Nem meglepő pártosság az örökjáradékról szóló vitában

A Neokohn főszerkesztője

 

A Szombat részletesen foglalkozik egy, a Magyarországi Autonóm Orthodox Hitközségben (MAOIH) történt megbeszéléssel, mely során, a Mazsihiszhez közeli lap szerint hét személy levélben, kilenc pedig személyesen fogalmazta meg rosszallását a MAOIH elnökének az örökjáradék újraelosztásának ügyében tett lépéseivel. Lapunk megkérdezte Deutsch Róbertet, a MAOIH elnökét az üggyel kapcsolatban.

A Szombat idézi a MAOIH elnökét kritizálók által megfogalmazottakat:

„Vannak zsidó vallási szervezetek Magyarországon, amelyeknek nagyobb a füstje, mint a lángja. Mi úgy tartjuk, hogy a hitközségünk helyzetét és a magyarországi zsidóság viszonyait gyökerestül felforgató tervek, illetve az ezzel járó politikai csatározások és közéleti hercehurcák nem szolgálják a közösség érdekeit. Jelenlegi helyzetben nem az anyagi források hiánya a Hitközség elvárható működésének és fejlődésének a fő akadálya, hanem a hitközségen belüli szervezeti viszonyok teljes rendezetlensége, sőt szabályellenessége. Az említett zsidó szervezetek középponti törekvése régóta különféle állami és politikai javak és források megszerzésére illetve újraelosztására irányulnak. Hitközségünknek szerény erőit meggyőződésünk szerint nem ilyen machinációkra, hanem a vallási élet belső megerősítésére kell fordítania.”

A Szombat által idézett levél tanúsága szerint:

„A Hitközség szerepet (kezdeményező szerepet) vállalt egy az állami források újraelosztására irányuló kampányban – sőt, a nevét adta, egy ezzel kapcsolatos nemzetközi (izraeli) pereskedéshez is.

Érthetetlen, hogy a Hitközség – egyelőre csonka – vezetése miféle meggondolások és miféle belső felhatalmazás alapján szánta el magát erre a nagy horderejű lépésre. Az érvényes alapszabály alapján kimondható, hogy a vezetésnek nincs felhatalmazása egy ilyen lépésre, mielőtt saját sorait rendezné, a vezetőség jogszerű és hivatalszerű működését helyreállítaná.

Elnök úr a „rabbijaira” hivatkozott, mint akinek a tanácsára döntött a jeruzsálemi pereskedés megindítása mellett. Ám a Hitközségnek jelen pillanatban egy rabbija sincs. Minden jel arra mutat, hogy már a jelenlegi pereskedés ötlete sem Elnök úrtól és nem is a hitközség köreiből származik. Ha a pereskedés folytatódik, annak hatása csak az lehet (ami talán az egyik célja is az ötletadóknak), hogy a Hitközség önállósága de facto megszűnik.”

A MAOIH elnökét, Deutch Róbertet kritizálók azt is tudni vélik, hogy a jeruzsálemi Főrabbinátuson indított per semmilyen érdemi eredménnyel nem bírhat Magyarországon, hasonlóan a Mazsihisz vezetésének érveléséhez, azonban ellentmondva annak, amit Feldmájer Péter ügyvéd, az örökjáradék szerződés aláírásakor a Mazsihisz elnöki pozícióját betöltött vezető lapunknak adott interjújában említ. Az örökjáradék per ellenzői szerint ugyanis:

„Az izraeli Főrabbinátusnak természetesen semmilyen joghatósága sincs a magyar államnak a zsidó vallási (vagy egyéb) szervezetekkel kötött megállapodásai dolgában.

Ennek az askenázi Főrabbinátusnak a tekintélye és joghatósága Izraelen belül is meglehetősen korlátozott; a testület vallási súlya és legitimitása az ortodox askenázi diaszpóra zsidóság tömegei számára (ideértve a HaBaD Lubavicsi irányzatot is) ennél is csekélyebb.”

A levelet megfogalmazók, akiknek vezetője korábban a MAOIH alelnöki pozícióját is betöltötte, így bizonyosan tudomása volt arról miért került az ortodox hitközség kilátástalan anyagi helyzetbe, illetve a Mazsihisz által fenntartott ORZSE rektorhelyettese, így elfogulatlansága aligha bizonyított.

A petíció készítői azt is Deutsch Róbert szemére vetik, hogy a perben összefogott az EMIH – Magyar Zsidó Szövetséggel, említésük szerint „a pereskedésben a Hitközséggel társuló hazai vallási szervezet politikai eszköze lett a MAOIH”.

