Hans Globke, aki a náci rezsimet segítette a zsidóellenes nürnbergi törvények megalkotásában, a második világháború után ügyesen feltalálta magát „mint kém, diplomata és királycsináló”, és „kulcsszerepet játszott” Izrael dimonai atomprogramjának fejlesztésében – áll a brit lap beszámolójában. A Times of Israel írása.
Hans Globke a náci belügyminisztérium vezető közalkalmazottja volt, és központi szerepet töltött be a nürnbergi faji törvények értelmezésében és végrehajtásában, valamint hozzájárult a Szlovákiában érvényesített „zsidókódexhez” – közölte a Times of London .
Amikor Hitler megragadta a hatalmat, Globke „felelősséget vállalt az »állampolgársággal és fajjal kapcsolatos kérdések« tekintetében”, főnökei meg is dicsérték főnökeitől a nácizmushoz való„pozitív hozzáállása” miatt.
„Globke 1936-ban jogi kommentárt írt a nürnbergi fajtörvényekről”, útmutatója pedig „megtalálható volt a náci Németország minden hivatalában”.
A Globke által írt kézikönyv kimondta például, hogy „az árják és a nem árják közötti szexuális kapcsolat akkor is bűncselekmény, ha Németországon kívül történik”. Bevezette azt az alapszabályt is, amely „arra kényszerítette a zsidókat, hogy középső névként vegyék fel az Izrael, a férfiak, vagy Sára, ha nők esetében, hogy könnyebben azonosíthassák őket”.
Globke 1941-ben részt vett egy
„rendelet megalkotásában, amely megfosztotta németek által elfoglalt országok zsidóit államiságuktól, és lehetővé tette birtokuk elkobzását”.
A második világháború kezdetekor a nácik által megszállt területeket járta be „Franciaországtól Csehszlovákiáig, további döntéseket hozva arról, hogyan lehet megkülönböztetni az árjákat az »alacsonyabb rendű« fajoktól.”
A Times of London szerint Globke ügyesen feltalálta magát a háború után, egészen addig a pontig, amikor a nácik által elkövetett bűnöket feltáró tanúk eskü alatt vallották, hogy
„Globke a Hitlerrel szembeni ellenállás egyik meghatározó alakja volt”.
Az angol lapban megjelent történet szerint dokumentumok bizonyítják, hogy Globke
kapcsolatban állt Izraellel atomprogramjának kialakításával és Adolf Eichmann perével kapcsolatban.
A második világháború befejezése után a nyugat Globket inkább a náci kormány funkcionáriusának tekintette, mint valódi lojalistának vagy náci. Még tanúként is megjelent a nürnbergi tárgyalásokon.
Globke 1953 és 1963 között a volt konzervatív nyugatnémet kancellár, Konrad Adenauer kabinetfőnöke és bizalmasa volt.
A nyugatnémet kormányban betöltött szerepe miatt jó kapcsolatban volt a hírszerző ügynökségekkel.
Kapcsolataival Globke szerepe nem ért véget Eichmann izraeli tárgyalán 1961-62-ben, és a CIA segítségével biztosították, hogy neve ne szerepeljen a tárgyalással kapcsolatos dokumentumokban.
„A németek meggyőzték a Fehér Házat, hogy a CIA vegye a Globkeról szóló összes említést Eichmann emlékirataiból”, ezt Robert Servatius, Eichmann ügyvédje tette meg, aki szintén „nyugat-német hírszerzés eszköze volt és kivette Globke nevét és másokat ügyfele utolsó bírósági beszédéből”.
Hónapokkal az Eichmann-per előtt Globke segítette Adenauert egy titkos megállapodás megkezdésében, amelynek célja
5,5 milliárd dollárnak megfelelő összeg kölcsönadása Izrael számára egy „fejlesztési projekt” ügyében a Negev-sivatagban.
Gaby Weber német újságíró által bemutatott dokumentumok tanúsága szerint ezt a pénzt a dimonai atomkutató létesítmény és a reaktor fejlesztésére használták fel. Izrael által soha meg nem erősített hírek szerint a létesítményt nukleáris fegyverek gyártására is használják.
A Times of London azt is írja, hogy a német külügyminisztérium akkori memoranduma Franz-Josef Strauss német védelmi miniszter és David Ben Gurion akkori miniszterelnök találkozóját írja le: „Ben Guriont az atomfegyverek gyártása érdekelte. A beszélgetés során kifejtette, hogy a német kancellár megígérte neki, hogy Németország részt vesz a Negev-sivatagban felépítendő erőmű fejlesztésében”.
Állítólag a németek úgy tűnt, hogy az Eichmann-per során felfüggesztették a nukleáris vonatkozású tárgyalásokat. „Nem vállalhatunk semmilyen kötelezettséget az Eichmann-per lezárása előtt” – áll a német külügyminisztérium dokumentumában.
Később azonban úgy tűnt, ismét megindultak a tárgyalások, és bár az nem derült ki végül, hogy az 5,5 milliárd dolláros kölcsönpénz elküldésre került-e, Globke minden bizonnyal „kulcsszerepet játszott Izrael atomfegyvereinek fejlesztésében”.
