Nem történt áttörés, de legalább Putyin szerint „nem volt ellenségeskedés” a két fél között.
Volt idő, amikor az orosz és az amerikai elnök közötti csúcstalálkozók világtörténelmi eseménynek számítottak, amelyeken a világbéke egyensúlya múlt. Ma már ez nincs így. Joe Biden és Vlagyimir Putyin még a genfi megbeszélésre szánt öt órát sem tudták kitölteni, nagyrészt azért, mert egyszerűen nem volt miről beszélniük – írja a Spectator World.
Oroszország ma nem fenyegeti az Egyesült Államok kulcsfontosságú érdekeit, nem rendelkezik szövetségekkel és stratégiai erőforrásokkal, csupán két területen maradt világhatalom és mindkettőt a hidegháborúból örökölte: mind a nukleáris arzenálját, mind az ENSZ Biztonsági Tanácsbeli vétójogát.
A Putyin-Biden csúcstalálkozó – ellentétben a három évvel ezelőtti, helsinki Trump-Putyin találkozóval, ahol Trump azt mondta, hogy Putyin szavának jobban hisz, mint az Egyesült Államok saját hírszerző szerveinek – csak egy diplomáciai semmiség volt. Putyin „meglehetősen konstruktívnak” nevezte a találkozót, és Bident „kiegyensúlyozott” politikusnak nevezte. Biden egy külön sajtótájékoztatón pedig „pozitívnak” írta le a csúcstalálkozót.
Nem történt áttörés – de Putyin szerint legalábbis „nem volt ellenségeskedés” a két fél között. A két vezető megállapodott abban, hogy nagyköveteik továbbra is a helyükön maradnak.
Az egyetlen nagyobb horderejű dolog a genfi csúcstalálkozóval kapcsolatban az volt, hogy kölcsönösen megállapodtak a kiberbiztonságról szóló egymás közötti konzultációk megkezdéséről – ami különösen fontos tekintve, hogy Oroszország a világ legaktívabb állami szponzora a kiberbűnözésnek és rosszindulatú kibertámadásoknak – legutóbb például éppen egy amerikai olajvezeték ellen.
Nem született megállapodás egyetlen olyan területen sem, amely ténylegesen befolyásolhatja a meglévő valós konfliktusokat Ukrajnával, Szíriával és Iránnal kapcsolatosan. Mint ismert, Putyin a közelmúltban a világ figyelmét újra a kelet-ukrajnai konfliktusra irányította, amikor nagy létszámban telepített orosz erőket az ukrán határ közelébe.
Szíriában Bassár el-Aszad is túlélését kizárólag Putyin katonai beavatkozásának köszönheti. Iránnal kapcsolatban pedig Oroszország az Egyesült Államok fontos partnere volt, amikor Obama idején megállapodás született a szankciók feloldásáról, cserébe azért, ha Teherán leállítja nukleáris programját. Ez a fajta együttműködés elképzelhetetlenné vált a 2016-os amerikai választásokba történő orosz beavatkozás, valamint Putyin orosz ellenzékiek elleni kemény fellépése és az egykori orosz disszidáltak elleni merényletkísérletek után.
Meglepetés volt, hogy a megbeszélések látszólag szívélyes légkörben zajlottak, annak ellenére, hogy Biden az év elején egy tévéinterjúban Putyint gyilkosnak nevezte. Az orosz elnök szerint mindkét fél „hajlandóságot mutatott egymás megértésére”, ugyanakkor a sajtótájékoztatón Biden nem volt hajlandó válaszolni arra az újságírói kérdésre, hogy kitart-e korábbi megjegyzése mellett, miszerint Putyinnak nincs lelke.
Minden más tekintetben mindkét fél tartotta magát a saját forgatókönyvéhez. Putyin, az orosz ellenzéki vezetők – nevezetesen a megmérgezett, majd bebörtönzött Alekszej Navalnij, akinek a nevét Putyin még mindig nem hajlandó nyilvánosan kimondani – elleni saját fellépését az amerikai rendőrségnek a Capitoliumon randalírozókkal szembeni kiállásához hasonlította.
Az orosz elnök az amerikaiak Guantanamo-öbölbeli tevékenységét hozta fel az emberi jogi bírálatokra válaszul, továbbá hangsúlyozta az amerikai városokban naponta lelőtt emberek nagy számát. „Ki a gyilkos?” – kérdezte Putyin.
Bidennek ugyanakkor úgy tűnik, hogy nincsenek illúziói: „Nem vagyok biztos benne, hogy [Putyin] változtatni fog a viselkedésén” – mondta, mielőtt távozott volna a pódiumról a csúcstalálkozó után. Biden, a világ nagy részével együtt, feladta, hogy megváltoztassa a Kreml viselkedését, ehelyett annak megfékezésre koncentrál. Az, hogy Putyin megértette-e az üzenetet, miszerint a Nyugat türelme véget ért, majd csak akkor derül ki, ha leállítja a kibertérben zajló ellenségeskedést és a hazai ellenzéke elleni fokozódó elnyomását.
MTI/AP/Alekszandr Zemljanyicsenko
