Az elmúlt évtizedben Izrael történelme során először alakított ki erős diplomáciai pozíciót a régióban és világszerte. Izrael stratégiai kapcsolatokat épített fel az arab államokkal és a Földközi-tenger keleti partvidékének államaival. Szoros kapcsolatokat dolgozott ki az EU közép-európai államokat tömörítő visegrádi csoportjával, Magyarországgal, Lengyelországgal, Szlovákiával és Csehországgal, valamint Ausztriával és Olaszországgal. Izrael fejlesztette diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatait Afrika, Közép- és Dél-Amerika államaival valamint Indiával, Japánnal és Dél-Koreával.
Sajnos valószínű, hogy mindaz, amit Izrael fáradságos munkával elért, elveszhet, miután a Jáir Lapid vezette új kormánykoalíció jövő héten átveszi a hatalmat. Ennek három oka van — írja weboldalán Caroline Glick.
Először is, Benjamin Netanjahu miniszterelnök Izrael diplomáciai diadalainak szerzője. Ezek az ő külpolitikai elképzelésén alapulnak, miszerint a diplomáciai kapcsolatok sokkal inkább a közös érdekekre épülnek, mint az ideológiára, és hogy Izrael rengeteget tud nyújtani a világ nemzeteinek.
Sok minden megosztja a leendő kormánykoalíció tagjait. Egy dologban azonban egyetértenek – mindannyian gyűlölik Netanjahut. Tehát az első ok, amiért Izrael hamarosan lemondhat diplomáciai eredményeiről az az, hogy Lapid és koalíciós partnereinek többsége el akarja törölni Netanjahu eredményeit.
A második ok, amiért Izrael diplomáciai pozíciója valószínűleg hamarosan összeomlik az az, hogy
Lapid és Benny Ganz védelmi miniszter a legtöbb partnerével együtt nem osztja Netanjahu diplomáciai elképzeléseit.
Lapid külügyminiszter lesz. Lapid, Ganz és a leendő koalíció többi tagja Izrael elit osztályának tagjai, amely magában foglalja a politikai baloldalt, a médiát, a biztonsági apparátus, a külügyminisztérium és az igazságügyi minisztérium magas rangú vezetőit, valamint azokat a jobboldaliakat, akik jobban szeretik az ő társaságukat és elismerésüket, mint a saját táborukét. Izrael elitje szinte kivétel nélkül úgy véli, hogy Izrael diplomáciai pozíciója kizárólag a Beltway establishmenttel való kapcsolatainak függvénye. Minél közelebb áll Izrael az amerikai uralkodó osztályhoz, annál erősebb nemzetközi szinten. Minél gyengébb Izrael kapcsolata az amerikai elittel, annál gyengébb a nemzetközi pozíciója.
A harmadik ok, amiért Izrael diplomáciai eredményeinek évtizede valószínűleg rövid időn belül véget ér az az, hogy Amerika-megszállott elitistákként Lapid, Ganz és társaik nem értik meg annak fontosságát és lehetőségeit, amit Netanjahu elért.
Nem fogják a szükséges erőforrásokat arra fordítani, hogy fenntartsák azokat a kapcsolatokat, amelyeket olyanokkal kovácsolt, mint Sebastian Kurz, osztrák kancellár vagy Javier Bolsonaro, brazil elnök, mert nem értékelik ezeket a kapcsolatokat. Így ezek el fognak sorvadni.
Ezzel aztán eljutottunk Washingtonba, az egyetlen helyre, amely a leendő kabinetminiszterek számára számít.
Hétfőn Antony Blinken, amerikai külügyminiszter tanúvallomást tett a képviselőház és a szenátus bizottságai előtt. Megjegyzéseiből kiderült, hogy ahogy Lapid és kollégái Netanjahu örökségét akarják lerombolni, úgy Joe Biden amerikai elnök, Blinken és tanácsadóik ipari méretű radírt ragadtak Donald Trump közel-keleti politikája és eredményei eltörlésére.
Vegyük például a Golán-fennsíkokat. Trump 2019-ben elismerte Izrael szuverenitását a Szíriával és Jordániával határos stratégiai enklávé felett. Arra a kérdésre, hogy a Biden-kormányzat is elismeri-e Izrael szuverenitását, Blinken így válaszolt: „Gyakorlatilag Izrael ellenőrzi a Golán-fennsíkot, függetlenül annak jogi státuszától, és ennek így is kell maradnia, amíg a dolgok el nem jutnak arra a pontra, hogy Szíria és minden, ami Szíriából működik, nem jelent többé fenyegetést Izraelre. Ennek most a közelében sem vagyunk”.
Vagy rövidebben szólva: Nem.
Aztán ott van Irán. A demokrata szenátorok hétfőn republikánus kollégáikhoz csatlakozva tisztázást követeltek a kormány Iránnal folytatott nukleáris diplomáciájáról. A 2015-ös nukleáris megállapodás, amely mellett a kormányzat elkötelezte magát, ideiglenes korlátozásokat vezetett be Irán nukleáris tevékenységére, cserébe pedig szabad utat biztosított Iránnak a 2030-ig történő katonai célú nukleáris ütőképesség eléréséhez, valamint 150 milliárd dollár szankciókönnyítést. Trump 2018-ban felbontotta a megállapodást, mert Irán megszegte az egyezményben foglalt, nukleáris tevékenységére vonatkozó korlátozásokat, és visszaállította az Obama-kormányzat által feloldott amerikai gazdasági szankciókat.
