hogy a legtöbb „X” katona viszont elvesztette szeretteit.
A katonák többsége a háború után is használta angol nevét, kivételt jelentett Gans, aki fontosnak tartotta az eredeti nevet zsidó identitásához. Érdekesség, hogy a többség anglikánként élt, és asszimilált családot vezetett.
Az „X” katonáknak ma Walesben van emlékműve, mely nem utal zsidó hátterükre.
