Németországban az antiszemitizmus szónak két teljesen különböző értelmezése van.
A szót még említeni sem szabad a két-, vagy talán négymillió 2015 óta az országba érkezett iszlám kultúrájú bevándorlóval kapcsolatban. Viszont szinte automatikusan használják politikusok és Merkel hívei ellenfeleik bemocskolására, hitelük megrontására. Mindenki, aki bírálni merészeli a gender- és klímapolitikát vagy netalántán a migrációs politikát, az magától értetődően antiszemita.
Az antiszemita megjelölés harci jelszóvá vált a jelenlegi német politika ellenzőivel szemben, viszont a valódi zsidógyűlölőket semmiképpen sem szabad ezzel a szóval illetni.
Az eltelt napok eseményei ebből a szempontból rendkívül tanulságosak. Kezdjük a „semmiképpen sem antiszemitákkal”, akik napok óta támadják, vagy megpróbálják felgyújtani a zsinagógákat, Izrael megsemmisítését követelik, a „rohadt zsidók” jelszót üvöltözik és izraeli zászlókat égetnek el, mindezt „Palesztina” felvirágzásának érdekében. Egyedül a hétvégén több mint húsz tüntetés zajlott le különböző városokban. Az agresszív csőcselék nyilvánvalóan arab és török migránsokból állt, mindazokból, akiket semmilyen körülmények között sem szabad antiszemitának nevezni.
Az utcákon uralkodó erőszakot az állami TV és a sajtó elbagatellizálja és állítja, hogy a tettesek személye ismeretlen, holott egy pillantás a filmfelvételekre elegendő a zsidógyűlölők beazonosítására: kizárólag arab és török fiatalemberekről van szó. Az állami TV esti főhírműsorában a zsidóellenes megmozdulásokat a következőképpen kommentálta:
„Több városban tüntetésekre került sor a közel-keleti helyzet kiéleződése miatt. Egy berlini palesztin-barát tüntetésen rendzavarás történt (…) A palesztinok ma 1948-as Palesztinából való elűzetésükre emlékeznek.”
Egyedül a Bild napilapnak volt annyi bátorsága, hogy a valóságnak megfelelően „antiszemita uszító tüntetésekről” szóljon. A hatóságok kimondottan bátorították az antiszemita zavargásokat, amikor a gyülekezési szabadságra hivatkozva engedélyezték a felvonulásokat, mondván azok „legitim célkitűzéseket” követnek. Egyúttal szépen megkérték a résztvevőket, hogy ugyan már ne követeljék Izrael megsemmisítését és ne égessenek izraeli zászlót.
A rendőrség szintén részt vesz ebben a szégyenletes színjátékban: A rend őrei általában biztonságos távolságból szemlélik az eseményeket, és ha véletlenül feloszlatnak egy csődületet, akkor azért, mert a résztvevők nem tartották be a járványügyi szabályokat.
Mindennek egyetlen oka van: Semmiképpen sem szabad nyilvánosan beismerni, hogy a több millió migráns, akiket állítólag a könyörületesség nevében hívtak meg az országba, az európai civilizációba nem integrálható. Karl Lagerfeldnek, a neves német divattervezőnek annak idején mindenképpen igaza volt, amikor felhívta Merkel figyelmét arra, hogy „nem lehet az, hogy meggyilkolunk több millió zsidót, és aztán meghívjuk több millió legádázabb ellenségüket az országba”.
Merkel a sajtófőnökén keresztül (!) rendkívül visszatartóan bíráltatta a zavargásokat, de mindezt anélkül, hogy szó esett volna arról, kik is voltak a randalírozók. Amióta a Hamász megtámadta Izraelt, a német kormány és a hozzá hűséges média úgy tesz, mintha a konfliktus kirobbanásában mindkét fél egyformán hibás lenne, és mindenképpen elkerülik, hogy a valódi gyilkosokat megnevezzék. Izraelt és a Hamászt egyenértékű ellenfelekként kezelik.
A kormány a „palesztinok ügyére” hivatkozva továbbra is pénzeli a Hamászt és több más arab terrorista szervezetet. Ha Merkelnek Izrael biztonsága valóban szívügye lenne (mint ahogy több ízben állította), akkor legalább annyit megtehetne, hogy beszünteti ezeket a pénzügyi támogatásokat. Vagy utasíthatná szociáldemokrata külügyminiszterét, hogy a jövőben az ENSZ-ben ne minden alkalommal Izrael ellen szavazzon, együtt a demokrácia olyan élharcosaival, mint Szudán, Irán vagy Líbia. Ez az ember, Heiko Maas, valóban képes szemrebbenés nélkül állítani, hogy „Auschwitz miatt lett politikus” – ami ilyen körülmények között eléggé félreérthető magyarázat.