A demokrata és republikánus törvényhozók azt kérdezték, hogy az Iránnal szembeni amerikai gazdasági szankciók eltörlése hogyan érné el az iráni nukleáris tevékenységek korlátozásának célját, tekintve, hogy Teherán mindvégig megszegte a megállapodásban foglalt, nukleáris tevékenységére vonatkozó korlátozásokat. Meg akarták érteni, hogy Irán miért egyezne bele nukleáris munkájának hosszabb és erősebb korlátozásába a jövőben, ahogy azt Blinken ígéri, ha a 2015-ös megállapodás nyitott utat biztosít számukra a bombához. És tudni akarták, hogy a Blinken garantálni tudja-e, hogy a szankciók enyhítéséből származó pénz nem az iráni Forradalmi Gárda pénztárába kerül.
Blinken minden kérdésre egy „nem-következik belőle”-vel válaszolt.
„Az [iráni nukleáris] programja előrefelé galoppozik… Minél tovább tart ez az egész, annál inkább csökken a kitörési idő. A nyilvános jelentések szerint mostanra a legjobb esetben is csak néhány hónapra csökkent. És ha ez így folytatódik, akkor hetek kérdése lesz.”
Blinken pánikkeltő véleménye nem képezett bevezetőt az iráni nukleáris létesítmények elleni katonai csapásokra való felhívásnak. Sőt, még a rezsim összeomlását célzó maximális gazdasági nyomásgyakorlás új stratégiája bejelentésének sem.
Ellenkezőleg, Blinken szerint a fenyegetés méreteit és sürgősségét tekintve az Egyesült Államoknak azonnal vissza kell térnie a 2015-ös megállapodáshoz, azaz dollármilliárdos szankciókönnyítést kell adnia Iránnak, hogy „dobozba zárja a nukleáris problémát”.
Egyszerűbben fogalmazva Blinken azt mondta, hogy a szenátorok aggodalmai lényegtelenek. A kormányzat politikai célja nem az, hogy megakadályozza Irán atomhatalommá és regionális hegemónná válását. A kormány célja az, hogy Irán barátja legyen.
Néhány nappal azelőtt, hogy Blinken lemondott a Golán-fennsík feletti izraeli szuverenitás amerikai elismeréséről, és kijelentette, hogy az Iránnal szembeni amerikai politika célja az, hogy az ajatollahok barátja legyen, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy hagyja, hogy Irán nukleáris fegyverekkel rendelkező regionális hegemónná váljon, a külügyminisztériumban találkozott „barátjával”, Benny Ganz-cal. A találkozó nyilvánvalóan nem tett mély benyomást Blinkenre. Ha Ganz azt remélte, hogy a Biden-csapattal való „pozitív kémia” lehetővé teszi számára, hogy befolyásolhassa őket, kétségtelenül csalódnia kellett.
Valamikor 2014-ben Netanjahu rájött, hogy Barack Obama, akkori elnöknek és csapatának – ami most Biden csapata – nem áll szándékában megakadályozni, hogy Irán nukleárisan felfegyverzett, hegemón hatalommá váljon.
Erre a felismerésre úgy reagált, hogy az elmúlt nyolc évet azzal töltötte, hogy érdekalapú szövetséget alakított ki az arab öböl menti államokkal, akiket szintén fenyeget Irán.
A Trump-kormányzat üdvözölte ezt a szövetséget. A Biden-kormányzat annyira ellenséges vele szemben, hogy Biden rögtön hivatalba lépése után offenzívát indított Szaúd-Arábia ellen. Az adminisztráció nem hajlandó az Ábrahámi Egyezményt a nevén nevezni. És a Hamász legutóbbi, Izrael elleni miniháborúja során az adminisztráció állítólag nyomást gyakorolt az Ábrahámi Megállapodás tagállamaira, az Egyesült Arab Emírségekre, Bahreinre, Szudánra és Marokkóra, hogy ítéljék el Izrael erőfeszítéseit a Hamász rakétaerejének megsemmisítésére. Kétségtelen, hogy Netanjahu hosszú órákat dolgozott azon, hogy ilyen ítéletek ne szülessenek.
Szembenézve a kormányzat zsigeri ellenségességével Izrael és a szunnita arab államok közötti kapcsolatokkal szemben, Lapid, Ganz és kollégáik sokkal kevésbé valószínű, hogy eget és földet mozdítanának meg ezek fenntartása érdekében.
