Kérdés, hogy egy olyan korban, ahol mindent értéktelennek ítélnek, ami a múlthoz tartozik, meddig maradhat életben a botrányoktól sújtott brit monarchia intézménye? Hajdú Tímea írása.
A brit királyi család a hatvanas években készített egy dokumentumfilmet, amelyben bemutatták mindennapi életüket. A felvétel mindössze egyszer került adásba, majd a Buckingham Palota vezetése úgy döntött, jobb lesz az összes meglévő szalagot eltüntetni. A dokumentumfilm ugyanis egy átlagos család képét adta, melynek tagjai ugyanúgy esznek, isznak, nézik a televíziót, mint mások, és akiknek az egyetlen különlegességük, hogy mindezt egy kastélyban teszik. Azóta a királyi család csak ritkán enged bepillantást mindennapi életükbe. A távolság misztériumot ad az intézménynek, a hallgatás pedig lehetővé teszi a botrányok lassú elhalását. A királyság fennmaradása azon múlik, sikerül-e fenntartani a család népszerűségét.
A televíziós kamerákat nem engedik közel, ha mégis, abból általában botrány keveredik. Ha nyilatkoznak, akkor szigorúan megírt és megszervezett keretek között teszik meg. Az első családtag, aki az interjú formátumot használta a család ellen, Diana hercegnő volt. A BBC csatornán levetített riport nem vetett jó fényt az egyébként hatalmas népszerűségnek örvendő hercegnőre. Később mások is elkövették ezt a hibát, és szinte senki nem tudott jól kijönni belőle. Most a szökött hercegi pár, Harry és Meghan kísérelték meg megnyeri interjújukkal a narratívák háborúját.
Egy évvel azután, hogy Harry herceg és felesége bejelentették, hogy elköltöznek Angliából, és nem kívánják szolgálni a koronát, interjút adtak Oprah Winfrey-nek, az amerikai televíziózás nagyágyújának. A pár elviselhetetlennek titulálta a brit adófizetők által szponzorált másfél évüket Angliában, a sajtót rasszizmussal vádolták, a családot pedig azzal, hogy nem segítették őket eléggé. A fókusz elsősorban Meghanen volt, aki azt állította, hogy a britek és a család annyira elutasító volt vele, hogy öngyilkossággal kapcsolatos gondolatai támadtak. A palota szabályrendszere valóban nem lehetett könnyű egy teljesen más élethez szokott nőnek, amit ráadásul másfél év alatt ideje se lehetett megszokni. Az interjú bombaként robbant az Atlanti-óceán mindkét oldalán.
Angliában a közvélemény inkább negatívan reagált, mint pozitívan. Egy felmérés szerint a britek jelentős része „méltatlannak” érezte a kitárulkozó interjút és többségük azt szeretné, ha a párt megfosztanák a rangjuktól. Ezzel szemben az Egyesült Államokban a főáramú média nem győzte gyártani a cikkeket „Meghan bátorságáról”, valamint arról, hogy itt az ideje leszámolni a „rasszista királyi családdal.” A teljes amerikai elit megszólalt Hillary Clintontól kezdve az olyan hollywoodi celebekig, mint Beyoncé, akik mind támogatásukat fejezték ki a színésznő felé. Az amerikai politikai szereplők megszólalása mellesleg diplomáciai problémákhoz is vezethet, hiszen a brit kormány feje maga a királynő, ezért is hívják „őfelsége kormányának.”
Az amerikai narratíva szerint Meghan Markle a „gonosz rasszista” brit monarchia és sajtó áldozata. A cikkek nem győzik hangsúlyozni, hogy minden kritika azért érte, mert ő egy „színesbőrű nő.” Az ügy jó indokká vált arra, hogy elemzések jelenjenek meg a britek gyarmatosító múltjáról, a feketék elleni előítéletekről, valamint a monarchia felesleges voltáról.
