Az elmúlt napok zsidó-közbeszédét az örökjáradék újraosztásának ügye uralta, a témával lapunk is számos anyagban foglalkozik. Más hírportálok értelmezését és a Mazsihisz kommunikációját olvasva úgy éreztük, hogy érdemes az ügyben a legalapvetőbb fogalmakat és összefüggéseket tisztázni. Íme minden fontos tény, amit a MAOIH és az EMIH által, a Mazsihisz ellen benyújtott keresetről tudni érdemes.
Mi az az örökjáradék?
1998-ban a magyar állam a Vatikánnal kötött szerződésben vállalta, hogy a kommunista államhatalom által államosított, és a rendszerváltás után vissza nem adott, katolikus egyházi ingatlanokért fizet. Nem egy összegben, hanem az ingatlanok becsült értékének 5%-t ún. örökjáradék formájában téríti meg.
Mindezt az adófizetők pénzéből?
Az állam által vissza nem adott, de jogosan visszakövetelt ingatlanokért mintegy „virtuális” haszonélvezeti díjat fizet. A járadék a megállapodás értelmében az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységét támogatja, az egyházi élet újjáépítését célozza.
Csak a zsidók kapnak örökjáradékot?
Nem. Az örökjáradék alapját képező szerződés a magyar állam és a Vatikán, tehát a katolikus egyház között született. Az állam, helyesen, más egyházakkal és felekezetekkel is hasonló megállapodást kötött. A kommunista államhatalom minden vallást üldözött, nem csak a zsidóságot.
Miért a Mazsihisz kapja az örökjáradékot?
1998-ban, az állam és a zsidó felekezetek közt megkötött szerződés idején a Mazsihisz lépett fel (legalábbis névleg) a teljes vallásos zsidóság nevében, az Ortodoxia (MAOIH) a Mazsihisz alatt működött, tagszervezetként, és csak nevében volt autonóm.
Ez a helyzet változott meg az EMIH – Magyar Zsidó Szövetség megalakulásával 2004-ben, illetve az Ortodoxia kiválásával a Mazsihiszből.
De hiszen most is kap a MAOIH és az EMIH az örökjáradékból?
2012-ben, hosszas huzavona után a Mazsihisz az örökjáradék hivatalos felosztása helyett, úgy határozott, hogy „saját költségvetéséből … meghatározott forrásokat ad át a MAOIH-nek, valamint az EMIH-nek”. Ezt egy úgynevezett engedményezési megállapodás formájában rögzítették, amelyet a Magyar Állam tudomásul vett és egy kormányhatározatban is közzé tett. E szerint a mindenkori összeg 12%-a az ortodoxokat, 8%-a az EMIH-et illette, míg 80% maradt a Mazsihisznél.
Ezt a szerződést is az állam kötötte?
Nem. Az állam nem avatkozik be a zsidó felekezetek belügyeibe. A megállapodást a három hitközség kötötte, az állam mindössze ellenjegyezte, azaz jelezte, hogy a megállapodást tudomásul veszi. Erre azért is szükség volt, mert innentől kezdve a járadék fizetése közvetlenül az egyes hitközségeknek történt, nem a Mazsihisz osztotta el a két (kisebb) hitközségnek juttatott összeget.
Mennyi pénzről van szó?
1998-tól 2012-ig minden pénzt a Mazsihisz kapott. Ez nem meglepő, hiszen EMIH még nem volt, a MAOIH pedig tagszervezetként működött. Összesen mintegy 30 milliárd forint érkezett a zsidó felekezetekhez 1998 óta, ebből 28 milliárd a Mazsihiszhez, cca. 2 milliárd pedig a másik két hitközséghez került.
Miért kell újra tárgyalni a felosztást?
A 2012-es megállapodást sok vita előzte meg.
A Mazsihisz, érthető módon nem szívesen engedte el a forrás egy részét, akkor sem, ha tudták, az Ortodoxoknak és az EMIH-nek is több járna.
Miért járna több?
Az örökjáradékot alapja (1) a vagyoni kárpótlás, illetve (2) a hitéletet támogató céltámogatás. Az (1) alapján kb. 50-50% lenne a jogos felosztás a Mazsihisz és az EMIH-MAOIH vonatkozásában, hiszen az elkobzott (és vissza nem juttatott) ingatlanvagyon közel 50%-a annak idején az ortodox és/vagy a status quo hitközségekhez tartozott. Ha pedig a (2)-t vesszük alapul, akkor sem lehet azt állítani, hogy a hitélethez a Mazsihisz 80%-ban járul hozzá. Ma a zsinagógák, rabbik száma, taníttatott zsidó hallgatók stb. aránya ugyancsak kb. 50% lehet Mazsihisz és az EMIH-MAOIH vonatkozásában, és akkor a kóser ellátásról, a mikve működtetéséről, a szakrális könyvkiadásról és hasonlókról nem is beszéltünk.
