Interjút készített Köves Slomóval, az EMIH vezető rabbijával a Népszava, ám terjedelmi okokból nem közölték a teljes szöveget. Lapunk teljes egészében közli Köves válaszát a kérdésekre.
A jeruzsálemi bíróság ortodox testület, ezért a neológ Mazsihisz eleve nem remélhetne elfogulatlan, pártatlan ítélkezést. A legfontosabb az, hogy ennek a bírói fórumnak semmiféle joghatósága nincs se a Mazsihisz, se a magyar állam felett – hangsúlyozta Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke a Népszavában múlt pénteken megjelent interjúban.
A vita a szocializmusban elvett ingatlanok utáni, jelenleg évi 1,8 milliárd forintos örökjáradék elosztása körül robbant ki. A Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközségnek (MAOIH) 10 milliárd forintos – Heisler András által alaptalannal tartott – követelése van a Mazsihisz felé, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) is nagyobb részedést szeretne a járadékból. A MAOIH és az EMIH egy jeruzsálemi vallási bírósághoz fordult. „Nem csupán minket pereltek be, hanem a magyar államot is” – mondta Heisler András. Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija nem szerette volna szó nélkül hagyni az interjút.
Mivel a Czene Gábor által készített interjút a Népszava nem közölte teljes egészében, lapunk teljes terjedelmében közli alább Köves válaszait.
∗
Miért nem közvetlenül a magyar kormányhoz fordult az EMIH és a MAOIH az örökjáradék újraosztása ügyében? Miért gondolja, hogy a neológ irányzathoz tartozó Mazsihisz köteles alávetni magát egy Izraelben működő ortodox vallási bíróság döntésének?
Saját alapszabálya szerint a MAZSIHISZ „az Írott és a Szóbeli Tan, valamint a zsidó vallásjogi hagyományok szabályait tiszteletben tartó szervezetek közössége, és ezen szabályok szerint működik” (6:1a§); a Mazsihisz tagjai „a Tóra, Misné Tóra, a Sulchan Aruch és a Döntvény-irodalom keretei között” határozzák meg működésüket (6:4§). A hivatkozott vallásjogi irodalom egyöntetű abban a tekintetben, hogy ha két zsidó (közösség) között vita van, akkor azt Bét Din (vallási bíróság) előtt kell, hogy tisztázzák.
Ugyanezen zsidó kánonjog pedig nem ismeri a neológ vallásjogi bíróság fogalmát.
Az eljárásban alperesként szereplő magyar állammal történt-e egyeztetés részetekről a keresetlevél benyújtása előtt? A kormány helyesli-e az eljárást, amelynek elszenvedő alanya, illetve tudomása szerint képviselteti-e magát a perben? Miért gondolja, hogy a magyar állam aláveti magát egy másik országban működő vallási bíróság döntésének, és mennyiben tartja összeegyeztethetőnek az eljárást az állam és egyház szétválasztásának elvével?
A magyar államot a kereset beadásáról értesítettük. Álláspontjukat nem ismerjük, de ha komolyan vesszük az állam és egyház szétválasztását, akkor a szekuláris állam nem tehet mást, mint hogy nem avatkozik bele az egyházak közötti vitás kérdésekbe, és tiszteletben tartja a saját hitelveik szerint működő vallási bíróság autoritását. Ha bármelyik zsidó hitközség javára döntene a végrehajtó hatalom, azzal durván sértené a vallásszabadságot. Így járt el a diktatúra az ’50-es évek elején, de nem hiszem, hogy ma ilyen időket élünk.
A MAOIH követelése visszamenőleg 10 milliárd forint a Mazsihisz felé. Az EMIH mit tart méltányosnak: hány millió forinttal kellene megemelni a neki jutó járadék összegét?
