A hírhedt törvény már azért sem volt „nulladik zsidótörvény, mert „kizárólag a zsidóság egy töredékére irányult” – állította a Kossuth rádió műsorában Újváry Gábor, a Veritas Intézet vezető történésze. Ha az állítás a magyar nyelv szabályai szerint önmagában helytálló is lenne, a történeti kontextus miatt mégis vállalhatatlan és a Hóman életút kapcsán felmerült vitát idézi — írja Szalai Kálmán, a Tett és Védelem Alapítvány titkára a TEV honlapján.
Az 1920-as numerus clausus törvénnyel foglalkozott a Kossuth rádió 100 éve történt című műsora. Abban az évben, szeptember 26-án fogadta el a magyar nemzetgyűlés a hírhedt 1920/XXV. törvénycikket, amely a nemzetiségi arányoknak megfelelően döntött a felsőoktatásba felvehető hallgatók számáról, valójában szinte kizárólag a zsidó fiatalok létszámát korlátozta a hazai egyetemeken, főiskolákon.
Ezzel kapcsolatban a műsor 2021. március 11-ei adásában Újváry Gábor történész, a korszakról egyébiránt számos fontos és értékes előadást szervező Veritas Történetkutató Intézet Horthy-kori Kutatócsoportjának vezetője lényegében arról beszélt: ez a törvény szükséges volt, különben sem volt jogfosztó, csupán jogkorlátozó.
„Azt szoktam mondani, hogy itt nem jogfosztásról, hanem jogkorlátozásról van szó. Ez sem szép, mert sérti az állampolgári jogegyenlőséget, és ebből a szempontból roppant helytelen intézkedés volt, de azért nulladik zsidótörvénynek nem nevezhető” – állította a történész. Kijelentette, hogy a törvény „a határon túli magyarokra is visszaüthetett”, hiszen sokan azt mondták Romániában, „ha a magyarok ezt alkalmazzák a zsidókkal szemben, akkor mi miért ne alkalmazhatnánk a magyarokkal szemben.„
Hasonló módon kétségbe vonta a numerus clausus jogfosztó, antiszemita jellegét a Veritas Intézet főigazgatója, Szakály Sándor is, aki egy 2019. januári lapnyilatkozatában úgy fogalmazott:
„a szövegben konkrétan nem is szereplő zsidóságba pedig csak az izraelita hitűek, vagyis azok tartoztak bele, akik nem keresztelkedtek ki. Ezt lehet sérelmezni, ám attól ez még nem jogfosztás, hanem – meglátásom szerint – jogkorlátozás, és semmiképp nem helyes zsidótörvénynek nevezni.„
Akkor többek mellett Köves Slomó, a TEV alapítója is elfogadhatatlannak nevezte a főigazgató kijelentését arra hivatkozva, hogy a „numerus clausus” épp a 19. században már törvényben biztosított jogegyenlőséget rúgta fel azzal, hogy nemzetiségként határozta meg a hazai zsidóságot. (A főigazgató vitatott kijelentése volt 2014-ben az is, hogy „idegenrendészeti eljárásnak” nevezte a mintegy 20 ezer zsidó 1941-es Kamenyec-Podolszkiba deportálását, akik többségével a nácik és ukrán pribékjeik végeztek. Kijelentését széles tiltakozás követte, melynek hatására elnézést kért és megkövette azokat, akiket megsértett, ahogy fogalmazott:
„Nem sértegetni akartam, én egy olyan kifejezést használtam, ami az akkori időszakban egy szakkifejezés volt” hozzátéve, „Ezért nyilván a magyar társadalom valamilyen szinten felelősséggel tartozik megkövetni ezeket az embereket”)
Újváry Gábor nyilatkozatában sajnálatos módon ugyanez a gondolat tér vissza ismét.
„Az, hogy a numerus claususra szükség volt, ahhoz nagyban hozzájárult az is, hogy Magyarországra menekült mintegy 400-450 ezer fő az utódállamokból, tehát Erdélyből, Felvidékről, Délvidékről”, köztük pedig „rendkívül erősen felülreprezentáltak voltak az értelmiségiek”
– hangzott el a műsorban. Kijelentésével, mely szerint a numerus clausus nem volt „nulladik zsidótörvény”, nehéz vitatkozni, tekintettel arra, hogy a nevében nem is szerepel. Sokáig annak antiszemita jellegét is elhallgatták, mígnem előkerült annak végrehajtási rendelete, melyből feketén-fehéren kitűnt, hogy a nemzetiségek meghatározásában, valamint az azokhoz rendelt számarányok alapján egyértelműen a zsidóság ellen irányult.
A közlemény folytatása itt olvasható: