Az Egyesült Államok déli határa jelenleg is nyitva áll a bevándorlók előtt. Kísérő nélküli gyerekek, egyedülálló férfiak és családok egyaránt tömegével érkeznek Mexikó felől.
Sok a bevándorlókról szóló anekdota, vagy épp horrortörténet, például, csütörtökön az amerikai határőrség elképesztő bejegyzést tett közzé a Twitteren. „Az észak-laredói határőrség az elmúlt napon három embercsempész pótkocsiján összesen 111 bevándorlót talált” – írják. Ez egy létező válság, még akkor is, ha az elnök nem vesz tudomást róla: egy olyan válság, amelyet a Demokrata Párt saját maga alkot – hangsúlyozza Josh Hammer a Newsweek véleményrovatában megjelent publicisztikájában.
A határőrség adataiból jól látszik, hogy a határátlépők száma már októberben megugrott: a bevándorlók számítottak Biden győzelmére. Idejekorán szerveződni kezdtek az Egyesült Államok felé tartó migránskaravánok a közép-amerikai, problémás „Északi Háromszögből”, ez pedig a Biden-adminisztráció első politikai katasztrófájához vezetett, és csak maguknak köszönhetik.
Bevándorláspolitikai elemzők gyakran beszélnek „mágnesekről”: retorikáról, politikai lépésekről, amelyek sérülékeny, vagy épp opportunista bevándorlók tömegeit ösztönözhetik arra, hogy az ország felé vegyék az irányt.
Ezek a bevándorlók erőszakos kartelleken, nemzetközi embercsempész-hálózatokon keresztül lépnek az Egyesült Államok területére. Az illegális bevándorlás legnagyobb „mágnese” a kegyelem politikája, vagyis annak az ígérete, hogy az így érkezők egyszer állampolgárságot kaphatnak, és lehetőséget a hosszú távú letelepedésre. Számtalan más „mágnes” is vonzhatja a bevándorlókat, például, a Demokrata Párt bűnüldözés lazítására vonatkozó választási ígéretei, vagy Trump bevándorláspolitikájával szembemenő intézkedései. Természetes, hogy a bevándorlók ösztönösen reagálnak ezekre az intézkedésekre.
Az utóbbi időben nagymértékben felfutó illegális migráció azonban nem egy elvont, vagy nehezen érthető tudományos elmélet. A kegyelem politikája, és az Obama által kialakított „catch-and-release” („Fogd meg és engedd el!”) hozzáállás alapvetően igazságtalan, hiszen kihagyja az amerikai állampolgárokat a döntésből, kivel szeretnének együtt élni.
A demokraták igyekeznek elbagatellizálni az illegális bevándorlás hátrányait annak érdekében, hogy szavazóbázisukat növelni tudják. Ráadásul, az illegális bevándorlók számát a kongresszusi képviselet arányának meghatározásánál is figyelembe veszik, bár ezt Trump megpróbálta megváltoztatni.
A nyitott határok politikája erősíti az embercsempész-hálózatokat, amelyekre a média „drogkartellként” hivatkozik. Ezek valójában nemzetközi terrorszervezetek, amelyek összejátszanak a kínai fentanil-kereskedőkkel is. A nyugati világ legmegátalkodottabb szervezeteiről van szó, akik nem riadnak vissza a bevándorló nők megerőszakolásától, szexuális bántalmazásától sem. A texasi, új-mexikói, arizonai tanyavilágban élőkre ez a fenyegetés egy valós veszélyt jelent. Ráadásul a kékgalléros munkaerőt – rassztól és háttértől függetlenül is – hátrányosan érinti a tömegesen beáramló olcsó munkaerő.
Ennek a szégyenteljes sorscsapásnak az igazi tragédiája az, hogy már előre látni lehetett, fel lehetett volna készülni rá. Trump bevándorláspolitikája hatékony volt: helyreállította a határvédelmet, és visszaszorította az illegális bevándorlást. Ahogy a külpolitikai hadszíntéren mélyen megalázkodnak Irán előtt, a Biden-adminisztráció a belpolitikában is csak arra összpontosít, hogy szembemenjen Trump politikájával: lehet, hogy ezt a Twitteren nagyra értékelik, de az amerikai emberek isszák meg a levét.