Térjünk át most azokra, akiket szabad leantiszemitázni, vagyis azokra, akik valaha is merészeltek Merkellel és az általa képviselt politikával szembeszállni.
Itt van például egy mindeddig feddhetetlen előéletű polgár, Hans-Georg Maaßen, a kereszténydemokrata CDU, vagyis Merkel pártjának tagja. Maaßen 2020-ig a német alkotmányvédelem elnöke volt. Akkor lett kegyvesztett, amikor egy chemnitzi bevándorlásellenes tüntetés után ellent mert mondani Merkelnek, aki azt állította, hogy a tüntetés során idegenellenes hajtóvadászatra került sor. És bár Merkel semmilyen bizonyítékot nem tudott állítására felhozni, Maaßent kirúgatta állásából.
Maaßen azonban nem hagyta magát megfélemlíteni. Egy türingiai választókerületben a CDU színeiben fog a szeptemberi választásokon indulni, ami hatalmas felháborodást váltott ki Merkelnél és környezetében. Tenni ellene azonban nem tudtak. Erre beindult az állami és Merkel-hű média hadjárata Maaßen ellen, melynek eddigi tetőpontja az állami TV múlt heti politikai beszélgetős műsora volt. A műsorban, melyet Anne Will, Merkel személyes barátnője vezet, Maaßen mellett fellépett még Louisa Neubauer, a szélsőséges klíma-aktivista Fridays for Future német részlegének vezéralakja, egy alig húszéves, gazdag családból származó leányzó, aki kapásból leantiszemitázta Maaßent, anélkül, hogy bármilyen bizonyítékot is elő tudott volna hozni. A műsorvezető nemcsak hogy nem mondott ellent a rágalmazásnak, hanem – bár beismerte, hogy neki sincs semmi bizonyítéka a vádra – igazat adott a FfF-aktivistának. A bizonyítékot néhány nap elmúltával a szociáldemokrata hírszolgálat találta meg: Felfedezték, hogy Maaßen több ízben használta a „globalizmus” kifejezést, amely szociáldemokrata értelmezésben egy antiszemita rejtjel. Tehát, ha politikai ellenfeleinket, a klíma- és gender-aktivistákat, a migráció híveit, a nemzetek ellenségeit összefoglalóan globalistáknak nevezzük, akkor automatikusan antiszemiták vagyunk.
Alig telt el 24 óra, miután a német FfF-főnök egy feddhetetlen politikust leantiszemitázott, jelentkezett Svédországból a klímaaktivisták bálványa, a FfF-főfőnöke Greta Thunberg. Egy tweetben a BDS-mozgalom egyik zászlóvivőjét, Naomi Kleint idézte, aki a Hamász Izrael elleni támadásának alkalmából Izrael bojkottjára buzdított és Izraelt háborús bűnök elkövetésével vádolta meg.
Greta a tweet tartalmával nyilvánvalóan egyetértett, mivel saját neve alatt tette közzé. Főnöke antiszemita kitöréséről Neubauer mindeddig mélyen hallgat, holott a német parlament a BDS-mozgalmat még 2019-ben elítélte és antiszemitának nevezte.
A világmegmentő FfF-mozgalomnak már régóta komoly antiszemitizmus-problémája van, több ízben kiderült, hogy tagjai és alárendelt szervezetei Izrael ellenes alakulatokkal működnek együtt. 2020-ban a Rhein-Sieg régió FfF-alapszerve egy képet tett közzé, amely arab rakétákat és zászlókat ábrázolt, és egy magyarázó szövegben Izraelt „apartheid-államnak” nevezte, egy másik FfF által szervezett tüntetésen a zsidók tengerbe hajtását követelték. A német FfF különböző projekteken közismert iszlámistákkal és BDS-szervezetekkel működik együtt, az egyes eseteket még hosszasan sorolhatnánk. Vagyis miközben a FfF vezető tagjai antiszemita kijelentéseket tesznek és zsidóellenes mozgalmakban vesznek részt, az antiszemitizmus vádját fegyverkét használják azok ellen, akik mernek nekik ellentmondani. Majdhogynem zseniálisnak nevezhetnénk azt az ötletet, hogy a „globalizmussal” éppen azt a fogalmat kívánják a közbeszédből az antiszemitizmus vádjával kirekeszteni, amelyikkel ellenfeleik politikájukat a legtalálóbban tudják jellemezni.
A német politikai elit, a média és a hatóságok feltehetőleg abból indulnak ki, hogy amíg az iszlámista mob csak a zsidókat veszi célba, addig nagy gondra nincsen ok. Pedig az utóbbi napok eseményeit akár figyelmeztetésként is értelmezhetnék, figyelmeztetésként a derék adófizető német polgárok címére: látjátok, ez vár rátok is, ha vendégszeretetek a jövőben esetleg alábbhagyna.
Ezt a cikket lapunk az ünnep beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
