Épp száz esztendeje, 1921. március 8-án született Romhányi József, akit csak Rímhányónak hívtak, hiszen a komoly műfajokon túl is csodát alkotott szövegíróként, költőként, vicces rigmusok alkotójaként is – írja a Mandiner.
Romhányi József 1921. március 8-án látta meg a napvilágot egy nagytétényi polgári családban. Harmadik gyermekként született az apai részről zsidó, anyai részről katolikus családba: a nyolc évvel idősebb bátyja, Tivadar és a nővére, Anna kíváncsian nézte, hogy ki érkezik a családba. Romhányi József lánya szerint mindhárom gyerek hamar nagyra nőtt, „az édesanyjuk, a pici sváb-tót asszony olykor sámlira állt, hogy felpofozza a három lakli gyerekét.”
A Romhányi-házaspár sokáig Berlinben élt, ott volt éttermük,
a I. világháború után költöztek haza, így Romhányi József már Budapesten született. A ciszterci katolikus szerzetesrend iskolájába járt. A rendház iskolájának színvonaláról csak annyit, három kötelező külföldi nyelvet kellett tanulnia a diákoknak, ő latinul, ógörögül és németül is művelte magát az ott töltött nyolc év alatt.
A lánya szerint édesapja kiválóan tanult, a 72 fős fiúosztály egyik legjobbja volt, de már ott humoros verseket fabrikált a tanárokról és a diákokról, nem mellesleg pedig a rendháznál kedvelte meg az irodalmat, a zenét és a művészeteket, amelyek aztán végigkísérték az életét.
A teljes cikk itt olvasható.
