Az Egyesült Államok minden lehetőséget megvizsgál, hogyan segíthetne az amerikai csapatokkal korábban szorosan együttműködő afgán alkalmazottaknak, akik a katonai kivonulás után a tálibok áldozatává válhatnak – jelentette ki hétfőn Antony Blinken amerikai külügyminiszter a képviselőház külügyi bizottsága előtt.
A tárcavezető ígéretet tett arra, hogy felgyorsítják a bevándorlási vízumok kiadását azon tolmácsok, járművezetők vagy építőmunkások részére, akik az Egyesült Államok hadseregének dolgoztak. Blinken hozzátette: „jelentősen romolhat a biztonság” az amerikai csapatok kivonulása után, azonban a külügyminiszter szerint ez nem egyik napról a másikra fog megtörténni. „Nem feltétlenül tennék egyenlőségjelet a csapataink júliusi, augusztusi vagy szeptember eleji kivonulása és a helyzet azonnali romlása között” – fogalmazott a külügyminiszter.
Az utóbbi időben egyre több volt afgán tolmács állt ki a nyilvánosság elé azzal: retteg amiatt, hogy mi történik velük, ha a szélsőséges, kormányellenes tálibok újra hatalomra kerülnek Afganisztánban. Az országban 2016 óta legalább 300 tolmácsot öltek meg.
A tálibok világossá tették, hogy ezeket az embereket célpontoknak fogják tekinteni, az iszlám ellenségeinek tartják őket, akik számára nincs kegyelem – mondta május végén Matt Zeller, az afganisztáni tolmácsok érdekképviseleti szervezetének társalapítója.
Blinken a texasi Michael McCaul republikánus képviselő felvetésére válaszolt, aki szerint „ezeknek az embereknek célkereszt lesz a hátukon attól a pillanattól kezdve, hogy elhagyjuk az országot, és ha magukra hagyjuk őket, akkor ténylegesen aláírjuk a halálos ítéletüket”. A külügyminiszter arra kérte a kongresszust, hogy 8000 fővel emeljék meg az afgánokra vonatkozó speciális bevándorlási létszámhatárt.
„Képesek leszünk végrehajtani bármilyen parancsot, amit kapunk” – ezt mondta hétfőn Frank McKenzie tábornok, a térségért felelős Középső Parancsnokság parancsnoka egy sajtótájékoztatón arra a kérdésre válaszolva, hogy a Pentagon hamarosan elkezdheti-e a kiszolgáltatott munkavállalók kimenekítését.
A tábornok arról is beszélt, hogy az Egyesült Államok csapatainak felét már kivonta Afganisztánból, és továbbra is jó úton haladnak, hogy betartsák a szeptember 11-i határidőt, és befejezzék Amerika leghosszabb háborúját. McKenzie szerint az elkövetkező hónapok kritikus fontosságúak lesznek Afganisztán jövője szempontjából, és sürgette az afgán kormányt és a tálibokat, hogy folytassák a régóta elakadt tárgyalásokat.
Joe Biden amerikai elnök április közepén jelentette be, hogy az amerikai csapatok a New York- i terrortámadás huszadik évfordulójáig, idén szeptember 11-ig kivonulnak Afganisztánból. Nem sokkal ezt követően Jens Stoltenberg NATO-főtitkár is az ázsiai országban állomásozó NATO-erők kivonásáról tájékoztatott. Sokan attól tartanak, hogy a csapatkivonás nyomán Afganisztán káoszba süllyed. Elemzők szerint a kivonulás újabb polgárháborúba taszíthatja az országot, illetve lehetővé teheti a 2001-ben elűzött tálibok visszatérését a hatalomba.
Az Egyesült Államok tavaly állapodott meg az afgán kormány ellen harcoló tálibokkal a kivonulásról közel húszévnyi katonai beavatkozás után. Az iszlamista lázadók viszonzásképpen megígérték, hogy felhagynak a fegyveres támadásokkal, és részt vesznek az afganisztáni felek közötti béketárgyalásokon. A tárgyalások mindazonáltal megrekedtek, nem sikerült kézzelfogható eredményt elérni, és a támadások sem szűntek meg.
A kivonulásról szóló döntést érték kritikák a demokraták és a republikánusok oldaláról is. Abban azonban szinte mindenki egyetért, hogy ideje véget vetni annak a két évtizede tartó háborúnak, amelynek során több mint 2200 amerikai katona halt meg, 20 ezer megsebesült, és körülbelül 2000 milliárd dollárjába került az országnak.
Az amerikaiaknak jópofát kell vágniuk ahhoz, hogy a tálibok húsz év, kétezer halott és kétbillió dollár veszteség után úgy vágták pofán őket, hogy örülhetnek, ha nem sütik rájuk az árulás bélyegét a korrupt és magára hagyott afgán erőkkel szemben. Mondjuk az annyira nem fog a nehezükre esni, mert az afganisztáni kábítószer kereskedelemből húzott sáp bőven pótolta a veszteségeiket, vagy ha nem, hát a tavalyi karácsonyi ajándékpénzhez nyomtatnak a levegőből még további kétbilliót, amit az USA ez év október 1-gyel induló jövő évi költségvetési terve már eleve tartalmaz.
Most már csak azt kell kitalálniuk, hogy a következő húsz évben miből fogják korrumpálni a tálibokat, mert addig a nyomdagépük biztosan tönkre fog menni, hasonlóképp a vietnami háborúhoz, amikor 1971. augusztus 15-én Nixon bejelentette a tévében, hogy a kincstár ideiglenesen felfüggeszti a dollár aranyra váltását, ami azóta is tart, igaz akkor még csak 35 dollárba került egy uncia belőle, a mostani kétezerrel szemben, ami nem kis inflációt jelent.
Ezúttal a pénzromlás ütemének további gyorsulására számíthatunk tekintettel arra, hogy a fáma szerint még a hetvenes évek elején valamelyik okostojás küldött a FED-nek egy tízdollárost, hogy az ígéretéhez híven váltsa be, mire kapott egy válaszlevelet benne két darab ötdollárossal. Most ahelyett három darab háromdolláros bankjegyet küldenének, elvégre hamarosan nem mindegy, mi lesz a borítékban?