Az új Demokrata Pártot vezető oligarchák és technokraták az ortodoxiájukat zavargások segítségével kényszerítik rá az általuk irányított államokra, és a végrehajtást olyan párthoz tartozó militáns mozgalmak végzik, mint a BLM vagy az antifa – írja Lee Smith a Tablet magazinban.
A Demokrata Pártnak volt egy problémája. Milliárdosok által pénzelt vezetői, egy aprócska, inkoherens és privilegizált klikk olyan tervezeteket nyomtak át, amelyeket az átlag demokrata szavazó nem támogatott. Hogyan oldották meg ezt a nézetkülönbséget? Úgy, ahogy a harmadik világ elitjei szokták: utcai erőszakot használtak, hogy a kliensek ne lázadjanak – kezdi Lee.
A múlt héten a palesztin párti demonstrálók azzal felvételiztek, hogy csatlakozhassanak a demokraták militáns csoportjaihoz, hogy megtámadták a zsidókat New Yorkban és Los Angelesben. Az erőszak apologétái azzal érvelnek, hogy „a demonstrálók mérgesek, amiért ártatlan palesztin gyerekek haltak meg az izraeli támadás során Gázában, és ezt a frusztrációt helytelen módon az amerikai zsidókon vezetik le”. Nem ez történik – szögezi le a szerző.
Ki tudná megmondani, hogy az aktivisták közül, akik a palesztin zászlót lengetik miközben a zsidókat verik, vajon hányan vannak, akik valóban palesztin amerikaiak? Talán sokuk nem is arab vagy muszlim, de mindez nem fontos, mert bejelentkeztek arra, hogy előre mozdítsák és reklámozzák a muszlimok és az arabok érdekeit, akiket egy érdekcsoportként képviselnek. Így – állítja Lee – valójában nem is a palesztin zászlót viszik, hanem a demokratákét.
Valójában erről szól az „interszekcionalitás” egy branding mechanizmus az egész, ami arra van, hogy a Demokrata Párt különböző szekcióit összegyűjtsék egy nagy potenciálisan véres sátor alatt – írja a szerző.
A modern Demokrata Párt egy olyan felűről irányított struktúrában működik, amelyet a Big Tech cégek és a Wall Street pénzelnek, amelynek szélsőséges program pontjait, mint a nyitott határok elsősorban egy kis csoportnyi igazgató, technokrata és professzor támogatja. A pártnak rengeteg pénze van és övé minden nagyobb intézmény az országban, kezdve a sajtótól az Igazságügyi Minisztériumig. Amije nincs az a szavazók. Ezért érdekcsoportokba pakolta és vevőkké változtatta őket.
A trükk az volt, hogy mindegyiknek be kellett férnie valahogy. Kívülről semmi értelme mikor az LMBT aktivisták megjelennek egy palesztin terrorcsoport melletti tüntetésen. De ami az olvasónak képmutatásnak tűnhet, az kiválóan illusztrálja az alaptézist, mi szerint ezek a látszólak össze nem illő csoportok mind egy célért dolgoznak: hogy fönntartsák a Demokrata Pártot.
Mikor az LMBT aktivisták megjelennek, hogy iszlamista terroristák mellett demonstráljanak, valójában nem a Hamászt, hanem a Demokrata Pártot támogatják.
Az elmúlt időben többen rámutattak, hogy ezek a kék milíciák elkerülték a republikánus régiókat. A szerző szerint meglehetősen furcsán hat, hogy a zavargások elkerülték azokat a lakónegyedeket, ahol Trump 74 millió szavazója él.
Lehetséges, hogy féltek az esetleges ellenállástól. De akkor miért fosztogattak a saját szomszédságaikban? Lee szerint azért, mert nem az volt a céljuk, hogy a „republikánus ellenfeleikkel” konfrontáljanak, hanem, hogy
jelezzék a szomszédaiknak és a Biden szavazóknak, hogy a biztonságuk, sőt még az életük is azon múlik, hogy követik-e a hitet.
Nyilvánvaló, hogy számtalan olyan program van, amit a demokraták nyomnak, miközben a szavazók nem támogatják őket. Ilyen például a rendőrség költségvetésének csökkentése, amit a külvárosokban élő afro-amerikaiak egyáltalán nem szeretnének.
Kérdés, hogy a kiemelkedő tanulmányi eredményekkel rendelkező ázsiai amerikaiak miért szavaznak egy pártra, amely megszünteti a tanulmányi eredmény alapú felvételit? S az amerikai zsidók miért szavaznak egy olyan pártra, amely támogatja a palesztin terrort és olyan politikusokat emel fel, mint Rashida Tlaib, aki olyan szervezeteket támogat, amely ünnepli a zsidók megölését? Racionális alapon nincs értelme a döntésüknek – írja Lee.
Ezért van szükség az utcai erőszakra, hogy a döntéshozatal ne legyen racionális. A félelemről szól az egész: ha rosszat mondasz az üzletedet, az otthonod, a feleséged, a gyerekeidet érheti kár.
A szerző szerint mindez az „eltörlés kultúrájának” az utcai verziója. Ha valaki könyvkiadásban dolgozik vagy egyetemen vagy egy tech cégnél és véletlenül vagy szándékosan szembemegy a párt konszenzussal, akkor elveszti a munkáját. Ez nem könnyű, de ami az utcákon történik, még ennél is rémisztőbb. Az utcákon bandák randalíroznak, akiket egy politikai párt hatalmazott fel és támogat azért, hogy véghez vihessenek egy programot, amellyel elpusztítanák azt az Amerikát, amit ismerünk – zárja a Lee Smith.
Fotó: EPA/JUSTIN LANE