Az örökjáradék elvi alapját megteremtő 1991. évi XXXII. tv. egyértelműen fogalmaz: a járadék két célt szolgál: (1) a természetben vissza nem szolgáltatott egyházi ingatlanok utáni pénzbeli kárpótlást; (2) egyházak hiteléti és közcélú tevékenységéhez szükséges anyagi feltételek biztosítását. Számunkra minden olyan felosztás elfogadható, amelyben a két alapelv igazságosan és méltányosan érvényesül.
Deutsch Róbert, a MAOIH elnöke már korábban azt nyilatkozta a 168 Órának, hogy „amennyiben a Mazsihisz nem él a felkínált lehetőséggel (mármint nem fogadja el joghatóságnak a jeruzsálemi bíróságot), azzal deklarálja, hogy nem egyház”. Egyetért-e azzal az állítással, hogy a Mazsihisz nem minősül egyháznak, ha nem vesz részt a jeruzsálemi bírósági eljárásban? Tervezi-e az EMIH, hogy kezdeményezi a Mazsihisz egyházi jogállásától való megfosztását?
Szerintem a Mazsihiszhez tartozó, magukat a „zsidó vallásjogi hagyomány tisztelőiként” meghatározó hitközösségek tagjainak kell szembenéznie azzal, hogy szövetségük világi vezetése „abszurdnak és értelmezhetetlennek” találja a zsidó vallásjogi hagyomány szerinti eljárást, azaz a vitának a Bét Din elé vitelét. Ahogy sok más önellentmondást is érdemes lenne tisztázni. Így például helyes-e, hogy a Mazsihisz zsidó egyház egyszemélyes képviselője, egy Isten létezésében bizonytalan textilvállalkozó, aki ellentmondást nem tűrően, azonnal felmond a tevékenységével kapcsolatban kritikát megfogalmazó neológ rabbiknak.
Hogyan kell érteni az EMIH és a MAOIH keresetlevelében szereplő megfogalmazást, hogy „a Mazsihisz működésének lényege a holokauszt emlékezetéből való politikai haszonszerzés”?
Ilyen mondat a keresetlevélben természetesen nincs. Az viszont van, hogy „a Mazsihisz főleg azzal van elfoglalva, hogy a Holokauszt emlékének politikai kizsákmányolásával fenntartsa a teljes zsidóság képviseletének státuszát, amelyre a kommunizmus idején politikai diktátum révén tett szert.” Ennek sajnos több példája is tapasztalható volt az elmúlt években, de egészen friss példa magának a jelen peres ügynek a kezelése. A Mazsihisz világi vezetése április 15-én hivatalosan átvette a másik két zsidó hitközség keresetlevelét. A zsidó belügyek konfliktusos eseteit sokak szerint nem kellene a nyilvánosság elé vinni, a Mazsihisz mégis – érdemi válasz helyett – április 18-án kiadott egy erősen politikai hangvételű közleményt, amelyben minket „kegyeletsértéssel” vádolt. A szövegben az áll, hogy a „keresetlevelet gyalázatos módon a Holokauszt Magyarországi Áldozatainak Emléknapján adták át a Mazsihisz képviselőjének. Azon a napon, amikor 600 ezer meggyilkolt zsidó honfitársunkra emlékezünk.” Ez ugye tényszerűen sem igaz, hiszen az Emléknap 16-án van. Emellett tetten érhető az a méltatlan reflex is, hogy a Mazsihisz világi vezetése a bírálatot jellemzően a Holokauszt emlékére hivatkozva próbálja hitelteleníteni.
De ehhez hasonló a Mazsihisz elnökének 2014-es ámokfutása is. Előbb a világsajtó legkülönbözőbb felületein hangoztatta, hogy a Mazsihisz a holokauszt emlékének tiszteletben tartása okán nem fogad el semmilyen támogatást a kormánytól a holokauszt emlékévében, és a nagyságrendekkel szerényebb költségvetéssel működő kis zsidó civil szervezeteket is erre ösztönözi. Majd pár hónappal később, a „másképpen felpántlikázott”, hasonló célokat szolgáló, de jóval magasabb összegeket készséggel elfogadta a kormánytól.
