A diplomáciai-biztonsági kabinetnek vasárnap kellett volna összeülnie, mivel a Júdeában és Szamáriában kiugróan megnövekedett erőszak, a libanoni határon a közelmúltban történt incidensek, a Szíriából kilőtt rakéták és a Hamásszal a Gázai övezetben folytatódó összecsapások miatt a bizonytalanság több fronton is eszkalálódik — írja elemzésében az Israel Hayom.
Miközben az izraeli légierő a hétvégén folytatta a Hamász infrastruktúrájának, rakétavetők és páncéltörő csapatainak bombázását, aközben áttért magas rangú tisztviselőinek otthonai elleni támadásokra. Ez a lépés, amelyet a korábbi gázai hadműveletek során már megtettek, a Hamász vezetésére gyakorolt nyomást célozza, hogy leleplezzék, majd lecsapjanak rá. Eddig néhány sikertelen kísérletet tettek a szervezet katonai és politikai vezetésére mért csapásra, és ez a vadászat valószínűleg folytatódik, amíg a Fal Őrei néven ismert IDF-művelet véget nem ér.
Az IDF azt a drámai lépést is megtette, hogy megtámadta a Hamász védekező földalatti alagútrendszereit, más néven a „metrót”. Több mint 450 fegyverzetet indítva 150 izraeli harci repülőgép vett részt az összehangolt műveletben, amely alig több mint fél órán át tartott.
Az alagutak komoly károkat szenvedhettek, a támadás mégsem érte el a tervezett eredményt. A cél ugyanis az volt, hogy több száz Hamász-aktivistát csapdába ejtsenek az alagutakban, és megöljék őket, amivel Izrael azt remélte, hogy olyan győzelmet aratnak, amely eldönti a csatát.
A műveletben többéves tervezés és az IAF két parancsnoka, valamint az IDF déli parancsnokságának három parancsnoka vett részt. A cél az volt, hogy a Hamász elhitesse, hogy az IDF szárazföldi inváziót készül indítani, és ennek eredményeként az alagutakhoz küldje az embereit, ahol valójában a halálukat lelik.
Ezt a műveletet a múltban már többször is a kabinet elé terjesztették, sőt 2018 novemberében is fontolóra vették, miután egy különleges egység sikertelen akciója Khan Younisban megölte M. hadnagyot, és rövid ideig tartó zavargásokhoz vezetett délen.
Amikor a tisztviselők úgy döntöttek, hogy nem engedélyezik a műveletet, az akkori védelmi miniszter, Avigdor Lieberman lemondott.
Úgy tűnik, hogy a műveletet „Kék Dél” fedőnéven indították. A Hamász azonban nem vette be Izrael trükkjeit; lehet, hogy tankok „rohamoztak” a határkerítések irányába, és az IDF szóvivője a külföldi médiumoknak célozgatott is arra, hogy szárazföldi inváziót indítottak, mégis csak néhány Hamász-ügynök indult az alagutak felé, és továbbra sem világos, hányan haltak meg, ha egyáltalán meghaltak.
Az IDF megpróbálta a műveletet sikerként beállítani, azt elhallgatva, hogy a terv központi része kudarcot vallott. Ne feledjük, hogy bár ez jelentős eredmény volt, az alagutak megsemmisítése nem állt a terv középpontjában. A Hamász mindazonáltal elvesztett egy olyan képességet, amelybe rengeteg pénzt és erőfeszítést fektetett, és amely nélkül nehezebben tud majd elrejtőzni és biztonságosan mozogni Gázában.
Amellett, hogy nem sikerült a Hamászt becsapni, a lépés a nagy nemzetközi médiumok részéről is kemény kritikát váltott ki Izraellel szemben, akik előtt nyilvánvalóvá vált, hogy egy katonai szóvivő hazudott nekik. Ez a feltevés a gázai Al-Jalaa torony elleni csapást követően erősödött meg, ahol több médiumnak, köztük az AP-nek és az Al Jazeerának is volt irodája. Bár a toronyban a Hamász infrastruktúrája is helyet kapott, amelyről a terrorista csoport azt remélte, hogy a médiaorgánumokhoz való közelségének köszönhetően védve lesz az izraeli támadásokkal szemben, kétséges, hogy Izrael helyesen mérte fel, hogy milyen mértékű kritikával kell szembenéznie.
A harcok hétvégi eszkalálódása a várakozásoknak megfelelően a tűzszünetre irányuló nemzetközi erőfeszítések fokozódásához vezetett. Egyiptom a fő erő e törekvés mögött, és Kairó továbbította Izraelnek a tengerparti enklávéban lévő összes szervezet kötelezettségvállalását az ellenségeskedések azonnali beszüntetésére. Izrael azonban elutasította az összes ajánlatot, beleértve a rövid humanitárius tűzszünetre vonatkozót is.