De hát az ortodoxiában igen kevesek vannak.
Sajnos ebben ok-okozati összefüggést kell keresni. A kommunista hatalom által létrehozott zsidó ernyőszervezet, a MIOK (Magyar Izraeliták Országos Képviselete) jogutódja a Mazsihisz, mely elődjéhez hasonlóan arra törekedett, hogy az ortodoxia csak éppen hogy maradjon meg – hiszen az akkor még alá tartozó szervezet adta a Mazsihisz legitimitását (a vallási élethez szükséges dolgokat, például a kóser ellátást mindig is az ortodoxok biztosították).
A Mazsihisz ugyanakkor nem biztosított elegendő forrást ahhoz, hogy a rendszerváltás után újjáéledt zsidó élet valóban gyökeret verhessen. Ennek megfelelően aki szeretett volna (vallásos) zsidóként élni Magyarországon arra kényszerült, hogy elhagyja szülőföldjét.
Más szóval:
nem azért kell kevés pénzt adni az ortodoxoknak, mert kevesen vannak, hanem azért vannak kevesen, mert nem kaptak elég pénzt.
Az EMIH tagjainak jó része közismerten többnyire nem ortodox a mindennapi életvitel területén, de az EMIH munkájának köszönhetik a zsidó hagyományokhoz való visszatalálásukat.
Mi volna az igazságos elosztás?
Az 1950-es évek ingatlanfelosztása mellett igazságos elosztási mód volna az egyes hitközségek által végzett munka (fenntartott zsinagógák, oktatási intézmények, rabbik stb.) alapján meghatározni, melyik szervezetnek mennyi jár. E két szempontot figyelembe véve, a MAOIH és az EMIH együttesen több, mint felét kellene kapja az örökjáradéknak.
Miért jeruzsálemi vallási bírósághoz fordult a MAOIH és az EMIH?
Évezredes zsidó hagyomány, és ezt a zsidó vallásjog is rögzíti, hogy ha két zsidónak – pláne, ha zsidó szervezetnek – vitája van egymással, azt rabbinikus bíróság, ún. bét din előtt rendezi. Világi bírósághoz csak akkor szabad fordulni, ha valamelyik fél nem tartja tiszteletben a vallási hagyományt.
De miért Jeruzsálemben?
Magyországon két zsidó vallási bíróság működik, az egyik az EMIH, a másik a Mazsihisz égisze alatt.
A pártatlanság okán aligha van megfelelőbb az izraeli Főrabbinátus jeruzsálemi kirendeltségénél.
Mi történik, ha a Mazsihisz nem fogadja el az izraeli bét din illetékességét?
A Mazsihisz, vallási szervezetként, aligha teheti meg, hogy ne fogadja el a Főrabbinátus autoritását. Ha mégsem teszi az rendkívüli presztízsveszteséget jelenthet a Mazsihisz számára. Ebben a nem-kívánatos esetben a felek, immár a vallásjog szerint is, fordulhatnak világi bírósághoz.
Mi lesz a Mazsihisz által végzett munkával, ha csökkennek az anyagi forrásaik?
Amennyiben a Mazsihisz le kell mondjon az örökjáradék valamely hányadáról, olyan költségelemeken kell faragjon, mint az elnöki kabinet és a kommunikáció. Az örökjáradékot elsősorban a vallási élet fenntartására és fejlesztésére kell fordítani, a Mazsihisz az elmúlt években, a hozzá befolyó járadék legnagyobb részét nem erre fordította.
Ebben az esetben szenved-e bármilyen kárt az idősek és holokauszt-túlélők támogatása?
Nem.
A holokauszt-túlélők ellátására nem a Mazsihisz, hanem a három egyház mindegyikétől független német állam biztosít célforrást a Joint-on és a Claims Conference-en, valamint a magyar állammal közösen a Mazsökön keresztül.
Az örökjáradék összegét eleve a hitélet fenntartására kellene fordítani, ilyenek lehetnek a rabbik fizetése, a zsinagógák fenntartása és hasonlók. A Mazsihisz költségvetésének tekintélyes része ezzel szemben az elnöki kabinet fenntartására fordítódik.
