Benjamin Netanjahu miniszterelnök nem zárta ki az iszlamista Ra’am párttal való „parlamenti együttműködést” – közölték a miniszterelnökhöz közeli források szerdán a Kan közszolgálati televízióban – írja a Times of Israel.
A szavazatok több, mint 91%-nak megszámlálásával úgy tűnik, hogy sem Netanyahu jobboldali és vallásos szövetségesei, sem a Likud vezetőjét ellenző blokk nem szerzett többséget a választásokon.
Ráám párt potenciálisan bármelyik felet a többségi 61 mandátum fölé helyezheti, de a jobboldali politikusok, mind a Netanjahu-párti blokkban, mind a Netanjahu-ellenes táborban, korábban kizárták, hogy a koalíció e párt támogatására épüljön, mondván, az anticionista álláspontot képvisel.
Maga Netanjahu egy hete egy interjúban zárta ki, hogy az iszlamista Ráámmal egy koalícióban üljön.
Netanjahu nemrég aggodalmát fejezi ki, hogy Ráám vezetője, Manszúr Abbász támogathatja azokat a jogszabályokat, amelyek megakadályoznák koalíció megalakulását – áll a Kan beszámolójában.
Netanjahu párton belüli ellenfelei viszont annak lehetőségét fontolgatják, hogy a Likudos Jariv Levint tegyék a Kneszet elnökévé, ezzel a parlament napirendje felett az irányítást a miniszterelnökkel szemben álló képviselőnek delegálják. Így a Netanjahu-ellenes blokk törvényhozói olyan jogszabályokat is hozhatnak, amelyek tiltják a büntetőeljárás alatt álló Netanjahu kormányalakítását.
Egy ilyen forgatókönyv azonban csak akkor lehetséges, ha a Netanjahu-ellenes blokk 61 mandátumot nyer a parlamentben, és ha mindannyian támogatnák a törvényjavaslatot.
A Kan jelentésből nem volt világos, hogy Ráám mit nyer a Likuddal való együttműködésből.
Abbász új megközelítést szorgalmazott az izraeli arab politikában, amely lehetővé tenné az arab közösség számára, hogy nagyobb befolyással bírjon a kormány döntéshozatalában, de nem kötelezte el magát egyik blokkhoz sem.
Mivel a Ráám a jelenlegi állás szerint királycsináló lehet, Netanjahunak valamilyen módon együtt kellene működnie vele a többség elérése érdekében, ugyanakkor a Likudon belül is nagy megosztottság az Abbásszal való esetleges szövetség miatt.
A Ráámmal való együttműködést a nemzeti-vallásos Itamar Ben Gvir is kizárta.
A Ráám párt az izraeli Déli Iszlám Mozgalom politikai szárnya és a Hámászhoz hasonlóan a Muzulmán Testvériség mintájára épült.
Az arab pártok csak egyszer, az 1990-es években vettek részt koalícióban, hogy segítsék a palesztinokkal való oslói megállapodás megkötését. A jelenlegi holtpont olyan együttműködéseket kényszeríthet ki, amelyek nem egészen eddig elképzelhetetlenek voltak.
Míg Izrael arab pártjai 2015 óta a legtöbb választáson az Egyesült Arab Lista nevű tömörülésben egyesültek, a szövetségből február elején kilépett a Ráám, miután az azt vezető Abbász nem zárta ki az együttműködés lehetőségét Netanjahuval.
Kövesse az izraeli választások eseményeit élőben a Neokohn-on:
😯
Ez már katasztrófa. Olyan már volt, hogy patthelyzet alakult ki, de olyan nem, hogy egy teveszarzabáló „Böffen Tóbiás ben Ali” kezében legyen Izraelnek a sorsa. Hogy jutottunk ide? Mennyivel különbek „azok” a bakelitpártok” akik 5-7 %-al épp hogy becsúsztak a parlamentbe? Vegyünk egy példát: A jobb napokat megélt Munkapárt nevében Meirav Michaeli tépi a száját, akinek a nagyapja anno Bécsben náci egyenruhában grasszált 1944-ben, mint „zsidómentő”!…De itt egy másik: Jair Lapid (apja ismert publicista volt) akinek a járvány első fázisában legelső megnyilvánulása az volt, hogy miért nem állítják már bíróság elé Netanjahut, mert vele ellentétben, ő még egy kávét sem fogad el ingyen. Arról bezzeg hallgat, hogy parányira zsugorodott „pártját” honnan, ki finanszírozza. Ugyanis „ezeknek” a hideg vízre nem futna saját zsebükből…Ilyen figurák akarnak egy népet vezetni. Natanjahu elmozdítása minden áron, miközben képtelenek bármiféle konszenzusra a saját népükért…
Ide úgy lehet eljutni, hogy nemcsak, hogy arról delirálunk, hogy az USA az ellenségünk, mert demokrata elnököt választott, és az Európai Unió is az ellenségünk, mert bizonyos Izraelben tapasztalható nacionalista jelenségeket kritizálni próbál (más kérdés, hogy sokszor valóban vakon és ostoba módon), viszont – hála az Örökkévalónak – szunnita barátainkra és kelet-európai protofasiszta kisállamokra mindig számíthatunk, hanem ezt a hülyeséget hajlamosak is vagyunk -legalábbis túl sokan – elhinni a zseniális Bibi propagandagépezetének. A róka is lerágja a lábát, hogy a csapdából szabadulhasson. Pragmatikus cselekedet, csak általában nem sokáig éli túl.
Hehe.
Tegnap „megint” jól megszakértette Fapó. Ért hozzá, Megmondta, hogy trampli nyer.
Az is bejött.
Hogy jutottatok ide? Nem kell senkinek a fasiszta szöveg. Ennyi. 🙂
A jelenleg kialakult helyzetet egyebkent is nehez megerteni, de amit a cikk kavar a Kneszet elnokevel kapcsolatban, az katasztrofalis.