1967. ijár 28-án (június 7.), a hatnapos háborúban az izraeli csapatok elfoglalták és egyesítették az addig kettéosztott fővárost, Jeruzsálemet. A napot a következő évben emléknappá tették.
1967. ijár 28-án (június 7.), a hatnapos háborúban az izraeli csapatok elfoglalták és egyesítették az addig kettéosztott fővárost, Jeruzsálemet, amely ezáltal, közel kétezer év után, ismét zsidó fennhatóság alá került. A napot a következő évben emléknappá tették, hivatalos állami ünneppé azonban csak 31 évvel később, 1998-ban vált.
Az ENSZ 1947-es felosztási terve értelmében – mely egy zsidó és egy arab államot hozott volna létre az 1948-ban megszűnő Palesztinai Brit Mandátum területén –, Jeruzsálem nemzetközi város lett volna a felosztást követő első tíz évben. Az arab fél azonban nem fogadta el a tervet, és amint Izrael kikiáltotta a függetlenségét 1948-ban, megindult a függetlenségi háború. Jeruzsálemet az Óvárossal és benne a Siratófallal együtt Jordánia foglalta el. A zsidó lakosokat kiköltöztették, a zsinagógákat feldúlták, az Olajfák Hegyén levő zsidó temetőt felforgatták. A város keleti fele jordániai fennhatóság alatt maradt egészen 1967-ig, a hatnapos háborúig.
Bár az eredeti tervekben nem szerepelt a jordániai front megnyitása, az izraeliek rákényszerültek erre, mivel a jordániai hadsereg bombázni kezdte a határt. Ennek következményeként indultak meg a Jeruzsálemet érintő hadmozdulatok is. A június 5-én kezdődő háború harmadik napján a zsidó csapatok, Mordecháj Gur altábornagy vezetésével, elfoglalták a jeruzsálemi Óvárost. Minderről hangfelvétel tanúskodik:
„Látjuk az Óvárost” – mondja Mordecháj Gur. „Hamarosan bevonulunk Jeruzsálem Óvárosába, megtörténik, amiről generációk álmodtak. Mi leszünk az elsők, akik bejutnak a városba…” – nem sokkal később pedig elhangzott a híres mondat:
„Hár Hábájit bejádénu – a Templomhegy a kezünkben van!”
Slomó Goren tábornok, a hadsereg főrabbija, megfújta a sófárt, ezzel is kiemelve a Siratófal felszabadításának jelentőségét.
Jom Jerusálájim állami ünnepnap. A napot egyes helyeken a zsinagógákban hálel ima betoldásával teszik különlegessé. A fővárosban általában zászlós felvonulást tartanak, és számos, Jeruzsálem történelméhez, illetve felszabadításához igazodó tematikájú, városnéző kirándulást kínálnak sok helyen. Az oktatási intézményekbe a gyerekek fehér felsőrészben mennek, hogy kiemeljék a nap jelentőségét, a nap hagyományos ételét, falafelt esznek, és különböző, Jom Jerusálájimmal kapcsolatos foglalkozásokon vesznek részt.
Forrás: zsido.com
a hatnapos háborúban az izraeli csapatok
elfoglaltákés egyesítettékVisszafoglalták és egyesítették.
Az ENSZ 1947-es felosztási terve értelmében – mely egy zsidó és egy arab államot
hozott volna létreaz 1948-ban megszűnő Palesztinai Brit Mandátum területénAz igaz, hogy egy zsidó és egy arab állam létrehozatalát szorgalmazta a 1947-es terv, de ez csupán egy ötlet volt, egy megoldási javaslat. Egyébiránt a határozat nem része a nemzetközi jognak, és már akkor elveszítette a relevanciáját, amikor az arab fél visszautasította azt.
és amint Izrael kikiáltotta a függetlenségét 1948-ban,
megindult a függetlenségi háborúMármint a szomszédos arab országok megtámadták Izraelt azzal a nem titkolt szándékkal, hogy végleg elkergessék és/vagy kiirtsák a zsidókat a Közel-Keletről. A „kikiáltotta a függetlenségét ÉS megindult a függetlenségi háború” nem egészen adja vissza azt, amiről a történet szólt. A fenti mondatrész kicsit úgy hangzik, mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna az, ahogyan az arab-muszlimok eljártak. Pedig jobb helyeken simán lehet, hogy az együttélést, a békét, és a civilizáltabb megoldásokat választották volna a környező népek.