Ez a narratíva figyelmen kívül hagyja a tényt, hogy az egyetlen ok, amiért Meghan és Harry interjúját nézte a fél világ, az éppen a királyi családhoz való kötődésük volt. Úgy próbálják áldozati szerepben feltüntetni a házaspárt, hogy közben a világ egyik legprivilegizáltabb férfijáról és annak feleségéről van szó. Mindez különösen abszurddá válik annak fényében, hogy az elmúlt években a privilégium lett a legnagyobb szitokszó a progresszívek számára.
A narratíva ellentmondása vissza is ütött az Egyesült Királyságban, ahol még emlékeznek rá, mikor Meghan átrepült New Yorkba celeb barátaihoz egy babaváró partira, majd Wimbledonban kiürítette maga körül a páholyt, hogy ne zavarja őt senki egy teniszmeccs közben. Azt sem felejtették el, hogy bár a klímaváltozásról prédikált a pár, állandóan magángéppel repültek. Ez az életmód volt az, ami miatt Meghan népszerűsége még Kamillánál is alacsonyabb volt az Egyesült Királyságban.
Hogy mennyire támadhatatlanná tette magát a pár az áldozati narratívával, azt jelezte Piers Morgan, a hírhedten arrogáns brit műsorvezető elleni kampány. Morgan távozni kényszerült az általa vezetett televíziós programból, miután azt mondta, hogy nem hiszi el, hogy Meghan valóban az öngyilkosságot fontolgatta. A brit médiahatóság bejelentette, hogy nyomozást fog indítani a megjegyzéssel kapcsolatban, Meghan pedig hivatalosan panaszt nyújtott be a csatornánál. A műsorvezető az elmúlt években rendszeresen kritizálta a korábbi színésznőt, aki szerinte csak a hírnevet hajszolta azzal, hogy beházasodott a királyi családba, majd miután rájött, hogy ez nem egy könnyű élet, gyorsan elmenekült.
Meghan Markle kellően homályos vádakat dobott a királyi család irányába, így ha akarnának, se tudnának azokra érdemben reagálni. Például azt állította, hogy a család egyik tagja megjegyzést tett a születendő gyermekének esetleges bőrszínére. Ráadásul az intézmény alapelve a hallgatás. András herceg 2019-es Epstein-botrányát is azzal oldották meg, hogy szép csöndben elvették minden szerepét a királynő botrányos életű fiának.
Az interjú olyan hatással van a monarchia intézményére, mint sok évvel ezelőtt a gyorsan bedobozolt dokumentumfilm. Leleplezte, hogy a királyi család semmivel nem különb más családoknál. Hiszen a narratívák mögött egy közönséges családi perpatvar bújik. Egy nő nem jön ki a saját családjával, majd a férje családjával sem, mindezt azonban a világ szeme láttára zajlik.
A királyi család számára az interjú akár egy kellemetlen háború kezdete is lehet, hiszen könnyen előfordulhat, hogy Meghan és Harry további nyilatkozatokat fog tenni, könyveket adnak ki, és az interjú sikeréből ítélve ezeknek meg is lesz a piaca. A királyi család egy rövid nyilatkozaton kívül nem fog többet kiadni, hiszen tudják jól, ha megnyitják az ajtókat, és rájuk vetődik a fény, a lakosság hamar elgondolkodik, hogy miért is pénzelik őket.
A monarchia egy hagyományrendszer, amely szorosan össze van kötve az angol alkotmánnyal, és bár igyekezte modernizálni magát, ezzel a modernizációval folyamatosan vesztette el a tekintélyét és értelmét. Egyedülálló módon túlélte a 20. századot, túlélte Dianát, és talán túléli Meghant is.
A világ talán azért is figyel árgus szemekkel, mert ma már annyira divattá vált a múlt teljes eltörlése, hogy a brit monarchia az egyik utolsó olyan nyugati intézmény, amit nem sodort még el a „felvilágosult tömeg.” Meghan interjúja jól jön azoknak, akik mindent, ami a múlttal kapcsolatos, örömmel felszámolnának.
Fotó: MTI/AP/Kirsty Wigglesworth
