Miért támogatta Reines rabbi, a vallásos cionizmus egyik alapítója a britek Uganda-javaslatát?
Mikor 1903 nyarán nyilvánosságra került, hogy a cionizmus alapító atyja, Herzl Tivadar akár Ugandában is létrehozta volna a zsidó államot Palesztina helyett, a cionisták között sokan felháborodtak – írja az Izraeli Nemzeti Könyvtár blogja.
A svájci cionista gyűlésen elfogadták, hogy ideiglenesen legyen egy zsidó menedék Ugandában, de az orosz cionisták például tiltakozásul elhagyták a termet. Herzl bizonygatta, hogy csak ideiglenes megoldásra gondolt.
A cikk szerint persze fontos látni, hogy nem sokkal korábban volt a kisinyevi pogrom, ahol ötven zsidót mészároltak le, és hatszáz zsidó súlyosan megsérült. A hatóságok nem segítettek a zsidókon. Ez durva nyomot hagyott a zsidó köztudaton, Herzl pedig gyors megoldást akart.
Az Uganda-javaslat sok szavazatot kapott a cionista kongresszuson, érdekes módon éppen a „mizráchi” frakció, vagyis a vallásos cionisták szavazatai okán. (A mizráchi jelenti a keleti, arab országból származó zsidókat, és a korai vallásos cionistákat is – A szerk.) Jicak Jakov Reines rabbi, a vezetőjük, Herzl támogatója volt, és támogatta a tervet.
A kérdés felmerül: miért támogatták a vallásos cionisták a zsidó államot Afrikában? Moshe Berent történész szerint az álláspont megfelelt annak, amit akkor gondoltak a vallásos cionisták. Ekkor ugyanis sok vallásos zsidó félt, hogy a palesztinai zsidó állam a „megváltás siettetését” jelentené. A vallásos cionisták úgy érveltek, hogy nincsen kapcsolat a cionizmus és a zsidó nép megváltása között.
Reines rabbi úgy gondolta, hogy a zsidó önrendelkezés erősíteni a zsidó nép vallásosságát – attól függetlenül, hol jön létre az autonómia. Ellentétben azzal, amit sok cionista gondolt – miszerint csakis Palesztinában van értelme a zsidó államnak –, Reines rabbi szerint ahhoz, hogy legyen judaizmus, zsidók is kellenek, és így az emberek megmentése volt a legfontosabb feladat. Reines úgy vélte, az európai zsidók kimenekítése a legégetőbb ügy, és ezért úgy is lehet tekinteni tervére, mint a pogromok és az asszimiláció elleni tervre.
Ez nem jelenti azt, hogy Reines ne hitt volna a palesztinai zsidó állam feltámadásában. Ő úgy érvelt, hogy „azért fogadtuk el az afrikai javaslatot, mert a nép igényeire figyeltünk, és a népet jobban szeretjük, mint a földet”.
Az Uganda-tervet végül persze nem valósították meg. A szavazást több hónapnyi vita követte, és végül arra jutottak, hogy megvizsgálják Ugandát, mennyire felel meg a terveknek. A jelentés negatív volt, és így a javaslatot végül elvetették. Alig egy évvel a kongresszust követően Herzl Tivadar meghalt, Reines rabbi pedig 1915-ös haláláig vezette a vallásos cionista mozgalmat.
A cikk még érdekességképp megjegyzi: míg például Chaim Weizmann, később Izrael első elnöke ellenezte az Uganda-tervet, a héber nyelv feltámasztója, az ekkor már Jeruzsálemben élő Eliezer Ben Jehuda támogatta azt. Mint vélte, aki nem támogatja a tervet, „őseinek bűneit” ismétli meg.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