Megjegyezve, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának vasárnapra tervezett ülése és a nemzetközi médiában megjelenő növekvő kritika miatt valószínűleg nőni fog a nyomás a tűzszüneti megállapodás aláírására, egy magas rangú tisztviselő szombat este hangsúlyozta, hogy „a harcok folytatódnak”.
A hangsúlyos nyilvános nyilatkozat ellenére Izrael egyre súlyosabb dilemmával küzd. Miközben Gázában az IDF számos sikert könyvelhetett el, egyre nagyobb az esélye annak, hogy tömeges áldozatokkal járó esemény történik. Bár a belbiztonság védelme továbbra is erős, nem hermetikus: a Hamásznak nehézséget okozhat, hogy tömeges rakétasorozatokat indítson Izrael központja ellen. Ennek ellenére szombaton ismét sikerült életeket kioltania.
A legfőbb aggodalom az, hogy a Gázából indított támadások más frontokon is összecsapásokat válthatnak ki. Júdeában és Szamáriában az erőszakos összecsapások és terrortámadási kísérletek nagy száma kétszámjegyű áldozatokat követelt. Bár az IDF a Palesztin Hatóság megnyugtatására irányuló üzeneteket közvetített, némelyiküket nyilvánosan, kétséges, hogy ezek elegendőek lesznek.
A ramadán szent hónapjának vége; a Nakba-nap, amely a palesztin menekültek Izrael függetlenségi háborúja során történt kitelepítésének emléknapja; és a gázai harcok veszélyes kombinációja olyan mértékben fokozta a feszültséget Ciszjordániában, hogy a tisztviselők attól tartanak, hogy a széles körű erőszak az IDF figyelmének nagy részét lefoglalná.
Az északi határon is több incidenst jegyeztek fel. A csütörtöki libanoni és a pénteki szíriai rakétakilövések mellett több erőszakos esemény is történt a libanoni határon. Az egyik ilyen incidens során az IDF erői lelőttek egy Hezbollahhoz köthető libanoni férfit, aki Nahal Ayun térségében hatolt be izraeli területre. Egy másik incidens során az IDF több olyan személyre is tüzet nyitott, akiknek sikerült Izrael területére belépniük, és Metula határvárosban a házak felé kezdtek futni.
Az értékelés szerint a Hezbollah nem áll ezen incidensek mögött. Az utóbbiak során IED-eket helyeztek el a határ közelében. A libanoni terrorcsoport nem is tett kísérletet arra, hogy ezeket az incidenseket a maga javára használja fel. Az IDF Északi Parancsnokságának fő feladata annak eldöntése, hogy miként lehet a határon lévő feszültséget lehűteni, hogy az ne alakuljon át egy újabb aktív fronttá, amely az izraeli hadsereg figyelmét igényli. Izrael ennek szellemében közvetített üzeneteket a libanoni félnek az UNIFIL-en, az ENSZ ideiglenes békefenntartó erőin keresztül. Ennek ellenére a határ túloldalán megemelték a készültségi szintet, és erők és anyagi források áramlottak be.
Ezeknek az eseményeknek a halmozódása az Izraelen belüli zavargásokkal együtt, amelyek miatt a Shin Bet biztonsági ügynökeinek össze kellett fogniuk az erőszak megakadályozására és az érintettek felkutatására irányuló erőfeszítésekben, Izraelnek el kell döntenie, hogy melyik irányba induljon el.
Folytatni kívánja-e a gázai katonai műveletet, amely további frontokon való eszkalálódást kockáztat, vagy pedig tűzszünetet akar délen, amelytől azt reméli, hogy minél hamarabb konszolidálja az ottani helyzetet, majd ennek következtében Júdeában és Szamáriában valamint északon is.
Úgy tűnik, hogy a Hamász jelenleg elsősorban a kitartásban érdekelt. A terrorszervezet nyilvánvalóan győztesként akarja feltüntetni magát a harcok jelenlegi fordulójában, ezért elhallgatta, hogy milyen mértékű veszteségeket szenvedett mind infrastruktúrában, mind ügynökei életében. A Hamász szempontjából már maga a tény, hogy még mindig talpon van, és sikerült további frontokat belerángatnia a harcokba, olyan jelentős eredmény, amellyel Izraelnek nehéz lesz szembeszállnia. Izraelnek kevésbé a győzelem látszatára, mint inkább a megsemmisítő tűzvész megakadályozására kell összpontosítania. Kísérletet tesz majd arra, hogy megfizettesse a Hamásszal a költségeket, és esetleg kiiktassa néhány magas rangú tisztségviselőjét abban a reményben, hogy ettől komolyabbá válik az elrettentés Gázában.
