Daniel Sasson első kézből tudja, milyen volt a Hitlert csodáló Rashid Ali al-Gaylani iraki diktátor alatt élni – írja a Times of Israel.
Sokat írtak már a holokausztról, de kevesebbet arról, hogy inspirált a náci Németország pogromokat a Közel-Keleten a második világháború során.
Daniel Sasson, aki Riad Izzat Al-Sassoon Mualem néven született Irakban, azt gondolja, hogy a történetet igenis el kell mondani, és össze kell kötni az európai gettókat és az iraki gettót. Sasson ma Ramat Ganban él, ott beszélgetett vele a Times of Israel.
Sasson nemrég könyvet is írt, ami csak héberül elérhető, és aminek a címe fordításban „Az elmondatlan történet: az első és utolsó gettó Irakban”. Míg al-Gaylani iraki diktátor Hitler szövetségese volt, körülbelül 150 ezer zsidó szenvedett Irakban. A zsidókat gettóba zárták, és végül egy részüket megölték egy a nácik által inspirált pogromban, melyet Farhudnak neveznek.
Sasson és családja a diwaniyai gettóba kerültek, 158 kilométerre délre Bagdadtól. Gazdag családi házuk jó helyszín volt a gettó számára, 1941 tavaszán a birtokon volt a város 600 zsidója, és még 70 további zsidó, akiket más városokból hoztak. Sasson ekkor ötéves volt, de mindenre jól emlékszik.
A gettót a helyi rendőrség őrizte, és rövidesen egyértelművé vált, hogy a város minden zsidójának terveznek itt börtönt létrehozni. Sasson szerint a városban nem akartak gettót csinálni, mert zavarta volna a muszlimokat, és ezért a kormány egy helyre terelte őket.
„A gettóban éheztünk, a rendőrségnek lándzsái voltak” – idézte fel Sasson a cikk szerint. Az emberek olívabogyón és lopott kenyéren éltek. A nőket és a férfiakat elválasztották. A férfiakat kényszermunkára vitték reggeltől estig, fákat gondoztak a folyó mellett.
„Az emberek napról-napra betegebbek és gyengébbek lettek. Az éjszakák ugyanolyanok voltak, folyamatosak sírtak az éhes gyermekek a birtokon”.
A zsidókat hirtelen engedték el, mikor a britek elfoglalták az országot, és legyőzték al-Gaylanit. 1941. március 31-én az összes zsidó rab elmondta a smá imát és hazamentek. Másnap Sasson egy rokonuk házában volt, amikor valaki agyonlőtte az utcán a nagybácsiját.
Aznap kétszáz zsidót mészároltak le Irakban, és több ezren sérültek meg.
A nőket megerőszakolták, az üzleteket kifosztották és felgyújtották. A tömeg minden eszközt használt, amihez hozzáfért, például autókkal hajtottak át a zsidókon. Néhány zsidót muszlim szomszédjaik rejtettek el.
A Farhud fordulópont volt az iraki zsidók életében. Hasonlóan a Kristályéjszakához, ekkor is zsidókra vadásztak a helyiek, akiket a cikk szerint a nácik inspiráltak. Miután Sasson nagybácsiját megölték, a család elmenekült, először Bagdadba, majd 1951-ben Izraelbe.
A Farhudot követően népszerűbb lett a cionizmus, Sasson idősebb testvére például héberoktatónak állt. Bár Sasson szerint kötődtek az országhoz, mégis „úgy éreztük, Irak már nem a hazánk. Volt egy izraeli állam, és a jövőnk ott volt”.
Sassonnak természetesen hiányzik a ház, ahol felnőtt, és az arab barátai, akik nem voltak antiszemiták. Miután Izraelbe érkezett, szolgált az IDF-ben, és később mérnök lett. Viszont máig zavarja, hogy sokan nem tudják: volt gettó Irakban is. Szerinte ha Hitler megnyeri a háborút, az ország teljes zsidóságát gettóba zárták volna.
„A történetet hetven év késéssel mesélem el” – mondja a cikkben. „De még a ma is teljesen jó időpont.”
