Az Associated Press állítása szerint soha nem osztozott tudatosan egy épületen a Hamásszal Gázában. Saját tudósítói – és az Obama-kormányzat korábbi tisztviselői – máshogy tudják.
A hétvégén az Izraeli Védelmi Erők leromboltak egy épületet Gázában, amelyet az Associated Press a Hamász palesztin terrorszervezet hírszerző szolgálataival osztott meg. Az AP összes riporterét az IDF már jóval a csapás előtt felszólította, hogy hagyják el az épületet, de ez nem akadályozta meg a bombázás utáni álszent felháborodás áradatának elszabadulását – írja Lee Smith a Tablet magazinban.
„Az AP irodája 15 éve ebben az épületben van” – mondta a hírszolgálat vezetője, Gary Pruitt egy nyilatkozatban. „Semmi jel nem utalt arra, hogy a Hamász az épületben tartózkodott vagy tevékenykedett volna. Ezt lehetőségeinkhez mérten ellenőrizzük. Soha nem tennénk tudatosan kockára újságíróinkat”.
Ez így nem tisztességes: az AP riporterei bizonyára tudták, hogy Hamász-szomszédaik vannak. Sőt, Tommy Vietor, a Nemzetbiztonsági Tanács korábbi szóvivője Barack Obama elnök alatt még szombaton is ezt mondta. „Beszéltem valakivel, aki *annak idején* rendszeresen abban az épületben dolgozott, és azt mondta, hogy szerinte ott lehetett a Hamász irodája” – tweetelte Vietor.
Más szóval, bárki, aki rendszeresen dolgozott az épületben, tudatában volt, hogy valószínűleg közös címük van az Iszlám Ellenállási Mozgalommal. Vietor azt is elismerte a Twitteren, hogy a terrorcsoportok „célzottan civilekkel közös helyszínekre telepítik műveleteiket. Ez azonban nem újdonság „. A terrorcsoportok emberi pajzsokat használnak, és a sajtó láthatóan önkéntesnek jelentkezik erre a szerepre.
A helyzet a következő: semmi meglepő nincs abban, hogy a nyugati sajtóorgánumok megállapodnak a terrorista rezsimekkel. A Közel-Keleten állandóan ez történik.
A CNN tartózkodott attól, hogy beszámoljon Szaddám Huszein iraki atrocitásairól, hogy nyitva tarthassa bagdadi irodáját. A New York Times hírhedten még egy utazócsoportot is vezetett az Iráni Iszlám Köztársaságba.
Ez a helyzet még nyíltabb és nyilvánvalóbb Gázában.
Az egyetlen ok, amiért egy olyan sajtóorgánumnak, mint az AP ott irodát kell nyitnia az az, hogy a Hamászról tudósítson, azt azonban nem tartotta fontosnak, hogy beszámoljon arról, hogy a csoport hogyan tárol rakétákat az otthonokban, iskolákban és kórházakban, vagy, hogy a Teherántól kapott pénzből milyen kevés jut a polgári infrastruktúra kiépítésére vagy a felelős kormányzásra.
Ez azért van, mert a Hamász egyetlen célja, hogy a Gázából érkező hírek a cionisták alapvető gonoszságáról szóljanak. A Hamász közvetlen fenyegetésekkel, valamint az újságírók helyes irányba terelésére kinevezett fixerek és felügyelők révén minden sajtóorgánummal és újságíróval tudatja a területen, hogy ha nem értik meg ezt az alapvető szempontot, akkor nem látják szívesen őket Gázában. Egy újságíró élete is múlhat azon, hogy felfogta-e ezeket a vörös vonalakat.
A Tablet munkatársa és az AP jeruzsálemi irodájának korábbi tudósítója, Matti Friedman egy 2014-es Atlantic-esszében magyarázta el a helyzetet:
„Az iroda vezető szerkesztői arról tájékoztattak, hogy palesztin tudósítójuk Gázában nem tud kritikusan tudósítani a Hamászról, mert ezzel veszélybe kerülne”. Ebben a kontextusban a Hamásszal való közös épület megosztása maga a jóhiszeműség: Megértettük a feltételeidet, nem akarunk neked rosszat, és hogy megmutassuk, hogy továbbra is betartjuk a szabályaidat, megerősítjük a kapcsolatunkat azzal, hogy szomszédokként élünk együtt, hogy osztozzunk a győzelmeidben és elviseljük a megpróbáltatásaidat.
Miért egyeznének bele nyugati újságírók abba, hogy egy olyan terrorszervezetet pásztoroljanak, amelyet annyira fűt a zsidógyűlölet, hogy ártatlan emberek mögé bújik, és a saját rakétatámadásai által okozott palesztin haláleseteket elfogadható járulékos veszteségnek tekinti? Természetesen a sztori miatt. Izrael 2005-ös gázai bevonulása és az IDF tizedes, Gilad Shalit 2006-os elrablása óta – nagyjából akkor, amikor az AP elkezdett irodákat bérelni a Hamásszal közös épületben – ez az Izraellel vívott háború története, beleértve több nagyobb méretű hadműveletet, amelyeket Jeruzsálem az Cast Lead (2009), a Pillar of Cloud (2012), a Protecting Edge (2014) elnevezéssel illet valamint a mostani hadművelet.
Mivel a nyugati újságírók nem írhatnak kritikusan a Hamászról, mert félnek a kiutasítástól vagy akár a bántalmazástól, háborús tudósításaik általában nem mások, mint a Hamász propagandájának felerősítése. Csak azért vannak Gázában, hogy továbbítsák a világ többi részébe egy Irán által támogatott terrorszervezet üzeneteit a zsidó állam ellen folyó háborújáról.
Mégis van valami figyelemre méltó az AP legutóbbi történetében: Ha az Obama-kormányzat egy korábbi, közel-keleti tevékenységgel nem rendelkező tisztviselője tudta, hogy az AP közös épületet használ a Hamász hírszerző szolgálataival, akkor a most a Biden-kormányzatot vezető „Obama öregdiákok” is tudják ezt.
Ez nemcsak Antony Blinken külügyminiszter számára kínos, aki a hétvégén telefonon beszélt az AP vezetőjével, hanem Joe Biden elnök számára is, aki felhívta Benjamin Netanjahu miniszterelnököt, hogy sajnálatát fejezze ki a civil áldozatok miatt az épületet ért támadás után. Ez azt a benyomást kelti, hogy a Biden-csapat a média munkatársaival koordinál azért, hogy fedezze a terrorrezsimet. Valószínűleg ezért szivárogtatta ki az izraeli kormány a sajtónak azt, hogy tájékoztatta Bident és kollégáit a „füstölgő pisztoly” nyújtotta azon bizonyítékokról, amelyek szerint az AP és a Hamász ugyanabban az épületben dolgozott.
Amikor tehát Pruitt azt mondja, hogy „a világ kevesebbet fog tudni arról, hogy mi a helyzet Gázában a ma történtek miatt”, akkor csúsztat. Ez csak azt jelenti, hogy lelepleződött az amerikai sajtóban a Hamász egyik hasznos idiótája.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.