Aztán ott van Jeruzsálem. Hétfőn 16 republikánus szenátor írt alá egy Bidennek szóló levelet, amelyben kifejezték ellenállásukat a kormány azon terve ellen, hogy a Palesztin Hatóság számára konzulátust létesítsen Jeruzsálemben, és újra megnyissa a Palesztin Hatóság washingtoni képviseleti irodáját. Az indoklás szerint Trump a jeruzsálemi nagykövetségi törvény előírásai szerint zárta be a konzulátust. A PLO washingtoni irodáját azért záratta be, mert az a terrorizmus áldozatai számára az igazságszolgáltatás és biztonság előmozdításáról szóló törvény, más néven a Taylor Force-törvény megsértésével működött. A jeruzsálemi konzulátus létesítése és a PLO washingtoni irodájának újranyitása egyaránt ellentétes lenne az amerikai törvényekkel – jegyezték meg.
Bár a szenátoroknak kétségtelenül igazuk volt, a kormányzat elkötelezett terve megvalósítása mellett. Biden és tanácsadói csak akkor érezhetik úgy, hogy kénytelenek változtatni az irányvonalon, ha erőfeszítéseik éles ellenállásba ütköznek.
Lapid koalíciójától nem fogja ezt megkapni. Merav Michaeli munkáspárti vezető és leendő közlekedési miniszter a héten kijelentette, hogy a Júdea és Szamaria útjainak javítására előirányzott 1,5 milliárd sékelt (462 millió dollár) el kívánja törölni. Manszúr Abbász, a Raam vezetője ideológiailag a Muzulmán Testvériséghez kötődik. Nemcsak, hogy nem ellenzi a Palesztin Hatóság jeruzsálemi konzulátusának megnyitását, de talán részt vesz egy olyan amerikai diplomáciai képviselet megnyitóján Izrael fővárosában, amely Izrael palesztin ellenségeinek szolgálatára rendezkedik be.
Izrael egyik legnagyobb diplomáciai értéke az elmúlt években az volt, hogy szoros kapcsolatokat ápolt a nacionalisták által vezetett uniós tagállamokkal. Ezek az első emberek újra és újra megakadályozták az EU brüsszeli vezetésének Izrael elítélésére irányuló erőfeszítéseit.
Az a vezető, aki a legtöbbet tett az Izraelt elítélő uniós intézkedések megakadályozásáért, Orbán Viktor magyar miniszterelnök volt.
A Jeruzsálem és Budapest közötti kapcsolatok legszókimondóbb bírálója Lapid volt. Amikor Orbán hivatalos látogatásra Izraelbe érkezett, Lapid „nemzeti szégyen”-nek nevezte az eseményt, mivel Orbán csodálatát fejezte ki Magyarország háborús vezetője és náci kollaboráns Horthy admirális iránt.
Az amerikai zsidó közösség vezetőihez hasonlóan, akikkel szoros szövetségben áll, Lapid mélyen ellenséges az európai nacionalista vezetőkkel szemben annak ellenére, hogy lelkesen támogatják Izraelt. Külügyminiszterként Lapid valószínűleg szigonyra fogja szúrni Izrael kapcsolatait a visegrádi csoporttal, és ezzel tönkreteszi azt, hogy megakadályozza az EU Izrael elítélését.
Mi a helyzet Naftali Bennettel? Hol lesz ebben az egészben a kijelölt miniszterelnök? Még abban a valószínűtlen esetben is, ha Bennett fenn akarja majd tartani Netanjahu politikáját, nem lesz meg hozzá a hatalma. Bár elméletileg a kormánynak egyenlő súlyt kellene adnia a jobb- és baloldali képviselőknek, nehéz elképzelni, hogy ez a gyakorlatban hogyan fog megnyilvánulni. Avigdor Liberman Jiszrael Bejtenu pártja még mindig jobboldali pártnak számít. Lieberman azonban szinte minden kérdésben a baloldal álláspontját fogadta el. Nehéz elképzelni, hogy bármi ellentmondásos kérdésben Bennett mellé állna, különösen, ha az Netanjahu örökségének fenntartásáról van szó. És még ha Liberman Bennett mellé állna is, nem lesz hatalmuk arra kényszeríteni Lapidot, hogy olyasmit tegyen, amit ő nem akar. Legfeljebb megakadályozhatják, hogy megtegyen néhány olyan dolgot, amit nem akarnak, hogy megtegyen.
Ha Bennett úgy dönt, hogy miniszterelnökként önállóan lép fel Jeruzsálem, vagy a Golán-fennsíkok ügyében, vagy megakadályozza, hogy Irán bombához jusson, vagy bármi másban, amit Lapid és a baloldal ellenez, akkor koalíciós partnerei és a média régen lejátszott dolgokról fognak beszélgetni. Politikai bázis nélkül Bennett – akárcsak jobboldali kollégája, az Új Remény Párt vezetője, Gideon Száár – gyorsan két lehetőség elé kerül. Vagy elfogadja a baloldal ideológiai álláspontját, ahogyan Ehud Olmert, Tzipi Livni és Ariel Sharon tette előtte, vagy megbuktatja a kormányt, és távozik a közéletből.
A Biden-kormányzatnak kevesebb, mint hat hónapba telt, hogy szétverje Trump Izraelben és a tágabb Közel-Keleten elért eredményeit. Arra számíthatunk, hogy a hivatalba lépő kormány már az első napon megbontja Izrael diplomáciai pozícióit.