A levél írói szerint „a Hitközség jogszerűtlen és illegitim részvételét azonnali hatállyal meg kell szüntetni”.

Deutsch Róbert több olyan tényre is felhívja a figyelmet, mely jelentősen más megvilágításba helyezi a vele szembefordulók által megfogalmazottakat.

A MAOIH elnöke először is kifogásolja, hogy a Szombat tájékoztatása teljességgel figyelmen kívül hagyja az újságírás szabályait:

„Egyfelől újságíró meglepő módon a cikkhez nevét nem adta, az »Szombat« szerzőséggel jelent meg, a kollektív felelősség ismert álarca mögé bújva. Másrészről bár a cikk az elnöki álláspontot is (részben) ismerteti, azonban forrásként ismeretlen személyre hivatkozik, engem a sajtóorgánum nem keresett meg. Ilyen jogi kötelme a sajtótermékeknek nincs, bár az újságírói etika azonban ezt elvárta volna.”

Deutsch szerint a Szombat cikkének címe is félrevezető, miután az „»A vezetésnek nincs felhatalmazása egy ilyen lépésre« cím jól mutatja, hogy a Szombat nem az Orthodoxia problémáival akar foglalkozni, hanem egyértelműen az örökjáradék per illegitim voltát kísérli meg – egyébiránt alaptalanul – sulykolni.”

Deutsch Róbert elnök aláhúzza: a MAOIH korábbi elnöke, Deblinger Eduard a MAZSIHISZ-el szembeni vagyoni igények érvényesítésére beszerezte a MAIOH legfőbb testületének, a Közgyűlésnek a jóváhagyását.

A MAOIH elnöke felhívja a figyelmet a szervezet korábbi alelnökének függési viszonyára az általa védett Mazsihisztől, illetve arra a tényre, hogy alelnökként tudomása volt arról a felelőtlen gazdálkodásról, mely a közösség csődközeli anyagi állapotához vezetett:

„Megjegyzem ezen alelnök mindvégig legalább passzív részese volt annak a pénzügyi-gazdálkodási ámokfutásnak, mely a szakadék szélére taszította az Orthodoxiát. Az a kérdés sem kerülhető meg, hogy ezen korábbi alelnök a MAZSIHISZ fizetett alkalmazottja, egzisztenciája a neológ ernyőszervezettől függ, így nem biztos, hogy objektív álláspontot tud képviselni az örökjáradék per ügyében.”

Deutsch felhívja a figyelmet arra, hogy mind a levél, mind pedig az ellene megfogalmazott kritikák az örökjáradék ügyében gyengítik a MAOIH-t:

„Szilárd meggyőződésem, hogy aki a jelenlegi gazdasági krízishelyzetben a MAOIH tárgyalási pozícióit gyengíti a jogos igényérvényesítés elleni kampánnyal az nem csak – akarva vagy akaratlanul – morális hibát vét, de a felelős gazdálkodás, a jó gazda gondosságának jogszabályi követelményével is szembemegy.”

Deutsch szerint a Szombat híradása nélkülöz minden együttérzést is, amikor a hitközség szemére veti megfogyatkozott taglétszámát:

„Talán nem kell taglalnom, hogy a náci-nyilas rémuralom és az azt követő kommunista diktatúra milyen soha ki nem heverhető csapássorozatot mért a magyarországi zsidóságra, különösen az orthodoxiára. Fenti gondolatmenetet eddig csak szélsőjobboldali fórumokon olvastam, remélem, hogy a Szombat részéről ez most csak egy súlyos, többet elő nem forduló tévedés volt, ugyanis aki a megfogyatkozott létszámot a közösségnek „felrója” abból bizony hiányzik a „jiddiskeit”.

Lapunk értesülése szerint a MAOIH elnöke felé kifogásokat megfogalmazó „kilencek” közül öten nem is tagjai a hitközségnek, így kritikájuk joggal tekinthető a Mazsihisz által bíztatott gyengítésnek.

Egyébként a tagokkal történő személyes találkozót maga az elnök, Deutsch Róbert kezdeményezte, a Visegrádi utcai Shul közösségi dinamizálását kívánta volna a jelenlévőkkel megvitatni, de a megjelentek érdeklődésének homlokterében sajnos ez a kérdés kevésbé kapott prioritást.

Köves Slomó: Legitim az a bíróság, ahol a felperes maga a bírák felettese?

Az EMIH vezető rabbija több, súlyosan is kifogásolható okot említett, amiért nem ment el a neológ vallási bírósághoz, Heisler András idézésére.